Magyar Elemér: A gyilkos szellem (Horrorisztikus krimi-thriller-komédiaszerűség két jelenetben)
*
*
*
1. jelenet
*
A szürkés-halványkékes derengésben tágas szoba homályos körvonalait látjuk a háttérben ajtóval.
Odakintről izgatott beszélgetés foszlányai, kopogtatás, dörömbölés hallatszik.
FELÜGYELŐ HANGJA
Rendőrség! Kérem, nyissák ki!
NYOMOZÓNŐ HANGJA
Asszonyom, ezek biztos’ itthon vannak?
FŐBÉRLŐNŐ HANGJA
Nemrég még hallottam a veszekedésüket!
FELÜGYELŐ HANGJA
Kérem, azonnal nyissák ki, itt a rendőrség!
FŐBÉRLŐNŐ HANGJA
Higgyék el, itt valami szörnyűség történhetett!
Megint erélyes kopogtatást hallunk.
FELÜGYELŐ HANGJA
Ismételten felszólítom a bent tartózkodókat, haladéktalanul nyissák ki, ellenkező esetben kénytelenek leszünk erőszakkal behatolni!…
NYOMOZÓNŐ HANGJA
Felügyelő úr, ezek nem reagálnak!
FŐBÉRLŐNŐ HANGJA
Hát ez valami borzasztó!
FELÜGYELŐ HANGJA
Törjük be!
Nagy recsegést, ropogást követően hátulról bejönnek. Elöl a rendőrfelügyelő, előreszegezett pisztollyal, másik kezében ide-oda villódzó zseblámpával, amelynek idegesen rángatózó fényénél riasztó képeket, holttesteket vélünk felfedezni. A felügyelő mögött a helyszínelő táskát cipelő nyomozónő, leghátul a szőkés-vörösre festett hajú, kissé ittasnak és ziláltnak tűnő főbérlőnő, papucsban, kihívó pongyolában, Ő mindvégig az ajtónál marad.
A felügyelő felkapcsolja a villanyt.
Az előtérben üvegasztal, rajta pezsgősüveg, poharak. Az oldalfalat borító könyvespolcban elhelyezett tévén valamilyen show-műsor adása zajlik. A képernyőt nem látjuk, csak a kékes villódzó fényeket. A vicces, nem igazán érthető szövegeket időnként idegesítő gépi röhögés kíséri.
Az üvegasztal mögötti pamlagon mozdulatlanul heverő női test látható szexis fehérneműben. A helyiség hátsó részében pedig háttal felénk szmokingos férfialak lóg a falikaros lámpára felakasztva, a közelében felrúgott zsámoly.
FŐBÉRLŐNŐ
Szívéhez kap. Te jóságos ég! Drága felügyelő úr, mi történhetett itt?
A felügyelő leengedi a fegyverét, a fekvő nőhöz lép, megtapogatja a nyaki ütőerét.
FELÜGYELŐ
Ennek annyi! Alaposabban megszemléli. Úgy látom, megfojtották.
A nyomozónő odalép az akasztott emberhez, félénken körbejárja, belebámul az arcába, aztán ijedten visszahőköl.
NYOMOZÓNŐ
Jelentem, úgy néz ki, ez is halott!
FELÜGYELŐ
A héten a hatodik hulla! És még csak szerda van. Tutira ettől a beteges időjárástól van. Nincs már se tél, se nyár. Nem is csoda, hogy az állampolgárok is becsavarodnak, aztán egymást gyilkolásszák.
NYOMOZÓNŐ
Felügyelő úr, eddig csak moziban láttam ilyesmit. Élesben most debütálok.
FELÜGYELŐ
Sajnos pont velem.
FŐBÉRLŐNŐ
A bejárattól kicsit beljebb lép. Drága istenkém, de hát ez rettenetes! Lerogy egy fotelba.
A tévében a show-műsorban erőteljes gépi röhögés hallatszik.
NYOMOZÓNŐ
Odébb lép az akasztott embertől, miközben azt kissé meglöki, amitől a holttest megmozdul. A nyomozónő ijedten hátra hőköl. Ez még mozog?
FELÜGYELŐ
Hogy mi van? Odamegy, megtapogatja. Nyugi kislány, ez se él.
FŐBÉRLŐNŐ
A holttesteket bámulja. Borzalmas, mik történhettek itt felügyelő úr! De az ügyeleten az istennek nem akartak meghallgatni! Ha ötször nem hívtam ma este magukat, egyszer sem.
NYOMOZÓNŐ
Dünnyögve. Ötször? Vagy huszonötször!
FŐBÉRLŐNŐ
De letojtak, a vén szatyor biztosan képzelődik.
FELÜGYELŐ
Szatyor? Mi nem állítottunk ilyesmit asszonyom!
NYOMOZÓNŐ
Félre. Sokkal cifrábbakat.
FŐBÉRLŐNŐ
Még mindig a két holttest látványának hatása alatt áll. Drága jó istenem, hát ez szörnyű! Ez felfoghatatlan. Egyszerűen borzasztó! Ez egyszerűen…
FELÜGYELŐ
Na, elég már a sopánkodásból, inkább regélje el, mit tud az ügyről!
FŐBÉRLŐNŐ
Ez szörnyű, ez rettenetes… Az albérlőim voltak. Színész házaspár, Ottó és Dorina. Ne tudják meg, egész este állt a bál! Éppen a macskáimnak csináltam a…
FELÜGYELŐ
Na, nyögje már ki, mi volt! Hallgatózott mi?
FŐBÉRLŐNŐ
Nem szokásom, de a nyitott konyhaablakukon áthallatszott minden. Szóval a vacsorát készítettem a cicáknak. Tudják ők olyan…
FELÜGYELŐ
Aztán mi történt?
FŐBÉRLŐNŐ
A férje szekálta a nőt, majd megfenyegette, hogy megöli…
NYOMOZÓNŐ
Megöli?
FŐBÉRLŐNŐ
Igen. A színésznőcske meg persze, hát hogy is mondjam, olyan spiccesféle lehetett.
FELÜGYELŐ
Hogy miféle?
FŐBÉRLŐNŐ
Hát olyan szalonspicces.
FELÜGYELŐ
Morogva. Aha. Szalonspicc… meg szaloncukor, szalontüdő…
FŐBÉRLŐNŐ
Szóval a nő az italát követelte. Utánozza a nő vékony hangját. Hová rejtetted el megint a bodzalikőrömet te agyatlan vérnősző barom?
FELÜGYELŐ
Hogy mi? Bodzalikőr…meg vérnősző?
NYOMOZÓNŐ
Felügyelő úr, Hamlet apjának szelleme mond ilyesmit a testvéréről: „Az, a parázna, vérnősző barom…” Shakespeare, a Hamlet. Igazából úgy kellene ejteni: Hemlet.
FŐBÉRLŐNŐ
Na, a férje erre a vérnőszőzésre még jobban elkezdett ordibálni. Férfihangot imitálva. Biztosan a pasiddal mind bevedeltétek, te repedtsarkú szajha!
FELÜGYELŐ
Vérnősző… repedtsarkú… meg szajha… Biztos nem a tévéből hallotta ezt a sok hülyeséget? A tévéshowban hangosan röhögnek. Ott beszélnek ilyen kacifántosan. Ilyen hemletosan.
FŐBÉRLŐNŐ
Megismerem a hangjukat felügyelő úr! Szóval nagyon durván összekaptak! Aztán egyszer csak megjelent az a szellem!
A felügyelő és a nyomozónő a szemléhez készülődve gumikesztyűt húznak, de ennek hallatán kicsit ledermednek.
FELÜGYELŐ
Ki jelent meg?
FŐBÉRLŐNŐ
Személyleírást is tudok adni!
FELÜGYELŐ
Milyen leírást?
FŐBÉRLŐ
A szellemről, aki itt járt.
FELÜGYELŐ
Aha… A nyomozónővel jelentőségteljesen összenéznek. Hát ez igazán nagyszerű kedves asszonyom! De most egyelőre még a halottszellem… halottszemlét kell befejeznünk. Aztán majd magát is kikérdezzük erről a kísértetjárásról vagy mi a túróról is.
