Hajnal Éva: Olvadó, Episztola, reményben

Olvadó

Nézd, minden szólam elolvad a csendben,
lassan kihunynak a fényes ablakok,
ím, messze nő a távolság e renden,
csellómelódia száll s csak hallgatok.

Lágy húrokon most langyos est pilinkél,
látod, egybegyűjti mind a szót e táj,
már elcsigázva te is megpihennél,
hársfaillat úszik estén, éjszakán.

Lomha macska lépdel fenn a háztetőn,
lustán pislákol az utcalámpa is,
míg a sötétségnek éppen szárnya nő,

sereg csillag csöppen égnek útjain.
Lám csak, milyen mély a hallgatás tava,
mégis benne ring az összes muzsika.

Episztola, reményben

Megzabolázván restségem, papírra vetem a lelke
met. Elcsámpult szavakkal buzgósint írok,
tán hexameterre is rátalálhat alább.

Hála, hogy eme restség okán nem háborodik rám,
mert csak íly csikasz levélre szottyanok időz
ni! Hisz tudja, uram, bajmolok én a szókkal!

Kéd levelére csácsog a válasz, no lássa, a lélek mi vég
re omol! Irománya remény, olvasva kushad a bánat,
jól teszi hogyha bevégzi körösleg a járást,
végre hazában, és e helyt maradoz ölelés
ben! Jól kipihenni magát, tán ma valóra válhat!

Kéretik immár vár-bakolóval törni zugoly
ba értem! Hímlik a lépte, jól teszi hogyha bevárja
jó magamér az órát, s bármire jönne, elébb

írna nekem csak azért is! Válasza hajnali fény!
Érkezik már a levél? Vajh, várjak-e önre uram?
Várjak-e önre reményben?
*

Szómagyarázat

csikasz = sovány
szottyan = támad kedve
csácsog = beszél összevissza, fecseg
körösleg = körös-körül
vár-bakoló = faltörő kos
hímlik = száll