Petz György: Folytatások
Tőled tudom – minden ember fenség –
Észak-fokkal mostan mire mennék;
titkot fejtünk ezer évek óta,
s nem szűnik meg itt az idegenség.
Téged mindig másvalaki mért meg –
használnak csak, semmihez se mérnek –
mutogatnak, ha úgy látszik jónak,
soha, senki nem mondta, hogy jó vagy.
Mire mész, mint egyedüli példány,
óceánhomokkal is csak így jársz –
tapodsz rajta, él-e hal-e – mindegy,
talpadat ne szúrja a van s nincs se.
*
s ha mind úgy éli meg, s lejegyzi sorba,
hogy ő a világ mérték-egy-adója –
akadt, ki letépte szeméről e vánkost,
mert az a való, amit éppen látsz most –
és igaz az arc, a tépés és a vánkos,
és leginkább igaz: semmi sem halálos –
mi volt egyszer, az már nem lehet, hogy ne,
s akkor, előtte volt vagy utána lesz-e –
butaság, mint: én is ott, mielőtt voltam,
anyám és apám sejtjét összehoztam.
*
ahogy az időt sem értettem
kicsúszik az élet alólunk –
a képeket sem értettem
– milyen gazdag a világ, mit élünk –
mert nem tudtam, nyitva-e
szemem, vagy lehet még jobban –
lélegzem csupán, vagy többet
szívok magamba s beleveszek –
ott álltam az óvoda végtelen
porondján és minden sarokban
egy büntetett, a radiátornál
az, kiért jön a javítóintézet;
ez itt a radiátor s én raccsolok,
nincsen fogalmam az időről,
pedig jövőre iskolába megyek.
Jaj, hogy ez mindig így lesz!
*
Vajon semmittevő a semmi pásztora?
Mit cselekszik, ha pásztorkodik,
ha erre, arra se bőg, s nincs jószág;
mit tesz a pásztor, ha maga se – nincs?
Kerete lenne egy majdaninak,
keret már annak, amúgy, ami volt –
és van-e kis semmi és van-e nagy;
el az különül csak, mi valami.
Nincs kényelmesebb a semminél,
se nyáj, se pásztor, se hit.
Heidegger késsel megy a Hölderlin-
kötetnek, fölvágja szélén, és beleveszik.
Illusztráció: Elekes Károly Öröklét c. festménye (2013)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
