Suhai Pál: Napvégi Napban

302 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2025
ISBN: 978-615-6801-47-0

eredeti ár: 499o Ft
webshop ár:
3 990 Ft  + 1500 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás

Casanova visszanéz címmel 2020-ban jelent meg Suhai Pál összegyűjtött verseinek kötete, most ennek a versgyűjteménynek a megrostálásával készült válogatást vehetjük kezünkbe, már a címében más nyelvre lefordíthatatlan szójátékkal: Napvégi Napban. Suhai Pál evvel az önválogatással nem egy másik, eddig ismeretlen Suhai Pált állít elénk, nem valamiféle eddig észre nem vett arcát mutatja felénk, hanem megerősíti az eddig megtett úton kialakult vonásait. Iskolás kora óta az irodalomban él, annak jelenében és múltjában, verseit olvasva mégsem lehet irodalmi költőnek nevezni. Kezdettől mindig elkerülte az „irodalom” csapdáit. Akkor is, amikor pályaíve éppen egybeesett avval a posztmodern irányzat-csoporttal, amelynek jellegzetességei, sőt követelményei közé tartozott az intellektuális irodalmiaskodás, annak örökös hangsúlyozása és kinyilvánítása, hogy a műalkotás nem a való életben, hanem a teremtett irodalomban lakozik. Nincs személyisége és nincs elköteleződése. Suhai Pálnak van. Mindez egy öntörvényű és jellegzetes költői világ kibontakozásához vezetett. Nem adta fel a versben az egyes szám első személy szerepét, sőt még annak kimondását is meg lehet kockáztatni, hogy ez az egyes szám első személy a verseiben – és ez a mai kritikai diskurzusokban a legnagyobb tabu – ővele, magával azonos. A személyesség teljes, megélt és teremtett mivoltában.

Kenyeres Zoltán

Két vers a kötetből

Van Gogh ütött-kopott bakancsa

Ez a förtelmes, örökös jelen…
(Székely János)

Napok tolongnak, s bár a kedd
sarkát örök hétfő tapossa,
Van Gogh ütött-kopott bakancsa
egy helyben toporog veled.

Idült jelent dagaszt a láb,
cipőjével foszlik le róla
jövője és illúziója,
előre így visz és tovább.

Magadban. És amíg ruhád
kitart, míg sorvadás vagy attak
le nem tépi – letépheti.

Biztonságod elméleti,
s bármit ígérjen is a holnap,
egy mával mindig megszegi.

*

Téli munkák elé

Utolsó simítás a kerten:
tőled, földem így búcsúzom:
a rozsdás ásót kihozom,
s húsod szurkálni, vágni kezdem.

A kertem művelem, időt
és fáradságot nem kímélve
lépek és dőlök vasra, nyélre,
így ások föl egy temetőt,

gyökerek, lárvák langy lakását,
így ásom földbe arcomat,
mielőtt végleg lehívat
és eltöm odva, vagy kiássák

e múmiák még, s égbe ing,
míg szárnyukon a kék magasban
a fény s a por egymásba lobban,
s tekintetemmel ott kering.