Búzás Huba: Trianon-palota (tűnődés a versailles-i kéjlak előtt)
*
pattogzik még az őszi nap, hogy ideérek,
——-de már e rőzsegallyak fénye rég nem éget,
——-lovardának inkább nézném e kéjlakot,
——-talán, ha nem tudnám, asszonykupec Lajos
——-emelte jó búvóhelyül Dubarry
——-asszonynak… szóval itt tiporta tönkre,
——-csonkolta harmadára nemzetem
——-testét a hírhedt diktátum, a bűn,
——-amit békének nevezett
——-egy összetákolt szennyirat…
apám, anyám szüléik ősi házait
elhagyni kényszerültek ~ kitoloncolás
——-mián ~ és haza én se térhetek
——-sosem, na, szóval itt írták alá,
——-Madame, Monsieur, a véres okmányt,
——-mely egyszerűen milliókat
——-országaitokhoz átcsatolt…
——-jó látnom, hitvány épület,
——-a gaztetthez nem ér föl,
——-mely elkövettetett itt:
e „béke” sokkal több jajt, emberéletet
~ halált! ~ követelt, mint egy hosszú háború,
miféle aljasság bújt mögletében?
——-~ a nap zsarátja immár összeroskad ~
——-pöttöm eszemmel föl nem foghatom,
——-csak állok itt ~ közösüléseitek
——-helyén megsemmisülve német
——-turisták, angol idvezültek,
——-olaszok, fancsal franciák
——-között ~ egy kínvallott magyar
*
Illusztráció: Benczúr Gy.
Ezek is érdekelhetik!
BÍRÓ JÓZSEF: AKI SZÉKELYFÖLD →
Babics Imre: Tollvégek avagy spirituális ornitológia →
Domokos Johanna: Képzeletbeli bejegyzés →
