Dóczy Székely Gábor: SZOCIOLÍRA, A GYÖNGÉDSÉG (versek)
*
SZOCIOLÍRA
Hommage à Kazinczy
Dunát rekeszthet itt a sok-sok irka vers.
Hegyalja? Messze húz. S te sors: kezünkre versz.
A tűz: hiány vagy ál. A csín se vonz csodát.
Az íze? Rossz, silány. De szívbe csússzon át!
Tiszát kiönthet itt, a kárba-firka vers.
Akár örömbe fúl: sorolva bús keserv,
Akár a bánat ajz, s dadog kacajt a mű.
Előre őrs, tovább: e líra korszerű!
Mi hozna változást? A rím kovásza tán?
A taktusé, mié? A semmi padlatán…
A szó, a hallgatás, ma már csak árkot ás.
Fenét eszünk, halált, ha nincsen áldomás.
A roncs világ a tény, a tönkre tett világ.
Ahonnan egy felé, nihilbe néz, ki lát.
Maradt a szép beszéd, kirakni ablakunk…
Kijár, bejár a szó, s mi már nem ott lakunk.
*
A GYÖNGÉDSÉG
gorombaságok közt
szelíd békeszó
didergő zúzmarán
csillanó napsugár
fülledt nap délutánján
szellő-legyintés
megunt ételek fazekában
a feledett ínyes íz
langyos kezeket
megváltó simogatás
kihűlt szeretet
hamujában fölizzó parázs
múló szeszélyeinken
az örök rend
*
Illusztráció: K. F. (Rohn Alajos-graf.)
*
Ezek is érdekelhetik!
Ádám Tamás: Ágyban, versben, Virrasztás (versek) →
Bánki Éva: „Megvallom, hogy…” (versek) →
Murányi Zita: UJJPERC (versek) →
