Bánfai Zsolt: Fényaláfutás

Kedves Vásárlónk!

Megrendelt könyveinket (folyóiratpéldányainkat) a banki átutalásos fizetést követően postai úton veheti át. A feltüntetett postaköltség egyetlen példány feladására vonatkozik.

Számlaszámunk:
11713012-21181665
Cédrus Művészeti Alapítvány

A küldeményeket igyekszünk a megrendelés beérkezését követő napon, de legkésőbb három napon belül postára adni.

Lehetőség van a kiadványt kedvezményesen a szerkesztőségben is megvásárolni:
Cím: 1136 Pannónia u. 6.
Tel: +36 30 511 3762

Köszönjük, hogy vásárlásával értékeli munkánkat.

Versek

59 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2025
ISBN: 978-615-6801-49-4

eredeti ár: ~~2590 Ft~~
webshop ár:
2 070 Ft + 840 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás

Bánfai Zsolt költészetének befogadásához kellő beleérző képességgel kell rendelkeznünk, így tudjuk saját mozgásainkat, érzéseinket és gondolatainkat beleforgatni a nagy, közös élettérbe, így tudjuk folyamatosan befogadni és értelmezni az intellektuális feszültség okozta élményfolyamatokat. Az energiák áramlása pedig az esztétikai élmény befogadó-feloldódó gyönyörét tudja kelteni az emberben. Összetevői: félelem, életvágy, megújulás, emlékek, beidegződések, melyek mind-mind szerepet játszanak az élmények felszabadításában. A titok pedig az átélt pillanat szépségének, tartalomközvetítő szerepének befogadásával tárul fel. Az élettérben történő váratlan, negatív, kiábrándultságot, kiszolgáltatottságot jelentő állapot lényegét már Blaise Pascal francia filozófus is megfogalmazta: Az emberiség azért nagyszerű, mert tudja magáról, hogy mennyire nyomorult.

Csontos Márta

Ízelítő a kötetből:

Tengerbú

Van, hogy a kötelességtudat hajt rendre,
háborús vérfürdők felé.

Hol harckocsival járnak, nem nyílnak a rózsák.
Hol hadtestek menetelnek, pengék élét csörrenti az éj.
Az utazó látja, érzi, ahogy puskapor és tufaszilánk közé köt
a rét füveinek minden szála. Vércsíkot hányok,
ezt követve biztos elérsz.

Ruhánk elavult, terep- és kétszínű:
feketét viselsz, hegyhátak, aláaknázott erdők Bagirája vagy,
tüntetőleg demonstrálod hovatartozásod,
területed véded, mint vad nő, szláv baka a félszigetet,
mindent megjelölsz, körbevizelsz –
én fehéret öltök, tisztán járok, mint hómezőim összes szentje,
tömeggyilkosai a fényes végtelennek.

Hátadon hordod a bunker csöndjét.
Ha kilopódzol, léket ütsz a néma jégbe,
orrlyukad tágul, tüdőd tombol, füledben ver a vér.
A csordák alatt föld alatti háborúk zaját szimatolod.
Meghalsz, mielőtt élnél.

Én többszáz éves vagyok, egy többszáz méter mély,
többszáz kilométerre elhordott víztömeg partjaira vágyom.
Ahol homokozóban őrzik a lőszert gyermekarcú túlélők,
színes kavicsokat, miket kidobált a tenger.

Orkánsüvítéskor riadókészültségbe helyezik
a kiskorúakat, kik ha tehetik, gyöngykagyló-gyűjteményükkel
együtt menekülnek. A partszakasz veszélyes,
a vastüdő lehúz, kopoltyút növeszteni több milliárd év.

A korallok báltermébe csak az üdvözülteknek
árulnak belépőt.