Csanda Mária: Csajkovszkij-versek
Pjotr Iljics Csajkovszkij világhírű orosz zeneszerző, akinek többek között B-moll zongoraversenye, D-dúr hegedűversenye, Vonósszerenádja, az Anyegin, A pikk dáma című operái, a Diótörő és A hattyúk tava mesebalettjei közismertek és állandó repertoárdarabok a világ színpadain és hangversenytermeiben.
Azonban neki is többféle tehetsége volt, íróként és librettistaként ismert Modeszt testvéréhez hasonlóan az irodalomban, írásművészetben találhatunk rá szerzői példát.
Számontartott mintegy 160 írásos művéből 6 zenepedagógiai munka, 81 ismertető és cikk, 26 költemény és 41 műfordítás (francia, olasz és német nyelvből) maradt fenn, 7 elveszett, nem ismert.
Bár saját maga által bevallottan nem tartotta magát költőnek, Gyöngyvirágok című versét, melyet 1878-ben Firenzében írt, s másolatban elküldött Modeszt testvérének, angolra is lefordították. „…ugyanolyan örömmel dolgoztam rajta, mint a zenén” – írta, és úgy érezte, életében először sikerült jó verset írnia, amin sokat dolgozott.
A másik itt közölt két vers egyike húgának küldött levélben, 1861-ben írt négysoros, és egy gyerekkori vers, melyet 11 évesen írt, francia nevelőnője biztatására. A hölgy „kis Puskinom”-nak nevezte, és a későbbi híres zeneszerző fennmaradt verseinek többsége ekkor készült, amit a nevelőnő megőrzött.
Gyöngyvirágok
Amikor tavasz végén utoljára nyíltok
Kedvenc virágaim, lelkem ellepi a bánat,
S már a jövő tavaszt fohászkodva hívom:
Csak még egyszer pillanthassak rátok.
Elnyíltatok és nyílként repül el a nyár is.
Rövidülnek a nappalok, a madárkórus csendes,
A nap meleggel, fénnyel fukarkodik,
Az erdőkben kiterül a levélszőnyeg.
Azután, amikor már a hideg tél jön el,
És az erdő fái hóköpenyt öltenek,
Bolyongok csak, s várom bús lélekkel,
Tisztuljon az égbolt, jöjjön a kikelet.
Nem vidít fel se könyv, se beszélgetés,
Se gyors szán és gyerekhad vidámsága,
Se Patti[1] éneke, se színház, sem ízletes ebéd,
sem a kandallótűz varázsa.
És egyszerre csak a tavasztündér eljön.
Az erdő újra éled, a fák árnyékot adnak.
A folyók folynak, a liget felzeng,
Majd végre, elérkezik a várt nap!
Gyorsan az erdőbe! Futok az ismerős ösvényen
Vajon teljesül rég várt álmom, valóra válik?
És íme! A földre hajolva remegő kézzel
Szedem a tavasztündér ajándékait.
Ó gyöngyvirág! Mi a titkod?
Mitől örvendezik úgy a szív, ha meglát?
A többi virág pompásabb, ragyogóbb,
De láttukon nem bűvöl el titokzatosság.
Mitől vagy oly igéző? Mit súgsz a léleknek?
Mivel vonzol magadhoz és vidámítod a szívet?
Vagy támasztod fel régi örömök szellemét?
Boldog jövővel kecsegtetsz?
Nem tudom. De illatod azt okozza bennem,
Mint patakzó bor, kigyújt és mámorít.
Mint a zene, melytől a lélegzet elakad,
És mint szerelem lángja, orcát pirosít.
Amíg csak virágzol, szerény gyöngyvirág.
A tél unalmas egyhangúságát elűzöd.
A szív felderül, csakúgy a gondolatvilág.
Elfeledtetsz gonoszat, sötétet.
De elvirágoztál. Megint a napok monotóniája.
S én egyre erősebben, fájón vágyakozom arra,
Hogy jöjjön a május, a boldog napokkal,
És hogy a tavasz elérkezzen újra.
Aztán bekövetkezik, hív megint az ösvény.
Az élő természet bilincseit ledobja.
De üt az órám, elhagyom az élők körét,
Ahogyan mindenki másnak beteljesül sorsa.
Mi lesz azután?… Hova kerül a lelkem?
Kinek a parancsára és hova száll?
Válasz nincs. Hallgass, nyugtalan elme.
Nem tudhatod, mit rejt az örökkévalóság.
De, mint az egész természet,
Szomjúhozzuk a tavaszt, hívjuk, várjuk!
A föld öröme számunkra ismerős, oly közel.
S oly sötét a földbe ásott tátongó sírunk!
(1878)
A reggeli kávéscsésze fölött…
A reggeli kávéscsésze fölött
ábrándoztam, kikért sóhajom szállt
Szofja volt az, kinek neve
Négyszer is eszembe járt.
(1861)
Amikor szívből imádkozom…
Amikor szívből imádkozom,
Meghallgat az Úr.
Az ilyen ima fénynek számít,
olyan, akár egy nővér.
Lelkünkben világít.
(1851)
Fordította: Csanda Mária
[1] Adelina Patti (1843-1919), koloratúrszoprán énekesnő
Illusztráció: Gyöngyvirágok/Ландыши…
Ezek is érdekelhetik!
Petro Maha: 302 perc →
ENDER ARAT: TÖRÖKORSZÁG − MAGYARORSZÁG →
Bánfai Zsolt: „Az ösvények gyaloglással jönnek létre” →
