Stanczik-Starecz Ervin: »Rejtőzködő Amerika« Talányok, teóriák, tények, »Kecsua tájakon« Néprajzi és irodalmi gyűjtések; műfordítások kecsuából

211 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2025
ISBN: 978-615-6801-58-6  

eredeti ár: 3500 Ft
webshop ár:
2 800 Ft + 840 Ft postaköltség
Megrendelés

Ajánlás

Stanczik-Starecz Ervin már indiánszakértő volt, mielőtt a perui kecsuákkal a dél-chilei mapucsékkal és az utolsó tűzföldi indiánnal találkozott volna. Tudniillik Ervin művészeti-politikai szamizdatja, a Kurzus közölte először az én zseniális festőbarátomnak Eyas Kovács József prekolumbián ihletettségű versszövegeit.

A rendszerváltás után dél-amerikai egyetemeken (Peru, Chile) tanított régészeti és kulturális antropológiát, mellette hétvégeken és tanítási szünetekben az Andok szédítő hegyeit járta, hogy minden néprajzi, történelmi, irodalmi adatot és legendát, szokást begyűjtsön, ami csak útjába akadt. Több, mint 1000 km-t gyalogolt szurdokokban, fennsíkon, hogy megismerkedjen két év alatt Dél-Amerika őslakóival, lássa szokásaikat, hallja énekeiket és együtt ünnepeljen és temessen velük.

Stanczik-Starecz Ervin az utóbbi évtizedekben az indián sámánizmus elismert szakértőjévé, beavató mesterévé tornázta fel magát.

Döbbenetes albumot szerkesztett, tanulmányokat írt az ősi indián sámán, vadász és halotti maszkokról, tizenhat, még élő sámánközösségről.

Ervin tudományos és irodalmi talentumokkal lett egyszerre megajándékozva. Hiperérzékenyen képes ráállni idegen kultúrák titkos rezgéseire.

Nem száraz, lélektelen magyarítását kapja az olvasó a kecsua lírának, hanem konzseniális újraélését a régmúlt hangulatoknak, életérzéseknek.

Szinte halljuk zengeni, hegyektől visszaverve a háttérből, a pánsípok magával ragadó rigmusait. És akkor még nem szóltam az enigmatikus, tizenháromezer éves barlangfestményekről, az európaiaknak elképzelhetetlen vallási felvonulásokról, a számunkra érthetetlen, gigantikus nazcai és palpasi rajzokról, a patagóniai őslakók szürrealizmuson túli istenábrázolásairól…

Turai Kamil

Egy-egy mustra a könyv két részéből

„Azért nem tudjuk meg pontosan, hogy mikor mi történik velünk, mert az emberi lélek megismerhetetlen, nincs színe, nagysága, alakja, csupán ereje, amit imákkal és vágyaink elhagyásával tudunk kissé erősíteni, de mozgását, útját nem mi határozzuk meg.

Mindezek miatt történhet meg, főleg sámánokkal, hogy eltévednek a lélek szövevényes útjain, ilyenkor csak a közösségi ima segíthet. Ha saját magáról akar kérdezni a sámán, akkor reménytelenül elveszik a varázsló és úgy pusztul el, mint egy hangya, amire véletlenül ráléptünk.”

(Auzangate/ 6320 m./ közelében élő sámán, (Peru, magas Andok), 5800 méteren van a faluja, de csak törzsi nyelvén beszélt (számomra ismeretlen kecsua nyelvváltozatot használt).

Kísérője spanyol-kecsua keveréknyelven fordította le nekem a szavait. Cserébe csupán annyit kért, hogy vegyek meg neki egy fehérre kifőzött alpaqa koponyát. Megvettem a punoi Virgen del Candelaria karneváli forgatagában. Búcsúkor csak annyit mondott a sámán: „Ifjú fehér ember, maga semmit sem ért a láthatatlan világból, de jó a szíve, ezért csak azt tegye, amiért született: folyton-folyvást imádkozzon!”)

Esti zsoltár

Most folyik el a Nap vére,
testét fölhasították az éles
hegycsúcsok.

Ember és állat mozdulatlan,
az istenek megfogták egymás kezét,
imádkoznak minden teremtményért.

Az asszonyok nem szőnek, kötnek,
a kőviskók falának dőlnek,
esőért, fűért imádkoznak.
Inti éjjel meggyógyul, hajnalra kivirul.

(Peru, Puno fölött északnyugatra, egyedül élő kecsua férfi.
Remeteségbe vonult, mert egész családja meghalt egy kőomlás során.)