Stonawski Benjámin: Ki vagyok én? (versek)
Ki vagyok én?
Nem szokatlan dolog,
ha egy ember lélek-dialóg
során kutatja, ki is ő valójában.
Ezen tűnődöm én is, de csavarral:
kivetítem másokra, ezzel fittyet hányva;
a „szokatlanságra”.
Ami én vagyok,
nem én szabtam meg,
így bármit hátrahagyok,
nem csak saját tett.
Kérdés az, mit is jelent ez,
figyelj rám, és azonnal megértesz!
Van múltam, jelenem, jövőm,
bár utolsó kettő bizonytalan,
de ezzel csurig már a hócipőm.
Sajnos a múltban van az az érték,
mit többé soha nem látok;
hiába próbálkozok.
*
Koncepciós vers
Nem fűződik új történés az eddigihez,
így bevezetésnek jelen lehetsz,
de mégsem vagy itt – az ihlet tovalebbent,
mégis ezzel egy új jelent meg.
Írjak a hiányról? Vagy eltűnésedről?
Talán nem is lehetne egyikről
sem, mert nem lenne elég bő,
találjak ki valamit, mi félrevezető?
Fejemben megírom előre, mi lett volna,
ha tovább égett volna a parázs,
de nincsen ekkora varázs
és tapintás a tarsolyomban.
Így már te nem is voltál, és nem is leszel,
jelenléted már nem igazi, virtuális,
így koncepcióvá válik ismeretlen tested,
és aki most vagy, lehet, hogy nem is aktuális.
*
*
Illusztráció: csavarosan tűnődni