Szaló Péter: „Szomjazó csillagmezők”
*
Baka Györgyi költészetéről
Baka Györgyi most megjelent kötete válogatás hét, korábbi kötetéből. Hét. Véletlen? Aligha. A hét jelentéssel teli szám. Egy helyütt azt olvastam, hogy aki a hetes jegyébe tartozik, az nagyon emelkedett utat jár be, amelyet a spiritualitás, a nagy és önzetlen sikerek, barátságok, jelentőségteljes találkozások, tudományok, de egyben az élettől és haláltól való félelem jellemez.
Jól illik Baka Györgyi költészetére is ez a mondat, talán azzal a kommentárral, hogy az élettől és a haláltól félelem rá egyáltalán nem jellemző. Semmi sincs a verseiben a hétköznapi ember halálfélelméből, hacsak nem úgy, miként az istenfélelem szavunkban is használjuk. Hiszen örökkévalóság van, megnyíló idő és a szeretet világossága.
Baka Györgyi versei gyönyörűek! Szabad versek, ugyanakkor szigorúan megformáltak, mégis szinte szívja be az embert a könnyedségük. Színes virágos mező, a színek ezerféle árnyalata, a mező ezerféle virága határozza meg képi világát. Azonban nem impresszionista reprodukciók, nem szépelgő női versek, hanem a lélek kivetülései. A természet nála a lélek rezdüléseinek kerete, amit a lélek mélysége tesz költészetté.
A lélek mélységét súlyos gyermekkori traumák mélyítették el, amikbe bepillantást adnak a Gyermekkorom madárszíve kötetének versei. Életre szóló traumáinktól nem tudunk szabadulni, de Györgyi képes volt átszellemíteni és ezáltal óriási lelki élményt adni. Nem a fájdalom egyszerű megosztásával, hanem felemelésével. A címadó vers könnyed indító sorai a létezés olyan mély megéléséhez vezetnek, amikor minden Eggyé válik, teljes feloldódáshoz a „létegységben”, amikor „semmi leszek és minden”. A lélek csendje megszólal, versei imává csendesülnek, Ő szól hozzánk a vágyott elérhetetlen.
Fülep Lajos felismerése volt, hogy minden nagy művészetnek metafizikai alapja van, és ez Európában nem más, mint a kereszténység. Ma már nincs belefeledkezés a vallásba, már csak a gyermekkori élmények gyertyafényei léteznek. Nincs közösség, nincs sodródás, az utat mindenkinek egyénileg kell megtalálni. Györgyi szüntelen keresésben van, Istent keresi a grábóci vagy a prevlakai kolostorban, a kertben és a zsúfolt szobában. Nem keresnél, ha már meg nem találtál volna – szoktuk Pascal ezen mondatát idézni, és Györgyire különösen áll, szinte mindenütt meg is érinti a jelenléte. De élményei nemcsak helyekhez kötődnek, nemcsak mindenütt keres: keresi a keresőket, a megigazultakat, az alkotókat, a teremtőket. És megszólítja őket. Megszólítja Kirkegaard-t és Hamvas Bélát, Henri Boulad-ot és Miklóssy Endrét, Tarkovszkijt és József Attilát, nem feledve Mózes atyát. Megszólítja és párbeszédbe vonja őket. Azokat, akik a legmagasabbra emelkedtek.
Ők alkotják Györgyi szellemi horizontját. Györgyi a keresőkkel együtt keres, versei könyörgések a végtelen ragyogás iránt, tudva, hogy az út fájdalmas, az igazságon, a tisztaságon, a szereteten keresztül vezet és hogy a végtelen megpillantása, az öröm csak kivételes ajándék. Misztikus költőnek mondanánk, de hát verseiben tobzódik a táj, két lábbal a földön áll, él és lüktet a valóság, ragyog a lélek ezer arca.
Györgyi földi ember is. Versei hallatlan érzékiek, a vágyódás, a sóvárgás, a kitárulkozás az érzékiséget magas hőfokra emeli. Keresztes Szent János Lobogó Istenszeretetéhez hasonlóan a testi és a szellemi gyönyör szétválaszthatatlanul kavarog a verseiben, talán nem is szétválaszthatóan, hiszen a misztikus egyesülés élménye mindent képzeletet felülmúl. Mélység és magasság váltja egymást összefonódva.
Rajongott mesterei, különösen Nagy Gáspár és Szabados György a legmagasabb szellemi nívót tűzték ki önmaguk és a magyarság elé, a szabadságot, az igazmondást, az áldozatot, azaz a kereszténység értékeit. A törekvés iránya egyértelmű: felfelé. Emeljétek fel a fejeteket, olvassuk Lukács evangéliumában, emeljétek fel a szíveteket halljuk a szertartáson. Györgyi versei ezt a szentenciát teljesítik be, felemelik szívünket, felemelnek bennünket.
Vele együtt „újjászületni vágyunk
önmagunkat odaadni egészen,
kis és nagy sebeken át
megnyílni a belső végtelennek!”
Illusztráció: Kötetméltató
Ezek is érdekelhetik!
Ábrahám Júlia: Öt nap varázslat, azaz MOST FESZT Tatabányán →
Vasi Szabó János: A csodák konvergálnak Cinnabarban →
Szaló Péter: Átmozduló léthatárok* →
