Pintér László: De amíg lassan rájössz (versek)
Fiaimnak
Megszületett ma.
Itt a kezemben –
szikra az Úrban.
Mondd, mi a sorsod?
Tiszta a lényed.
Látom e két kis
barna szemedben,
lelked örök-szép.
Társad az úton
hajnali fény.
*
De amíg lassan rájössz
Vár Himalája-csúcsra fagyott szentség.
De amíg lassan rájössz, cimbora,
te sem vagy más, mint foltos lepkeszárnyak
hűs szélkedélybe pergő hímpora.
*
Vagyok, Aki Vagyok
„Óh, Kuntí fia, Én vagyok a víz íze…”
Bhagavad-Gíta (7.8)
Én vagyok, aki féltve őrzi lépted,
a Legfelsőbb Ok, Végső Értelem,
atomban a rezgés, Ős-lételem,
s ami ereidben zubog, a véred.
Idő vagyok, s míg perceid leéled,
minden nap asztalodon élelem,
Én akkor is, ha meghalsz, létezem,
vagyok Felejtés, vaskos földi béred.
Vagyok – és nélkülem a semmi sincsen –
Szeretet, Szentség, Lélek, Béke, Jóhír,
ha törvényt bontasz, lelkedben a krízis,
és bűneidre Én vagyok a Gyógyír.
Vagyok, miképp mondtam, minden, de minden:
fohász, légzés, föld, s Én vagyok a víz is.
*
Eszméletlen
„Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.”
József Attila: Eszmélet
Láttam a boldogságot én
tág, tompa tekintet mögött,
az ösztönélet mély egén
kárált és néha röpködött.
—Jajveszékel, sír, ha fáj,
—ha levágják, rúgkapál,
—nem látod, mert rejtve van,
—nem hiszed, de lelke van.
Láttam a boldogságot én:
mért hord nyakán vörös lebenyt,
s hogy él, azt sem tudta szegény,
de élvezte az életet.
—Jajveszékel, sír, ha fáj,
—ha levágják, rúgkapál,
—nem látod, mert rejtve van,
—nem hiszed, de lelke van.
Láttam a boldogságot én,
gyapjában mélyen elmerült,
legelt a kert napos felén,
arcán szelíd egykedve ült.
—Jajveszékel, sír, ha fáj,
—ha levágják, rúgkapál,
—nem látod, mert rejtve van,
—nem hiszed, de lelke van.
Láttam a boldogságot én,
és ő is éppen rám meredt,
felbőgött, s mintha érteném,
most is deríti szívemet.
—Jajveszékel, sír, ha fáj,
—ha levágják, rúgkapál,
—nem látod, mert rejtve van,
—nem hiszed, de lelke van.
Láttam a boldogságot én,
a ház előtt ugrált, csaholt,
s vonított éjnek éjjelén,
mert égre nőtt a telihold.
—Vígan éli életét
—pajkos ösztönlényeképp,
—s csak mert csahos-csintalan,
—elhiszed, hogy lelke van.
*
*
Illusztráció: te sem vagy más