FŐBÉRLŐNŐ
Nem tagadom, nagyon felizgatott ez a szörnyű esemény, megyek is, magamhoz veszek néminemű nyugtatót. A holttestekre néz újra. Ez mégis csak borzasztó! Ez rettenetes! Istenem, ha hamarabb meghallgattak volna! Sóhajtozva kimegy.
FELÜGYELŐ
Ez a szellemlátó öreglány tutira nem százas.
NYOMOZÓNŐ
„Elméd maradjon tiszta, és ne törjön
Anyádra lelked: bízd az égre őt
S mind a tövisre, mely keblében él,
Az csípje, szúrja. Most Isten veled!”
Tudja, ki mondja ezt, felügyelő úr? Szintén Hamlet apjának szelleme…
FELÜGYELŐ
Morogva. Na, jó, egyelőre kurvára elegem van a szellemekből, meg a szavalataidból.
NYOMOZÓNŐ
Bocsánat felügyelő úr, de én tisztára úgy érzem magam, mintha színházban lennék, mintha mindez nem is velem történne.
FELÜGYELŐ
Hát ez az, hiába ugattam a főnöknek, egy zöldfülűt ne osszon be rögtön ilyesmire! Ráadásul nőt! Csak megzavarodik tőle, aztán meg persze itt nekem folyton szavalni kezd. A tévéből megint gépi röhögés hallatszik, ezúttal még hangosabb, mint korábban. Bassza meg, hát kapcsold már ki, az ember a saját szavát se érti!
NYOMOZÓNŐ
Jelentem felügyelő úr, a szemle befejezéséig a helyszínt változatlan állapotban kell hagyni.
FELÜGYELŐ
Te most oktatsz engem kriminalisztikából?
NYOMOZÓNŐ
Elnézést, én csak…
FELÜGYELŐ
Azt hiszed, ha gumikesztyűt húzol és csattogtatod a fotómasinádat, mindjárt mesterdetektív leszel?
NYOMOZÓNŐ
Bocsi, bocsi, de jelentem, tényleg így tanultuk.
FELÜGYELŐ
Kislány, gógyi és logika kell ide, bassza meg, na, meg egy-két lélektanilag jól időzített gyomros, nem ilyen tankönyvi okosságok.
NYOMOZÓNŐ
Értettem felügyelő úr!
FELÜGYELŐ
Egyébként meg ne jelentgessél itt nekem, meg ne felügyelő urazzál már folyton!
NYOMOZÓNŐ
Kényszeredetten kikapcsolja a tévét, majd a férfiholttestet fényképezi. A gépet idegesen, sértődötten kattintgatja. Így tanultuk, nem én találtam ki, na. Félénken közelebb hajol a férfiholttest arcához, aztán ismét hátrakapja a fejét. Hát ez érdekes… Ez a tag nekem nagyon ismerősnek tűnik…
Módszeresen körülnéznek, a nyomozónő további fotókat készít. A felügyelő az asztalon lévő tárgyakat veszi szemügyre. Üres whiskys üveg és üres poharak, könyvek, dossziék. Időnként számozott táblácsákat tesznek a frekventáltabb helyekre.
FELÜGYELŐ
Baromi nagy itt a fölfordulás! Gúnyosan.Tán az asszonyka a bodzalikőrét vagy mi a szarát kereshette.
NYOMOZÓNŐ
Az öregem is mindig dugdosta a piát. Aztán meg nem találta.
FELÜGYELŐ
Nekem már attól is rám jön az ideg, ha az asztalon ferdén áll a terítő. Rend a lelke mindennek.
NYOMOZÓNŐ
Én csípem a művészi rendetlenséget. Elmerengve. A művészek szabadok… Nincs szolgálati szabályzat, éjszakai ügyelet, jelentésírás, ilyesmi. Tudja, én is színész szerettem volna lenni.
FELÜGYELŐ
Aha. Az előző emberem hobbiszakács volt. Egy halálos lakástűznél a grillezésről beszélt… Na és miért is nem lettél színész?
NYOMOZÓNŐ
Nem sikerült a felvételim. Így kötöttem ki a rendőrtisztin.
FELÜGYELŐ
Miközben az akasztott férfi nyaka körül matat, közömbös hangon. Szóval nem sikerült…
NYOMOZÓNŐ
Megvetően legyint. Nem voltak nagyfejű mentoraim, mint azoknak a kávéházi kis kurváknak. Pedig van hozzá tehetségem az anyám szerint is.
FELÜGYELŐ
Továbbra is az akasztott férfit mustrálgatja, szakértő szemmel. Az anyád szerint is…
NYOMOZÓNŐ
Már a gimiben is nyelvtörőkkel virítottam. Jobb egy lúdnyak két tyúknyaknál. Lehet, azért még egyszer újra megpróbálom… Láttam szőrös hörcsögöt, szirup szörpöt szörcsögött, ha szőrös hörcsög szörpöt szörcsög, rátörnek a hörcsög görcsök…
FELÜGYELŐ
Na, jól van kis szőrös hörcsögöm, inkább azt mondd meg, ezek itt mikor halhattak meg! Mi van erről a mindent tudó tankönyvedben?
NYOMOZÓNŐ
Úgy saccolom, nem több, mint fél órája. A hölgy már valamivel hidegebb, de ugye a soványabb egyének gyorsabban hűlnek ki.
FELÜGYELŐ
Elismerően. Ügyes. Ránéz az órájára. Most este tizenegy van. Vagyis úgy fél tizenegy magasságában.
NYOMOZÓNŐ
Éppen akkoriban, amikor ez főbérlő asszonyság utoljára telefonált nekünk.
FELÜGYELŐ
A halott nőt szemlélgeti. Tényleg, tán beteg volt ez a hölgyemény, hogy ilyen girhes?
NYOMOZÓNŐ
Mert nem olyan dagadt, mint a zsaru konyha szakácsnője? Főnök úr az ilyenek folyton fogyóznak. Spenót, sárgarépa, uborka, zsírszegény túró, szaharin, méz ilyesmi. Szavalni kezd a holttest fölött.
„Minő csodás kevercse rossz s nemesnek.
A nő méregből és mézből összeszűrve.
Mégis miért vonz? Mert a jó sajátja.
Míg bűne a koré, mely szülte őt.”
FELÜGYELŐ
Ez a süketelés is Hemlet?
NYOMOZÓNŐ
Rázza a fejét. Az Ember tragédiája uram… A felvételin persze ebbe is belekötöttek, hogy hadrok… hadarok.
FELÜGYELŐ
A női hullát vizsgálgatja. Közömbösen. Hogy mit csinálsz?
NYOMOZÓNŐ
Szerintük úgy mondtam: „Mégis miért vonz? Mert a jó sajtja.”
FELÜGYELŐ
Sajt? Rántva rizsával nem is rossz. A női holttestet szemléli továbbra is. Zsinegelés. Valami elég vastag zsinórféle lehetett az eszköz.
NYOMOZÓNŐ
Megkeressük uram?
FELÜGYELŐ
Szétnéz a holttest körül. Szerintem ez lehet itt, ami a férj nyakán van. Előbb megölte vele a nejét, aztán magát. Színészek. Baz’meg, az ilyenek azt hiszik, nekik mindent szabad. Kábítóznak, meg kefélnek összevissza. A seggrészegséget őfeléjük bohémságnak hívják, s ha vendégségben összehányják a budit, alkotói válságra hivatkoznak. Körbemutat. A végén meg ugye ez van. Ezek közé kívánkoztál? Na, nem mintha a mi társaságunk sokkal különb lenne. Ránéz az órájára. Na, de sok a duma, a francba, sohasem végzünk!
NYOMOZÓNŐ
Ismét egészen közel hajol az akasztott halott férfi arcához. Főnök úr! Nekem most esett le.
FELÜGYELŐ
Hát jobban vigyázz! Mi esett le?
NYOMOZÓNŐ
Ez a fazon volt a felvételi bizottság elnöke! Aki úgy lepontozott. Ő gúnyolódott a sajt miatt. De ezt azért mégsem kívántam volna neki.
FELÜGYELŐ
Kicsi a világ, kis ország ez, itt nagyjából mindenki ismeri egymást, de haladjunk lányom, haladjunk.
NYOMOZÓNŐ
Talán még este megnézhetem a sorozatot a tévében.
FELÜGYELŐ
Milyen sorozatot?
