Mécs László: Boldog a nép, amely örülni tud!

„Jog és igazság a te széked alapja;
irgalom és valóság járnak orcád előtt.
Boldog a nép mely tud vigadozni.”
Biblia

Ha Isten jön, balján jön az Igazság.
Az igazságtól meghal a vigasság,
mert bűnért börtön, bánat, barna rács
dukál: Világos, Trianon, Mohács
s kálváriázó hosszu út.
Áldott a nép, amely szenvedni tud!

Nagy lelkiismeretvizsgát csinálni,
országra szóló könny-esőbe állni,
mosdatni benne aggot, óvodást,
magunkat vádolgatni, senki mást,
míg meghal az Isten-bőszítő mult:
áldott a nép, amely szenvedni tud!

Térdet kérgezni hűvös templomokban,
magunkba szállni hamuban, homokban,
bőjtölni tudni szem, száj, szív, gyomor
bőjtjével, míg az ég baljós, komor
és kigennyezni mindent, ami rút:
áldott a nép, amely szenvedni tud!

Mert Isten egyszer megjelen sietve,
ránéz a könnytől megtisztult szívekre,
jobbján ragyogva jár az Irgalom,
melytől megszűnik bú, baj, Trianon,
a könny-folyam kacaj-tengerbe fut.
Boldog a nép, amely örülni tud!

Jogunk van hozzá, megfizettünk érte.
Sok kínunk kincsét Isten kölcsön kérte,
most ömlik érte a piros kamat,
piros ujjongás, mennye zamat,
Felvidék, Erdély zengik mámoruk.
Boldog a nép, amely örülni tud!

Az öröm mindég ima-féle hála:
valami rútnak, rossznak a halála.
A mámorunk imádság, hála: hűn
fogadjuk, hogy kevesbedik a bűn
a boldogságunk megmélyül mint a kút.
Boldog a nép, amely örülni tud!

Magyar szokás, hogy a lakodalomban
mindenkinek jut a nagy vigadalomban
meleg tekintet, meleg parola,
foszló kalács, bor, mézes mazsola,
feledje el a szomszéd is a bút.
Boldog a nép, amely örülni tud!

Az örömünket osszuk széjjel nyomban,
szlávnak, románnak kenyér jár e honban
s ha hazájának nézi: szeretet.
Isten rendelte ezt a keretet,
testvér-ölelő Kárpát-koszorút:
boldog a nép, amely örülni tud!

Illusztráció: Lotz K.