Botos Ferenc: Miserere, Naphimnusz (versek)
•
Miserere
/Arszenyij Tarkovszkij emlékezetére/
Aludj macska, aludj
a nyár jön, és rögtön tovaszáll
homályba borulnak a fények
„alig valami ez már”
Aludj macska, aludj
kitelt a sorsod, a Semmi vár
talpadon egy levél még fennakad
„alig valami ez már “
Aludj macska, aludj
egyre fogy a fény, nő az árny
odafenn szikrázó csillagok
„alig valami ez már”
Aludj macska, aludj
angyalszárny tán befed és dajkál
egyre megy élvezet, vagy fájdalom
„alig valami ez már”
Naphimnusz /haikuk/
kövekbe zárt csend
hullámzik, lüktet a fény
elrejlő Isten
rohanó patak
mélyén rejtőzve, éppen
csillan a gránát
pacsirtaének
legmagányosabb ima
föld és ég között
Illusztráció: Tarkovszkij-polaroid
Ezek is érdekelhetik!
A 2026-os Cédrus-pályázat verseiből (Gréczi Imola, Nemes Máté, Sz. Kárpáthy Kata) →
Vitéz Ferenc: Szavak és Kavicsok →
Németh Erzsébet: Ö T S Z Ö R Ö K →