NYOMOZÓNŐ
a főszereplő öregedő kopó, szereti a tütüt, több fegyelmije is volt, a neveletlen tinédzser lányával él együtt.
FELÜGYELŐ
Ez akár én is lehetnék, viszont nekem van még egy neveletlen nejem is.
NYOMOZÓNŐ
Kicsit uncsi a sztori, eddig csak egy gyilkosság történt.
FELÜGYELŐ
Aha. Mondjuk egy skizofrén sorozatgyilkos, aki elmebeteg, szexmániás sorozatgyilkosokat gyilkolász, az nem letten unalmas?… De te egyelőre még ettől a két öngyilkolstól is fosol.
NYOMOZÓNŐ
Azért vágtam én már tyúkot is, hozzászoktam a vér látványához.
FELÜGYELŐ
Ez igazán nagyszerű! Egy csirkeproszektúra.
NYOMOZÓNŐ
A pezsgősüveget és a poharakat nézegeti, majd meg is szagolja. Fejét csóválja. Főnök úr, ezek minden poharat gondosan eltörölgettek! Egyiken sincs ujjlenyomat egy szál se.
FELÜGYELŐ
Ez tényleg furcsa.
NYOMOZÓNŐ
A szexi cuccban poharakat törölgető nejét a szmokingos férj fojtogatja, miközben egy ostoba showt lesnek a tévében? Ez nekem nem áll össze. Mi van, ha valaki megölte őket és elrendezte a helyszínt?
FELÜGYELŐ
A gyilkos a nőt előtte kombinéra vetkőztette, a férjére szmokingot adott? Ennek mi értelme lett volna?
NYOMOZÓNŐ
Hát ez igaz.
FELÜGYELŐ
Lányom, kezdő zsaruk mindenütt bűnügyet szimatolnak. Szerintük kétféle ember létezik, akit már nyakon csíptek és akit még nem. De nagyon úgy néz ki, ezek csak ketten voltak itt, persze, ha a szellemet nem számítjuk. Mi törtük rájuk az ajtót. A főbérlő durva veszekedést hallott. A férj a nejét megöléssel fenyegette.
NYOMOZÓNŐ
Amit szépen végre is hajtott?
FELÜGYELŐ
Szépen? Hát lehet így is mondani. Végül pedig az ürge tán a tettét megbánva önmagát is kicsinálta.
NYOMOZÓNŐ
Gonosz ember volt, nem vitás. Ahogy velem is kiszúrt. De akkor sem értem ezt a pedáns tisztogatást. Miközben a lakásban meg oltári rendetlenséget hagynak. És azért a szellem is bekavar…
FELÜGYELŐ
Egy tintás, lökött hölgyemény képzelgése? Nincs itt semmi vizsgálni való lányom, megölte a nejét, aztán végzett magával is. Ennyi! Menjünk, legalább még az ügyelet alatt megírhatjuk a jelentést is. Mármint megírhatod! Én már életemben úgy is összeírtam annyit, mint a Háború és béke.
NYOMOZÓNŐ
De főnök úr, a főbérlővel azért csak beszélni kéne! Mégiscsak ő volt a felfedező tanú.
FELÜGYELŐ
Várj, megcsörgetem zseb-Columbót, mi legyen! A mobilján telefonál. Halló! Jelentkezem főnök!… Úgy néz ki, teljesen tiszta. A nejét megfojtotta, aztán öngyilkos lett… Részegen veszekedtek, és… Nem, az ajtó zárva volt, mi törtük föl… Más nemigen járhatott itt. Illetve még egy szellem, a főbérlőnő szerint, de ez most nem lényeges. Igen. … Igen?… Értettem. Elkomorul. Értettem… persze… persze… Oké. Meglesz főnök! Értettem… A társához. Azt mondja, még a szőnyegek alá is nézzünk be, baz’meg. A telefonba. Értettem főnök! A társához. Azt mondja, a bejelentőt is részletesen ki kell hallgatni. A telefonba. Nagyon igaza van főnök! Tulajdonképpen mi is így gondoltuk. Kinyomja a mobilját. A vén fasz a sajtótól fosik. Ezek itt nem akárkik voltak, színész hírességek. Hírességek? Egyiket sem láttam még egy valóságshow-ban sem. Elteszi a telefont. Na, fogjunk hozzá, pakolj össze, amit lehet! Az asztalra mutat Az irományokat is. És gyűjts ujjlenyomatokat, szagnyomokat mindenhonnan.
NYOMOZÓNŐ
Pakolj össze mindent… Miközben morgolódva nejlonzsákokba rakosgatja a holmikat. Mik vagyunk mi, bírósági végrehajtók?
FELÜGYELŐ
Naná, mert ezek művészek, celebek! Ilyenkor persze sózott valaggal gereblyézzük a vizet! Miért kell itt tovább baszakodni? Piásan veszekedtek, a pofánál elszakadt a cérna, bedurrant az agya, és ezt az alkesz nőszemélyt megfojtotta, aztán ő is fellógatta magát. Ennyi. Mondhatni, szabványos sztori.
A nyomozónő hozzálát az ujjlenyomatok, szagminták gyűjtéséhez. Mindenfelé kis számozott táblákat helyez el eközben.
Hosszas, türelmetlen csöngetést hallunk, majd dörömbölést az előszobaajtón. A felügyelő elindul az ajtó felé, de közben már belép a rendezőnő. Rendkívül feldúlt. Negyvenes sportos, vékony nő.
RENDEZŐNŐ
Erélyes hangon. Hoppá, hoppá, mégis mi az isten folyik itt? Mi a francot művelnek itt Dorináéknál, és kik maguk?
FELÜGYELŐ
Hé, fogja visszább magát jóasszony! Maga kicsoda és maga mit keres itt? Ez egy bűnügyi helyszín! Ne jöjjön tovább!
RENDEZŐNŐ
Körülnéz. Szentséges úristen, mégiscsak megtörtént! Elkéstem! De tényleg, maguk kicsodák?
FELÜGYELŐ
Rendőrök vagyunk hölgyem. Mutatja az igazolványát. Én felügyelő, a társam nyomozó. És maga?
RENDEZŐNŐ
Továbbra is a látvány hatása alatt áll. A rohadt életbe, hát csak elkéstem!…
FELÜGYELŐ
Mit hőbörög, mégis ki maga, és mi az, hogy elkésett?
RENDEZŐNŐ
Munkatársuk és barátjuk vagyok. Voltam… Istenem, hát ez szörnyű!
FELÜGYELŐ
Na bökje már ki a lényeget!
RENDEZŐNŐ
Ránéz a pamlagon fekvő nőre. Idegesen, hadarva. Ő telefonált nemrég. Mármint Dorina. Jöjjek azonnal, Ottó teljesen begőzölt, meg akarja ölni.
NYOMOZÓNŐ
Azt mondta, meg akarja ölni?
RENDEZŐNŐ
Részegen nekitámadt. Nagyon meg volt borulva. Azonnal kocsiba ültem.
FELÜGYELŐ
Hölgyem, ha mindezt kicsit érthetőbben is kifejtené!
RENDEZŐNŐ
Abban a színházban dolgozom, rendezek, néha szerepelek is, ahol ők is játszottak. Jól kijöttünk egymással.
FELÜGYELŐ
Jól kijöttek….
RENDEZŐNŐ
De náluk az utóbbi időben mintha valami megváltozott volna. A női holttest felé mutat. Pár napja sírva panaszkodott, hogy Ottó megütötte. Ami szerinte korábban soha nem fordult elő.
FELÜGYELŐ
És mi is volt ez a ma esti telefon?
RENDEZŐNŐ
Lefekvéshez készülődtem. Dorina volt. A vezetékes telefonomon hívott, a mobilom ugyanis le volt merülve. Ottó rátámadt, teljesen begőzölt, meg akarja ölni!
RENDEZŐNŐ
Mondtam, hívja a rendőrséget.
FELÜGYELŐ
És ő?
RENDEZŐNŐ
A rendőröket nem akarta belekeverni, mert… szóval úgy gondolta, a probléma mégis kezelhető e nélkül is. És azt sem szerette volna, hogy akkor az egész város megtudja.
NYOMOZÓNŐ
A férje hagyta, hogy önnel beszélgessen?
RENDEZŐNŐ
Bemenekült a fürdőszobába, onnan telefonált.
