Halmai Tamás: „Kert virrad köré” (versek)

Oregon

Ahogy megül az ember este,
******mint tévedt ködök, öregen,
és fölérzi, hogy elvermelte
******magát benne egy Oregon

méretű sors, a meg nem élt lét
******minden tündére, démona,
és miértekből áll a mérték,
******és dúdol, dúdol Dodona;

ahogy akkor kitér a házból,
******s reggelig sír, amerre lát,
megfényesül a kárhozástól,
******kert virrad köré, Ararát,

és anélkül, hogy elmozdulna,
******szamár viszi kegyelmesen,
és bárka úszik Emmauszba,
******s Emmausz neve Betlehem.

A kertész alkonya

„Füvek és árnyak jóllaknak belőle”
(Tornai Xénia: Fény-narancs)

Csak az álarc meztelen. Csak a báb él.
A hús vérbe öltözik, mert kezdettől
halott. Közbül az önismeret tárgya
gondolkodik. A fényt fény érti meg.
Megtöretik a kertész, mint a zöldek.
Ép legyen, mint a láthatatlanok.
Épp legyen, mint a láthatatlan ok.

Exegézis

„megvárlak
ott, ahol a szó
szélbe ütött szög”
(Balla Gergely / Platon Karataev: Ki viszi?)

A rózsakert: bibliamagyarázat.
Timóteusról vallanak a szirmok,
és Józsuét övezi értő illat.
Kihallgatom kertlakó kedvesek
beszélgetését. Mennyi csöndet búgnak!
Jóreménységem fokozata ez:
farkas Báránynak báránya lehet csak.

Az idő színe

Hány éves lehetsz ezen a fotón?
Nincs fiatal tenger. Az idő színe
épp megszületik szemedben; világok
torlódnak gyöngéd utadba; kövek
kórusa görög tragédiát suttog.
Egy kislány ül, ölében jövendőt tart,
negyven év múlva szája engem mond ki.