Lukáts János: Kockázatos, bölcs balgaság

SeiShin mester: A tigrisszelídítés kézikönyve
(Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024)

Különös könyvet tart kezében az olvasó – sok szempontból is különöset. A könyv szerzője így szerepel: SeiShin mester. Talán valóban egybe írandó a két név (de hát ki tud japánul?), a „mester” pedig némiképp a tevékenységére utal.

A cím és az alcím meghökkenthet: „A tigrisszelídítés kézikönyve avagy 50 szemléletes példa, hogyan NE szelídítsünk tigrist”. A mű kínaiból magyarra fordított műnek látszik, de talán a kolofonon szerényen meghúzódó Karsai János név is elárul valamit: talán a fordító, talán a szerző szerényen elrejtett nevét. Tehát kínai (?) könyvet vettünk kézbe, ne zavarjon senkit, hogy egy helyütt mégis a budapesti Városliget és az Állatkert szerepel, máshol pedig a nógrádi erdőségről történik említés.

A borítón pedig egy csíkjait büszkén hordozó tigrisóriás mereszti fogait és gyönyörködtet csíkjaival. De hát a kézikönyvek már ilyenek.

Azt még el kell mondani, hogy 50 (azaz ötven) fejezetből áll a könyv, legtöbbje alig éri el a három oldalt. A kézikönyvnek három szereplője van összesen, ők mindegyik fejezetben szerepelnek, mindegyikben azonos szerepet töltenek be. A helyszín mindenütt ugyanaz a kínai buddhista kolostor, élén az apáttal, aki rendet és harmóniát tart fenn szerzetesei között. Kivéve – ugyebár – az okvetetlen SeiShin barátot, aki pedig a legjobb indulatú ember – volna. Csak hát harmadik szereplőnek ott van még valaki (?), a Tigris (ő is nagybetűvel szerepel). A konfliktus részint az apát és a nyughatatlan barát, illetve az (örökösen javító szándékú) SeiShin barát és a Tigris között zajlik. Hogy a két utóbbi között mi a konfliktusok vége (mind az 50 alkalommal) ezt talán későbbre halasztjuk.

SeiShin mester nagyra hivatott személyiség, miközben nyughatatlan ember. Ismeri Buddha tételeit, sőt azokat a saját világában is megvalósítani igyekszik. Az apáttal gyakran folytat elméleti töprengést, gyakran osztja meg vele a saját elveit, terveit, amelyek nem mindig egyeznek sem Buddháéival, sem a kolostoréival. A párbeszédek legtöbbje okos párbeszéd, vita az apáttal, de bizony többnyire SeiShin letér a jámbor szerzetes óvatos útjáról, és maga indul kapcsolatteremtésre a Tigrissel. A Tigris a hegytetőn él, „állati boldogságban” és nyugalomban. SeiShinnel „beszélő viszonyban” van, amely azonban többnyire hamarosan értelmi és érzelmi ellentéthez vezet… Hogy mi közöttük a vita tárgya, egyáltalán miért és hogyan támad ellentét, mindannyiszor a legjobb szándék mellett…, erről szól az 50 fejezet egyenként és összességében. A jó szándék azért problémás dolog: SeiShin minden alkalommal jó szándéknak érzi közeledését a Tigrishez, ő azonban a közeledésre többnyire elutasítóan reagál, sőt az esetek nagy részében az olvasó nehezen tud igazat adni egyik vagy másik vitázó félnek.

SeiShin föltett szándéka, hogy megszelídíti a Tigrist, és idővel lehozza a kolostor lakói közé. SeiShin mester természetesen (?) az emberi logika értékeit, viselkedésmódját ismeri és követi, és ennek részleteit és saját(os) szemléletét hangoztatja, és igyekszik megosztani a másik élőlénnyel.