FELÜGYELŐ
A fürdőszobába? Nézz ott is körül lányom! Hátha találunk valami használható nyomot.
A nyomozónő kimegy.
RENDEZŐNŐ
Tudják már, végül is mi történhetett itt?
FELÜGYELŐ
Van elképzelésünk. De egy-két dolgot azért még tisztázni kell. Maga mióta ismerte az elhunytakat?
RENDEZŐNŐ
Vagy tíz éve. És ismétlem, jó, mondhatni baráti volt a kapcsolatunk. Többször is dolgoztunk már együtt.
FELÜGYELŐ
Járt már itt máskor is?
RENDEZŐNŐ
Párszor, közös bemutatók után. De mostanában ritkábban. Ugyanis kiköltöztem a városból. Tavaly vásároltam egy kis házat innen jó harminc kilométernyire, egy békés falucskában.
FELÜGYELŐ
Mit is mondott, mikor kapta az ominózus telefonhívást?
RENDEZŐNŐ
Fél tizenegy körül. Persze akkor nem is nagyon néztem az órát. Gyorsan magamra kaptam néhány göncöt és rohantam. Szerencsémre már nem volt túl nagy forgalom. Így is jó félórába telt, amíg ideértem.
A nyomozónő visszatér.
NYOMOZÓNŐ
Főnök úr, a fürdőszobában semmilyen nyomot nem találtam. Dulakodásét sem. Semmi feltűnőt.
FELÜGYELŐ
Elgondolkodva. Jó, akkor egyelőre ennyi. Esetleg van még valami? Ha nem, akkor, ha nem haragszik, nekünk még rengeteg itt a…
RENDEZŐNŐ
A nyomozónőhöz. Azt még megkérdezhetném, a fürdőszobában látott-e mobiltelefont?
NYOMOZÓNŐ
Azt hiszem igen. A tükör előtti polcon.
RENDEZŐNŐ
Dorináé lehetett, azon hívhatott.
FELÜGYELŐ
A nyomozónőhöz. Menj ki érte, foglaljuk le egyelőre, lehet, hogy megnézetjük.
NYOMOZÓNŐ
Elindul kifelé, közben még viszaszól. De, ha a hölgy a fürdőszobába menekült telefonálni, ő mégis hogy került ide vissza a szobába?
A bejárat felől csöngetés hallatszik, majd a főbérlő hölgy siet be. Elegánsan felöltözve, feltűnően kisminkelve, kirúzsozva. Ezuttal is meglátszik rajta, hogy italt fogyasztott.
FŐBÉRLŐNŐ
Elnézést, hogy csak így magukra török, de ha valamit akarnak még, akkor most… Szeretnék már lepihenni. Bár magamhoz vettem néminemű nyugtatót, de a történtek bizony nagyon megviseltek. A rendezőnő felé int. Ki ez a…?
FELÜGYELŐ
A házaspár régi barátja. Nem találkoztak még?
FŐBÉRLŐ
Egyelőre nem igazán tudom hová tenni őt.
RENDEZŐNŐ
Asszonyom, a színházból is ismerhet. Rendező vagyok, de szoktam játszani is.
FŐBÉRLŐNŐ
Mióta a megboldogult párom elhunyt, talán egyszer, ha jártam a teátrum falai között. Azelőtt rendszeresen kaptunk tiszteletjegyet. A férjem, aki köztiszteletben álló iskolaigazgató volt, jól ismerte az akkori direktort. De ennek már több mint tíz éve. Istenem, szép idők voltak! Egyik alkalommal…
RENDEZŐNŐ
Itt a házban is találkoztunk már kedves asszonyom! Össze is szólalkoztunk.
FŐBÉRLŐNŐ
Hát maga volt az?… Nyomozó úr, ezek késő este itt hangoskodtak, hát persze, hogy rájuk szóltam.
RENDEZŐNŐ
Ránk szólt? A zsarukat is a nyakunkra hívta. Nem is először. Tán egy éve történt, a társulat a közös bemutatónkat ünnepelte meg.
FŐBÉRLŐNŐ
Maguk az ilyen esztelen mulatozást ünneplésnek nevezik?
FELÜGYELŐ
Gúnyosan. Na, én is el tudom képzelni mit művelhettek itt ezek a „művészek”!
RENDEZŐNŐ
Azért a történeti hűség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy az asszonyság piásabb volt nálunk. De most is érzem a „nyugtatója” szagát.
A nyomozónő bejön, kezében a telefonnal.
FŐBÉRLŐNŐ
Ez rágalom! Igen ritkán iszom a magas vérnyomásom miatt!
RENDEZŐNŐ
Alaposabban megszemléli a felügyelőt. De felügyelő úr, ha jól látom, éppen maga volt az, aki akkor is itt intézkedett!
FELÜGYELŐ
Zavartan. Hölgyem, én annyi helyen megfordulok.
RENDEZŐNŐ
Most már emlékszem, Ottó fel is jelentette, hogy indokolatlanul durván lépett fel vele szemben. Később hallottam, hogy ezért ön valami komolyabb dorgálást is kapott. Talán le is fokozták.
FELÜGYELŐ
Agressszíven. Egyelőre maradjunk a tárgynál, jó?
NYOMOZÓNŐ
A főbérlőhöz. Asszonyom még egyszer foglalja már össze nekünk slágvortokban, maga szerint mi is történt itt ma este!
FŐBÉRLŐNŐ
Szóval ezek az albérlőim. Itt a földszinten ők laknak… laktak, én az emeleten. Csúnyán összevitatkoztak. Közben a macskáim is úgy…
FELÜGYELŐ
Hagyjuk már azokat a kurva macskákat! Konkrétumokat hölgyem, konkrétumokat!
FŐBÉRLŐNŐ
Az italon kaptak össze. Ordítoztak, üvöltöztek! Ahogy ezt maguknak már korábban vázoltam.
FELÜGYELŐ
Aha, a bodzalikőrös sztori…
FŐBÉRLŐNŐ
Ottó azt forszírozta, hogy miért hazudott, hogy szereti. Miért etettél, hogy én vagyok az életed értelme, én vagyok a te brummogó macikád?
NYOMOZÓNŐ
Egy noteszba jegyzetel. Megismétli a főbérlő szavait. …Brummogó Mancikád…
RENDEZŐNŐ
Aki még mindig megrettenve bámulja a holttesteket. Milyen Mancikád?
FELÜGYELŐ
Brummogó.
FŐBÉRLŐNŐ
Macikád, nem Mancikád!…
FELÜGYELŐ
Jó, és aztán mi történt?
FŐBÉRLŐNŐ
Aztán szóvá tette, a neje teljesen elhidegült tőle. Szó szerint úgy fejezte ki magát, hogy hideg, akár a frizsider.
NYOMOZÓNŐ
Ezt hogy írjam? Frigider?
FELÜGYELŐ
A francba, írd, hogy hűtőszekrény! Az órájára néz. Csak haladjunk! Mi történt aztán?
FŐBÉRLŐNŐ
Azt is kiabálta, hogy biztos megcsalja. A nő tagadott, mire a férfi megint üvöltözni kezdett, hogy micsoda hazug, részeges perszóna vagy, nem félsz, hogy rád szakad a plafon?
NYOMOZÓNŐ
Írja. …rád szakad a plafon…
FŐBÉRLŐNŐ
Furcsa, hogy ezután kis ideig elcsendesedtek, majd Ottó még hangosabban szó szerint megismételte, hogy micsoda hazug, részeges perszóna vagy, nem félsz, hogy rád szakad a plafon? Minderre igen jól emlékszem, mert a nappalim éppen felettük van.
FELÜGYELŐ
És ekkor hívott bennünket!
FŐBÉRLŐNŐ
Még a plafonos szövegnél nem, de aztán amikor még jobban eldurvult a dolog, jobbnak láttam ilyen eszközhöz folyamodni. Egyébként nem vagyok egy feljelentgető típus.
RENDEZŐNŐ
Orra alatt dünnyögve. Még hogy nem feljelentgető típus…
FŐBÉRLŐNŐ
Legutoljára azt kezdte el ordibálni, hogy te alkoholista kurva, megfojtalak, aztán magammal is végzek. És akkor szólt közbe a szellem.
RENDEZŐNŐ
Ki szólt közbe akkor?
FELÜGYELŐ
Gúnyosan. Hát a szellem! Ki más?
