Hajós Eszter: 13. /vizet nézni/*

*Részlet a szerző kiadónknál hamarosan megjelenő kötetéből

▶ Csuvas népzene: Három-, négy- és ötfokú félhangos dallamok
(Finnugor és török népek zenéje 2., gyűjtötte és közreadja Vikár László, Hungaroton, 1984)

Nap volt fölöttem. melegített. melegít a Nap. vette ki belőlem a vizeket. vannak a bőrön kicsi lyukak. akartam nézni, ahogy kicseppen. hogy milyen érzés. látom-e. de mindig már csak kicseppent cseppeket láttam, ahogy mentek, végig, fentről lentre, aztán leértek, eltűnve.

elindult például a szemnél, a szemnek a sarkában. és ez nem az a csepp, ami a szemből, ez egy másik. kigurult a szemnek a sarkából, gurult az arcon, az orr mellett, vagy máshol.

ment ki belőlem a víz, és nem lett folyóvá, se, csak úgy eltűnt.

mennyi víz kell a folyóhoz. mikor van az, és mitől, hogy a víz összemarad víznek. hogy a földön medret csinál, és medresen meneget rajta.

ott iszap lesz, az alján, az olyan föld, ami már inkább víz.

és a mélyi vizek, azok is csak úgy mennek, a földben. miért maradnak össze vízzé.

nem volt víz, Nap volt. nézett le a Nap, nézegetett. a Nap nem tud vizet nézni.

a Nap addig nézi a vizet, amíg a víz elmegy. hívja a vizet, úgy nézi. és akkor fölmennek a vizek, vissza. miért nem jönnek le, vissza.

sehol egy fa, csak a házak árnyékai, ahogy jöttünk.

fekszünk a Nap alatt, várjuk, jöjjön. essen.

napok óta nem fürdünk, nem mosunk le semmiről semmit. levest se csinálunk, nem esszük meg, nem adjuk egymásnak. egy tálat se mosunk ki, a leveshez a virágot se mossuk meg, egy virágot se. nem úszunk.

a fák tudják, mi van a földben.

mélyen a víz, mikor elérik a fák, akkor kezdenek nőni. mikor leérnek a gyökereik a vízhez, indulnak meg az égig. isznak a mélyi gyökerek, csendben.

messze volt az ég, de akkor közeledős lett, láttam, ahogy jön. jött egy kicsit, aztán jött még, egyre. először csak egy kicsike fölhő, mint egy mog, aztán egy kicsikét nagyobb, ahogy mentek, szaladtak, egy ág, egy levél, bokor. az ég már egész itt, fölöttünk, ugrottak le róla a vizek szaladva.

egyenformás füveken feküdtünk, és féltem, ha sebesen esik a víz, megsebesít.

a cseppek, fentről lentre, leérve. hajamra, arcomra, vállamra. szememre, vagyis szemhéjra, mert azt nem akartam látni, milyen, amikor a szemembe esik.

estek a cseppek, fentről lentre, lent meg helyeket keresve. ahol a fák állnak, a leérésük se gyors, megállnak a levéleken, mielőtt leérnek, bucskásan.

2018. 08. 16. 6: 39: 36