Vers

május 9th, 2025 |

Oláh Tamás: Jin és jang, Ábel és Káin (versek)

Jin és jang

A szurokfekete,
időtlen éj hajfonata,
a hideg kínoz.

Meg sem mozdulok.

A világos fél,
az édes titkú derű
szendergő fényét
rám veti,
a tiszta anyag
igába fog.

Enyém vagy, de mégsem.

Az elérhetetlen
mutatja a nyílt valót,
az ó templom
tornya hegyén
a vörös korongot.

Két princípium
folytonos mozgása,
napok virradata,
sötéttel való harca,
minden láthatatlan
alapja.

A rosszat átkozom,
s gyötör az igaz.

A hideg és a meleg
egymást falja,
a jó néha elmerül,
aztán újra éltet,
cserepes száj,
és nedves,
haragos könnyek
egymást váltják.

Felejtsük el a rettentőt!

A szeretet
szabaddá tesz,
irányítja a Művet*.

Jin és jang
kétarcú magánya,
ha nem teremt
egyensúlyt,
a Megváltás
elmarad.

*Hamvas B.: Szeth

Ábel és Káin

Homály és Tűz.
Áldozat és Gyilkos.

Gránit áll
a világosság és a jó között.

Szeretnél-e Ábel fia lenni?

És ha Káin az apád
milyen lenne életed?

Lehet Káin és Ábel
valójában egy
és ugyanazon személy?

Ki szerez előnyt, a világosság
vagy a sötétség?

A fény csendje kire száll,
és a sötét milyen mélyeket
jár át, és kire hullámzik.**

Sírok közt ki énekli majd el
a hosszú éneket?

…S a mérhetetlen
kinek ad menedéket?

**„Azzal pedig, hogy Káin megölte Ábelt, a sötétség és a rossz előnyt szerzett a világosság és a jó fölött.” (H. B.: Seth, 15. o.)

Illusztráció: G. Fugel-részl.