FŐBÉRLŐNŐ
Ő állította magáról, hogy a színésznő anyjának a szelleme. Azt kiabálta, lányom, megmérgeztél engem, de most visszakapod kamatostul vagy csőstül, valami ilyesmi.
NYOMOZÓNŐ
Ismétli. … kamatostul vagy csőstül…
FŐBÉRLŐNŐ
A nő tagadott, hogy ő nem ölte meg. A férj meg ráförmedt a nejére, hogy miféle szellemmel társalogsz te? A férj hangján. Annyira totálkáros vagy te cafka, hogy már szellemeket is látsz?
FELÜGYELŐ
Hát nem kizárt, a csaj tényleg delíriumában képzelődhetett erről a szellemről.
RENDEZŐNŐ
Részegen fantáziált?
FŐBÉRLŐNŐ
Igen ám, de van itt egy kis bibi. Ugyanis, mint mondtam már, én is hallottam a szellem hangját!
NYOMOZÓNŐ
Akkurátusan jegyzetel. …van itt egy kis bibi…
FELÜGYELŐ
Maga is hallotta?… Vagy csak maga hallotta? Vagyis maga fantáziált? Hiszen éppen maga mondta, hogy a férj nem látta az állítólagos szellemet, rá is kérdezett, hogy a neje, vagyis az a „cafka”, kivel társalog.
FŐBÉRLŐNŐ
Szóval a felügyelő úr most meggyanúsít, hogy hazudtam a szellemről? Hogy én találtam ki? Na, de…
RENDEZŐNŐ
Jó, tehát asszonyom akkor ön határozottan úgy nyilatkozik, hogy Dorina halott anyjának szelleme tette itt tiszteletét?
FŐBÉRLŐ
Ezt nem én állítom, értsék már meg! A hang mondta magáról, hogy ő az. A lánya, Dorina pedig ezt nem is vitatta.
RENDEZŐNŐ
És ez a… izé, szellem-hölgy kijelentette, hogy őt a saját lánya mérgezte meg?
FŐBÉRLŐNŐ
Igen. És, hogy most bosszút állni jött ezért.
NYOMOZÓNŐ
Panaszosan. Rögtön eldobom az agyam. Véres lábnyomok a levegőben… A vak asszony visszanéz… A végén még kiderül, hogy egy szellem volt a gyilkos. A nyavalyába írjak erről egy épkézláb jelentést?
FELÜGYELŐ
A főbérlőhöz. És arról tud-e, hogy a színésznő veszekedés közben állítólag bemenekült a fürdőszobába, és onnan telefonált?
FŐBÉRLŐNŐ
A fürdőszobába?… Erről nem tudok… Talán ez épp’ akkor lehetett, amikor az ügyeletre beszóltam. Mert többször is telefonáltam, de önök persze…
RENDEZŐNŐ
Asszonyom, látott-e bárkit bejönni ide vagy elmenni, akár a veszekedéseket megelőzően, akár aközben vagy utána? Bárkit, aki esetleg gyanús lehetett önnek.
FELÜGYELŐ
Hölgyem, a nyomozást egyelőre még én vezetem. De ez jó kérdés, kérem, válaszoljon!
FŐBÉRLŐNŐ
A lakásajtajukra nem látok rá. A közös utcai bejáratot viszont tükrök segítségével szemmel tudom tartani.
FELÜGYELŐ
Oké. Kissé türelmetlenül. Tehát még egyszer: kit, kiket látott bemenni vagy kijönni a házból ma estefelé?
FŐBÉRLŐNŐ
Senkit. Mármint a magát szellemnek nevező egyénen kívül. Mert őt nem csak hallottam a lányához szólni, de előtte láttam is a kapun bejönni. Egy idős testes hölgy kinézetű szellem volt.
NYOMOZÓNŐ
És honnan tudja, hogy ez az idős izé… akárki azonos volt a „szellemmel”?
FŐBÉRLŐNŐ
Mert miután bejött, nem sokkal később a hangját is meghallottam, ahogy az állítólagos lányával vitatkozott, veszekedett, hogy ő mérgezte őt meg, és ezt meg fogja bosszulni.
FELÜGYELŐ
Hogy nézett ki?
RENDEZŐNŐ
Ki, a szellem? Maguk hisznek ennek a flúgos nőszemélynek?
FELÜGYELŐ
Azt nem mondtam. De nem árt feljegyezni, szerinte milyen volt a fizimiskája ennek a szellem-akárkinek, ha mégis létezett. Sose lehet tudni, hogy a zseb izé, szóval a felettesünk mire lehet kíváncsi.
FŐBÉRLŐNŐ
Közelről nem láttam, csak a tükörből, amikor a ház kapuján bejött. Idős, kövérkés, kissé púpos, fekete hosszú szoknyás, fura nagy szemüvege volt, széles karimájú kalapot hordott, arcába erősen belelógó bodorított, őszülő haja kilátszott alóla. A járásában volt valami fura. Nem tudom igazából megfogalmazni, hogy mi. Olyan imbolygó.
RENDEZŐNŐ
Gúnyosan. Tán a föld fölött lebegett.
FŐBÉRLŐNŐ
Bemutatja. Valahogy így, ilyen billegve ment. Ja és még valami, ami fontos lehet: nem feltűnően, de tájszólásban beszélt. Azt mondta, „mágmérgeztél”, meg, hogy „mágbosszulom”.
NYOMOZÓNŐ
Jegyzetel. Egy kacsázó szellem nagy szemüvegben lebegett és tájszólásban beszélt.
FELÜGYELŐ
Összesen hányszor látta?
FŐBÉRLŐNŐ
Este kilenc tájban bejönni, de távozni már nem.
RENDEZŐNŐ
Biztosan láthatatlanná vált. Vagy valaki átsegítette a fénybe, ahogy a szellemeket szokták. A főnyomozó ur ezt nem veheti komolyan.
FELÜGYELŐ
A rendezőnőhöz. Hölgyem, minden szálat el kell varrni! Még az is lehet, hogy tényleg járt itt egy idősebb csámpás egyén, aki a színésznő halott anyjának adta ki magát. Találkoztam én már különb szélhámosságokkal is. És nyugodjék meg, ha szellem, ha nem, hát előbb-utóbb úgyis elkapjuk a tökét.
FŐBÉRLŐNŐ
De főrendőr úr, ez egy női szellem volt!
FELÜGYELŐ
Akkor is elkapjuk az izéjét, micsodáját… a grabancát.
NYOMOZÓNŐ
Jegyzetel. …elkapjuk az izéjét, a grabancát, micsodáját…
RENDEZŐNŐ
Ilyen kinézetű nőszemélyt a környezetükben soha nem láttam. Persze, ha mégis létezik, szerintem is meg kell keresni, akár szellem, akár nem.
FELÜGYELŐ
Kedves hölgyem, kösz’ a jó tanácsokat, maga bizonyára kiváló rendező és színész, de a nyomozás egészen más szakma, más szabályokkal. A nyomozónőhöz. Igazam van?
NYOMOZÓNŐ
Jelentem igaza van felügyelő úr.
FELÜGYELŐ
Szóval ezt hagyja meg nekünk. Mi a valóságot derítjük ki, maguk meg legfeljebb csak jól, rosszul, lemásolják.
RENDEZŐNŐ
Bocsi, én nem akartam nyomozósdit játszani. Egyébként meg van ám olyan, amikor a színpadi valóság valóságosabb a hétköznapi valóságnál.
FELÜGYELŐ
Kis gondolkodás után, értetlenül. Biztosan van. De nem az én körzetemben.
FŐBÉRLŐNŐ
Azért tényleg jó lenne, ha kiderítené a főrendőr úr, ki ez a szellemhölgy, és mit keresett itt! Mert az biztos, hogy létezik, én nem szoktam hallucinálni.
FELÜGYELŐ
Asszonyom, én már vagy harminc éve vagyok a pályán, de még egy kísértettel sem találkoztam. Hát még olyannal, aki tájszólásban beszél! Viszont hülyeségeket képzelődő idős hölgyekhez sajnos már többhöz is volt szerencsém.
FŐBÉRLŐNŐ
Én biztosan nem képzelődtem!