Hogy SeiShin mester könyve kézikönyv, amelyet az adott területen mindig és mindenhol lehet (és kell) használni, az valójában abban hordozza (alig) rejtett komikumát, amikor a buddhista szerzetes komolynak és hitelesnek érzi a maga (tanult, igényes) emberi tulajdonságait, erkölcsét és szokásrendjét. És amikor mindezeket – egyenként és együttesen – alkalmazni akarja a Tigrissel való megbarátkozásra. Pontosabban, amikor elhiszi, vagy hinni kezdi, hogy az ő emberi igazsága, törvénye és szokásrendje alkalmazható a Tigrissel szemben is, aki – ugyebár – nem emberi szellemi, szokásrendi tulajdonságokkal felruházott élőlény. És amikor rájön, hogy mindezt nemcsak hiába alkalmazza – a legjobb szándékkal akár! – az állattal szemben, fonák, nevetséges, kínosan idegen és érthetetlen lesz mindez az állat számára. Mert azért – komikum is van bőven a kézikönyvben! – a Tigris hasonlóképpen a maga rászabott nyelvén válaszol a szerzetesnek, a maga Tigris-i (ragadozó vadállatbeli) logikájával. Ami pedig nem más, mint hogy minden alkalommal (vagyis ötvenszer!) leüti, felfalja a szerzetest, az üterét elharapja, vagy akár a koponyáját összetöri. SeiShin maradványait ilyenkor rendtársai idővel megtalálják, őt magát megsiratják, de a szerzetes életre kelése után – a regény folytatódik. SeiShin mintha semmit nem tanult volna a Tigristől, de lehet, hogy inkább a maga rendíthetetlen hitét és érvkészletét használja tovább.

Néhány kiragadott példa, amelyben SeiShin szavait okos és hasznos észrevételnek érezzük, de – a Tigrisre alkalmazva – érthetetlen, sőt hamarosan (két mondaton belül) zavaró agresszivitás lesz. „A fránya talány nem tesz okosabbá: Hogyan csattan két tenyér, és hogyan egy tenyér?” „A harmónia alapja a szeretet. De nem mindegy, hogy ki mit szeret. (A Tigris a vért.) Egy hiba kiigazításának a módja nem járhat nagyobb hiba elkövetésével”. „Minden nap úgy kellene élni, hogy az az utolsó, de ezt SeiShin nem hiszi el.” Az erőszakos, az elárasztott szeretet is veszedelmes, agressziót vált ki. A vágy tévútra visz, a dolgok maguktól történjenek”. Aztán? „SeiShin a Tigris fülét akarta megsimogatni, a Tigris mindent engedett, csak ezt nem, – nem szabad átsiklani a részletek fölött!” „A Tigris sok arca közül melyik az igazi?”

Akár mind az ötven kérdést (kezdeményezést, próbálkozást) is végig próbálhatjuk, mint SeiShin is tette, nála mindegyik elutasításhoz vezetett (sőt a kérdező és kezdeményező mindannyiszor belehalt a kérdés elutasításába, a Tigris „válaszába”.

Ki is hát ez a Tigris? Vajon mindenki Tigris-e, vagy csak a véletlen vezette SeiShin elé? Vagy a kérdező emberre evidens gondolatok idegenek a (teljesen) más szemléletű élőlény számára?

A Tigrisben valóban csak másféle tulajdonságok, érzések és válaszreakciók élnek, vagy a válaszok a feltett kérdésre – vagy az emberi érzésre adott, elutasító válaszok egy más érzelmi-értelmi mentalitású élőlény részéről? Vagy SeiShin akaratlanul is hibát ejt kérdéseivel, ha egy azokban járatlan (másik világban élő) lényt céloz meg velük?

Az olvasó (a gondolkodó ember) azért gyakran érzi úgy, hogy SeiShin kérdése ártatlan, sőt barátságos, bizonyosan válaszolni fog rá a megkérdezett, még ha Tigris is. Aztán amint meghallja és megérti a Tigris válaszát, gyakran úgy érzi. mégis tolakodás, agresszió rejtőzik (vagy ez érezhető ki) SeiShin kérdéséből. Még talán maga is egyetért a Tigris válaszával, vagy nem utasítja el a vérontás elkövetéséig.

Nem, nem vagyunk valamennyien jámbor buddhista szerzetesek, hanem inkább érzelmeinket sokfelé útnak engedő, gondolkodó emberek, akik saját lábukon állnak, a saját világukban. És mégis gyakran találkoznak, vagy éppen ütköznek meg más testi-lelki, gondolati vagy tapasztalati alapon álló élőkkel, két- és négylábúakkal esetleg, akiket meggyőzés helyett alkalmanként inkább tisztelni kell.

A világok határvidéke ilyen kalandokat, veszedelmeket rejt, vagy sejtet… Ne féljünk tőlük, de ne szálljunk szembe velük ok nélkül. SeiShin maradjon meg az örökölt világ törvényei között, de ismerje el a Tigris-félék saját(os) gondolkodásmódját is!