FELÜGYELŐ
Jó, lehet. De megnyugtatom, szerintem ez az ügy már rég megoldódott. Éppen maguk igazolják azt az izémet…
NYOMOZÓNŐ
Teóriáját…
FELÜGYELŐ
Igen azt, hogy ez az Ottó, vagy ki a franc, féltékenységből megölte a nejét, aztán végzett magával is,
NYOMOZÓNŐ
Akárcsak Othello? Féltékenységből megfojtotta Desdemonát, aztán leszúrta saját magát is.
„Megcsókolám,
Mielőtt megölém. Még föltalálom,
S magam megölve csókban van halálom.”
RENDEZŐNŐ
Istenem, egy rendőrnő, aki szaval.
NYOMOZÓNŐ .
A szakma az ilyesmit kiterjesztett öngyilkosságnak nevezi. Így tanultuk. De szerintem itt azért másként is történhettek a dolgok.
FELÜGYELŐ
Na, a vizsgálatot jelenleg befejeztük, ezt a szobát további rendelkezésig lepecsételjük!
FŐBÉRLŐNŐ
Akkor én is megyek és lepihenek, ha ezek után tudok még aludni egyáltalán.
RENDEZŐNŐ
Csak aztán vigyázzon a nyugtatókkal!
FŐBÉRLŐNŐ
Elindul kifelé, aztán hirtelen megtorpan, majd a rendezőhöz fordul. Eszembe jutott, hol találkozhattam még magával! Ezen törtem a fejem mindeddig.
RENDEZŐNŐ
Hát, amikor összevitatkoztunk a lépcsőházban. Maga meg feljelentett bennünket. Az előbb tisztáztuk.
FŐBÉRLŐNŐ
Nem, nem! Régebben egy filmben is láttam, valami csodakutyáról szólt. És maga volt a kutyus gazdája. Egy kedves öreg hölgyet alakított.
RENDEZŐNŐ
Csodálkozva. Én nem játszottam ilyen filmben. Talán összetéveszt valakivel.
FŐBÉRLŐNŐ
Pedig nekem egyre inkább…
FELÜGYELŐ
Közbevág. Kedves asszonyom, már meg ne haragudjék, de az egykori mozi élményeire most tényleg nincs időnk, jó pihenést, nem tartóztatjuk tovább!
NYOMOZÓNŐ
Tán a macskái is várják már.
A főbérlő kissé sértődötten távozik.
RENDEZŐNŐ
Csóválja a fejét. Miket hordott itt össze ez a szittyós hölgyemény … És mi lesz a holttestekkel?
FELÜGYELŐ
Majd a proszektúrán elvégzik a boncolásukat. Mindenképpen szükséges, mert ezek „celebek”! Megállapítják a halál okát is, mintha ez eddig nem lett volna elég világos. A rendezőnőhöz. Csak hogy tudja, a parancsnokunk utasítására egy csomó bizbaszt is összeszedtünk itt, amiket ilyen-olyan, szintén tök felesleges szakértői vizsgálatnak vetünk majd alá.
RENDEZŐNŐ
Színházi dolgokat is? Jelmezeket, kellékeket, egyebeket?
FELÜGYELŐ
Minden marhaságot.
RENDEZŐNŐ
Igazán örülök, hogy megismerhettem önöket felügyelő úr! Nagy kár, hogy pont egy ilyen tragikus eset kapcsán…
FELÜGYELŐ
Maga elé morogva. Mi is kurvára örülünk.
RENDEZŐNŐ
Még soha nem találkoztam igazi detektívekkel, így élesben, munka közben. A munkájukat nagyon érdekesnek találtam.
FELÜGYELŐ
Maliciózusan. Az, nagyon érdekes.
RENDEZŐNŐ
Ha esetleg arra tévednek, nézzenek be valamelyik előadásomra. Örömmel venném.
NYOMOZÓNŐ
Én sem találkoztam még élesben élő rendezőnővel. Pedig majdnem színész lett belőlem is.
RENDEZŐNŐ
Igen? És miért nem lett mégsem?
NYOMOZÓNŐ
Végül is jobban tetszett a bűnfelderítési munka.
FELÜGYELŐ
A francokat! Nem sikerült a felvételije.
RENDEZŐNŐ
Nem sikerült?
FELÜGYELŐ
Mert nem voltak nagyfejű mentorai. Mint azoknak a kis kávéházi kurváknak.
RENDEZŐNŐ
Micsodái, kiknek?…
NYOMOZÓNŐ
Rámutat a férfi holttestre. Hát végül is nem titok, éppen ez az úriember volt a felvételi bizottság elnöke.
RENDEZŐNŐ
Ez?
NYOMOZÓNŐ
Cseppet sem volt hozzám jóindulatú, hogy finoman fogalmazzak. Még ki is gúnyolt, megalázott. Nem is tagadom, ez engem nagyon megviselt.
RENDEZŐNŐ
Micsoda fintora a sorsnak!… Ottó tényleg kissé pokróc természetű volt mindig… Csakhogy ő soha nem volt semmilyen felvételi bizottság elnöke!
NYOMOZÓNŐ
De hát én biztos vagyok benne, hogy ő volt!
RENDEZŐNŐ
Szerintem meg rosszul emlékszik. Ő nem lehetett. De nem szavalna el valamit a kedvemért? Kíváncsivá tett…
FELÜGYELŐ
Hajrá kislány! Tán a rendezőnő rögtön le is szerződteti.
RENDEZŐNŐ
Csak egy rövidebb részletet valamiből, bármiből!
FELÜGYELŐ
Na, mit szégyenlősködsz, baz’meg? Persze nekem meg itt produkáltad magad, ha kellett, ha nem!
NYOMOZÓNŐ
Na, jó! Vigyázzban állva, rezzenéstelen arccal, hadarva, de erőteljesen artikulálva.
„Minő csodás kevercse rossz s nemesnek.
A nő méregből és mézből összeszűrve.
Mégis miért vonz? Mert a jó sajátja.
Míg bűne a koré, mely szülte őt.”
RENDEZŐNŐ
Aha, az Ember tragédiája, Ádám a nyolcadik színből. Nagyon jó ez a puritán eszköztelenség, pátoszmentesség! Igen, Madáchot így kell a mai modern ember számára interpretálni. Igaza van, mindenki értse, ahogy akarja. Ez a modern előadóművészet lényege, mondhatni szubsztanciája.
FELÜGYELŐ
Aha, a szubsztanciája…
RENDEZŐNŐ
Nincs kalimpáló kéz, deklamálás, ripacskodás. Egy verset nem úgy kell elmondani, mintha gyengeelméjűekhez szólnánk.
FELÜGYELŐ
A rendezőnőhöz. A nagy művészkedés közben eszembe jutott még valami. Azt állította, a színésznő telefonhívására érkezett ide.
RENDEZŐNŐ
Így igaz.
FELÜGYELŐ
Milyen számon és milyen számról hívta magát? Tudja, ez csak olyan rutinkérdés.
RENDEZŐNŐ
Készségesen. Ha ezzel segíthetek a rutinján! A hívó szám, vagyis az itteni, a művésznőé, az mobilszám. Az én számom, amin ő engem hívott, az pedig vezetékes telefon volt. Mint említettem, a mobilom le volt merülve.
FELÜGYELŐ
A nyomozónőhöz. Majd jegyezd fel ezeket leányom, hogy szükség esetén leellenőrizhessük! Na, de most már magát sem tartóztatjuk tovább!
RENDEZŐNŐ
Nyújtja a kezét. Akkor tényleg megyek is! Egy élmény volt! A viszontlátásra!
FELÜGYELŐ
Mosolyogva kezet fog. Az emberek nem nagyon szeretnek minket viszontlátni.
RENDEZŐNŐ
Ő is mosolyog. Gondolom, főleg akiknek valami vaj van a fülük mögött. Én viszont tényleg örülök, hogy megismerhettem kedves felügyelő úr. A nyomozónőhöz fordul. És önt is. Egy majdnem kolléga!… De igazuk van, akkor inkább úgy köszönök el, hogy minden jót! Rendben? Lekezel velük és ő is kimegy.
A szín elsötétül.
*
*
2. jelenet
*
A helyszín változatlanul ugyanaz, annyi különbséggel, hogy a holttesteket már elszállították. A félhomályos nappaliba a felügyelő és a nyomozónő lép be kissé ázottan. Otthonosan helyet foglalnak a műbőrfotelekben. Kintről eső zaja hallatszik.
FELÜGYELŐ
Nem tudom, a főnök tényleg mi a fenét vár még ettől a találkozótól? Mindkettőjüket alaposan körbeszaglásztuk, ki is derítettünk róluk sok hülyeséget, de semmi olyasmit, ami miatt a gyilkossággal vádolhatnánk őket.
NYOMOZÓNŐ
A jegyzetébe néz. Szerinte hatásos lehet, ha itt a helyszínen számoltatjuk el őket.
FELÜGYELŐ
Na persze! Majd a főbérlő vagy ez a rendezőnő a keresztkérdéseinket hallva összeomlanak, és sírva beismerik baz’meg, hogy ők voltak egy meg sem történt bűntény tettesei?
NYOMOZÓNŐ
A szakértők véleményében az áll felügyelő úr, a házaspár szervezetébe kábé egy időben nagy adag, igen gyors eszméletvesztést okozó idegméreg került.
FELÜGYELŐ
Jó, és akkor mi van?
NYOMOZÓNŐ
Hát a szakértők szerint a férjnek nem nagyon lett volna ideje a nejét fojtogatni, utána még önmagát felkötni. Ráadásul mindennek semmi értelme sem volt, ha már előtte mindketten bevették a mérget. Ez nem logikus.
FELÜGYELŐ
Nem logikus? Biztosra akart menni, volt már ilyen. A szakértők persze mindig okoskodnak, és gyakran túlbonyolítják a dolgokat. Őket ezért fizetik. Hányra is hívtuk ezeket? Kilencre?
NYOMOZÓNŐ
Jelentem, kilencre felügyelő úr.
FELÜGYELŐ
Az órájára néz. Már elugattam párszor, ne felügyelő urazzál és ne jelentgessél! Gyorsan lezavarjuk, amiket zseb-Columbo előírt, és ebédre vissza is érünk. Dugig a szekrényem igazi gyilkosságok aktáival. A világ, kedves művésznőm, bazi nagy vágóhíd lett, és miközben itt ragozzuk a semmit, az igazi gyilkosok odakint grasszálnak. Zárva volt az ajtó?
NYOMOZÓNŐ
Igen. Mi törtük be.
FELÜGYELŐ
A férj féltékenykedett? Naná! Megfenyegette, hogy megöli? És honnan tudjuk mindezt?
NYOMOZÓNŐ
Hát mindkét tanú állította, hacsak össze nem beszéltek, és együtt csinálták. A főnök szerint ennek is utána kell nézni.
FELÜGYELŐ
Fejcsóválva. A hatvan és a halál közötti nyugdíjas, tintás főbérlőnő családirtásra szövetkezik a középkorú színházi rendezőnővel, ja és plusz még egy megmérgezett bosszúálló szellem-muterral? Ráadásul a híváslista igazolta, hogy a rendezőnőt akkor este innen valóban felhívták.
NYOMOZÓNŐ
Azért lehet valami trükk ebben. Nekem épp az a gyanús, hogy annyira szilárd az alibije.
FELÜGYELŐ
Azért nagyon gyanús, mert cseppet sem gyanús? Nyugodjál már bele, hogy a rendezőnő kizárható. Ez a lökött főbérlő meg mi a francért telefonálgatott az ügyeletre, miért akart volna minket mindenáron idecsődíteni, ha bármi köze lett volna a halálukhoz, a helyett, hogy lapít és kussol?
NYOMOZÓNŐ
Lehet, hogy pont ezzel akarta elterelni magáról a gyanút. Aki a névsort olvassa, attól nem kérdezik meg, kicsoda.
FELÜGYELŐ
Már megint variálsz kislány. Ezt az Ottót fel sem bírta volna a falilámpára akasztani. Fizikailag sem lett volna képes rá.
NYOMOZÓNŐ
De ez a szellem-história akkor sem teljesen világos, felügyelő úr. Tényleg hallott és látott valakit ez a főbérlőnő? Vagy képzelődött, mert ő is túl sok bodzalikőrt ivott? Esetleg tudatosan hazudott, hogy minket félrevezessen?
FELÜGYELŐ
Kitalál egy szellemet, aki ráadásul tájszólásban beszél?
NYOMOZÓNŐ
De, mint ugye kiderítettük, ő régebben a törvényszéken volt jegyzőkönyvvezető, méghozzá emberölési ügyekben eljáró bíró mellett!
FELÜGYELŐ
Ami viszont a megbízhatóságára, törvénytiszteletére utal.
NYOMOZÓNŐ
Vagy éppen a rafináltságára, kitanultságára. Mert ugye azt is megtudtuk róla, hogy a férje váratlan halála után pszichiátriai kezelésre szorult, zárt osztályon is volt. Akkoriban küldték el a törvényszéktől is. Mi van, ha rájörr a hoppáré most is? A diliseknek ilyenkor állítólag megsokszorozódik az erejük.
FELÜGYELŐ
De már kigyógyult. Vagyis az elmebaj nem lehetett az indoka.
NYOMOZÓNŐ
Vagy talán az albérlőinek a pénze, ékszerei! Volt egy régi francia film, a Vörös kocsma, Fernandel főszereplésével, ahol a fogadósok megölik és kifosztják a vendégeiket. Ez jutott eszembe.
FELÜGYELŐ
Már maga ia a filmélményeivel jön?
NYOMOZÓNŐ
Ennek a nőnek itt jó sok helyen megtaláltuk az ujjlenyomatait. Feláll, sorra mutatja, hogy hová. Itt, itt… meg itt. Itt is!…És itt meg itt is a tenyérnyomait. Volt egy rakás lábnyom is tőle.
FELÜGYELŐ
A helyszíni szemle során is ide kerülhettek. .
NYOMOZÓNŐ
Akkor nem járhatott a közelükben sem. Éppen maga nem engedte beljebb jönni.
FELÜGYELŐ
Hát ez igaz! De a házaspár durva veszekedéséről nem csak a főbérlő beszélt, hanem a rendezőnő is. Ezért sem gondolom, hogy bármi köze lehetne a két halálesethez. Vagyis, a lényeg, hogy tulajdonképpen mindkét gyanúsított kizárható.
NYOMOZÓNŐ
De én ezt akkor sem értem! A férj a nejét a pezsgőbe kevert méreggel megmérgezi, hogy könnyebben megfojthassa. Oké. A poharakat és az üveget eltörölgeti, a nyomok eltüntetése céljából. Oké. Utána meggondolja magát és öngyilkos lesz. Még ez is oké. De mi a lópikuláért vett be mérget is, ha utána úgyis felakasztotta magát? Vagy, ha már bevette a mérget, még minek bajlódott az önakasztással? Ha egyáltalán a gyorsan ható méreg miatt képes lett volna rá.
FELÜGYELŐ
Sok fura dologgal találkoztam már picinyem. Épp tavaly ilyenkor történt például, a masszőrnő szerelmi bánatában benyelt egy marék altatót, majd fölvágta az ereit is, aztán leugrott a harmadikról…
NYOMOZÓNŐ
Ebben igaza lehet. Hiszen Hamlet is azt mondja:
„Több dolgok vannak földön és égen,
Horatio, mintsem bölcselmetek
Álmodni képes.”
FELÜGYELŐ
Ez tényleg jó meglátás, ettől a Hamlet nevű úriembertől. Akit ugye Hemletnek kéne ejteni.
Csöngetést hallunk. A nyomozónő kimegy, és a rendezőnővel tér vissza, aki ezúttal is lezser öltözéket visel, vállán kis hátizsákszerű sporttáskával.
RENDEZŐNŐ
Üdvözlöm önöket felügyelő úr.
FELÜGYELŐ
Elnézést, hogy iderángattuk, a felettesünk adta utasításba, néhány dolgot még tisztázni kell. Elvarrni a szálakat.
RENDEZŐNŐ
Oké, ha varrni kell, akkor varrni kell…
FELÜGYELŐ
Foglaljon helyet! Leülnek. Maga többször is kihangsúlyozta a minap, hogy a házaspárral nagyon jó volt a kapcsolata.
RENDEZŐNŐ
Ez így is van.
FELÜGYELŐ
Kezébe vesz egy dossziét. Soha nem volt komolyabb nézeteltérésük?
RENDEZŐNŐ
Rásandít a dossziéra. Hazudnék, ha ezt állítanám. Voltak velük kisebb afférjaim… valamikor régen. Azóta már kibékültünk.
FELÜGYELŐ
Mi miatt voltak ezek az izé, kisebb afférok?
RENDEZŐNŐ
Drága felügyelő úr, ahogy már mondtam, elég régen történtek. Nem szeretném mindezt feleleveníteni. Főleg, hogy szegények már…
FELÜGYELŐ
Megértem. De nem árulok zsákba macskát, mi is utána néztünk. Maga Ottóval egy filmforgatáson kikezdett, és adataink szerint basz… szerelmeskedtek is az öltözőjében.
RENDEZŐNŐ
Kényelmetlen nekem erről beszélni.
FELÜGYELŐ
Akkor elmondom én. Dorinával emiatt egyik próbán összeverekedtek, egymás haját tépték. És amit az előbb kisebb afféroknak nevezett, azok során ön komoly sérüléseket is okozott, Dorinát a hegyes sarkú cipőjével fejbe rúgta. Igaz?
RENDEZŐNŐ
Csak azt tudom megismételni, már rég kibékültünk. Ezt az egész színházi személyzet igazolhatja.
FELÜGYELŐ
Csakhogy emiatt maga egy ideig le is volt tartóztatva. A főrendezői beosztásából is akkor rúgták ki. De, hogy jó hírt is mondjak, leellenőriztük az ominózus telefonhívást, és nagyon úgy néz ki, valóban felhívhatták magát akkor este ebből a lakásból.
RENDEZŐNŐ
Engem nem hívhattak, hanem szegény Dorina hívott, és mint már említettem, segítséget kért tőlem.
FELÜGYELŐ
Körülbelül mennyi időt beszéltek egymással?
RENDEZŐNŐ
Pár percet, nem többet.
NYOMOZÓNŐ
Megnézi a kezében tartott dossziét, bólogat. A lekért lista szerint pontosan két perc huszonöt másodpercet.
FELÜGYELŐ
Őszinte leszek, a felettesem számára ebben az ügyben még egy tisztázandó probléma akadt: mindkét elhalt szervezetében nagy mennyiségű idegmérget találtak.
RENDEZŐNŐ
Mit?
FELÜGYELŐ
Ketamin nevű szert. Nem ismeri?
RENDEZŐNŐ
Fejét rázza. Mi fán terem ez a?
NYOMOZÓNŐ
Erős idegméreg, az állatgyógyászatban használják. De a drogosok körében is ismert. Éppen ezért érdekes, hogy a pezsgősüveget és poharakat valaki vagy valakik gondosan kiöblítették, eltörölgették. Mintha csak ennek a szernek a nyomait, meg az ujjlenyomataikat akarták volna eltüntetni.
RENDEZŐNŐ
De a férj miért tett volna ilyet, ha úgyis öngyilkos akart lenni?
NYOMOZÓNŐ
Hát ez az! Ön szerint?
RENDEZŐNŐ
Fogalmam sincs. Én nem vagyok nyomozó, de szellemlátó sem, mint ez a főbérlő asszonyság.
FELÜGYELŐ
Tudjuk hölgyem, de a véleménye engem is érdekelne. Nem akarok hízelegni, de az esettel kapcsolatban már korábban is voltak jó meglátásai.
RENDEZŐNŐ
Feláll, járkálni kezd. Ez a keta izé ügy persze szerintem sem világos. Igaz, én tényleg csak egy afféle ugribugri csepűrágó vagyok, de ha nyomozó lennék, leginkább önmagamra gyanakodnék. Halványan elmosolyodik. Amiket a sötét múltamról itt a fejemre olvastak…
NYOMOZÓNŐ
Indítéka tényleg lett volna…
FELÜGYELŐ
Hát persze indítékod neked is lett volna kis barátom, a sikertelen felvételid. Ahelyett, hogy felkerültél volna a világot jelentő deszkákra, talán lesz belőled egy huszadrangú fakabát. Te mesélted, akkoriban még bele is betegedtél.
NYOMOZÓNŐ
Nagyon vicces, főfelügyelő úr. Csakhogy éppen én árultam el önnek. hogy a színészre a sikertelen felvételim miatt haragszom. Pedig ezt el is titkolhattam volna.
RENDEZŐNŐ
Már bocsi, hogy így hívatlanul közbeszólok, de azért számolhatott vele, hogy a felügyelő úr ezt előbb-utóbb úgy is kideríti, amilyen alapos.
FELÜGYELŐ
És picinyem alibid sincs, hiszen épp akkor léptünk szolgálatba, amikor a főbérlő hívására ide irányítottak bennünket.
NYOMOZÓNŐ
Na és?
FELÜGYELŐ
Ki tudja, hol jártál előtte, mit csináltál? El is intézhetted őket, s aztán velem együtt idesiettél a saját balhédat lehelyszínelni. Elég ideges is voltál.
NYOMOZÓNŐ
Hohó! Ön meg drága felügyelő úr tudtommal épp’ Ottó bejelentése miatt kapott fenyítést. Sőt, le is fokozták. És ez is egy komoly indíték lehet. Ja, és, ha nekem nincs, akkor persze magának sincs alibije.
RENDEZŐNŐ
Kárörvendve. Amikor a hóhért akasztják.
FELÜGYELŐ
Na, elég ebből a kretén okoskodásból! A rendezőnőhöz. A maga alibije viszont tényleg megdönthetetlennek látszik. A nyomozónőhöz. Igazam van?
NYOMOZÓNŐ
Nem sokkal a segélykérő telefonhívás után halhattak meg az áldozatok. Márpedig se perc alatt harminc kilométer távolságból tényleg nem érhetett ide, hogy megmérgezze, majd megfojtsa, illetve fellógassa őket.
RENDEZŐNŐ
Arról már nem is beszélve, hogy Dorinát miért öltem volna meg, ha éppen az ő segélyhívására rohantam ide.
FELÜGYELŐ
Utána néztünk annak is, nem kamu volt-e ez a hívás.
RENDEZŐNŐ
Értetlenül. Hogy értsem, hogy nem kamu volt-e?
FELÜGYELŐ
Hát úgy, hogy meg lett vizsgálva annak a lehetősége, elképzelhető-e, hogy innen ön hívta fel a saját lakását.
RENDEZŐNŐ
Csakhogy akkor ki fogadta volna a hívást nálam?
NYOMOZÓNŐ
Hacsak nem volt egy bűntársa.
FELÜGYELŐ
De erre semmilyen adatot nem találtunk.
NYOMOZÓNŐ
Egyelőre.
FELÜGYELŐ
Az viszont tény, hogy a telefont önnél valaki felvette.
RENDEZŐNŐ
A francba, hát persze hogy valaki felvette! Én vettem fel. Kissé neheztelően. Kinézték volna belőlem, hogy egy kettős gyilkosság elkövetése érdekében bűnbandát is alapítok?
FELÜGYELŐ
Ahogy már mondtam, csak elvarrjuk a szálakat.
RENDEZŐNŐ
Oké, megértettem. De, ha már indítékokról beszélünk, arról nem tudom értesültek-e már, hogy Ottó állítólag összeszűrte a levet ezzel a főbérlőnővel is. Legalábbis Dorina ilyesmire is panaszkodott nekem mostanában…
Ekkor érkezik meg a főbérlő. Feltűnően ki van öltözve, a szoknyája túlzottan rövid. Teleaggatva színes bizsuékszerekkel. A szemei kifestve, szája vastagon kirúzsozva. Megint kissé ittasnak tűnik.
FŐBÉRLŐNŐ
Jó napot, nyomozókáim, elnézést a kis késésért! De tudják a cicusaimnak most az a…
NYOMOZÓNŐ
Jó sokat késett, ahhoz képest, hogy ön jött a legközelebbről…
FŐBÉRLŐNŐ
Szóval tudják, az a helyzet, hogy a macskáim…
FELÜGYELŐ
Türelmetlenül. Asszonyom, a zseb… izé, vagyis a felettesünk írta elő, hogy tisztázzunk még néhány apróságot. Ezért kérettük ide magát is basszameg, nem a macskái hogyléte miatt.
RENDEZŐNŐ
Kicsit gúnyosan. Elvarrni a szálakat.
FELÜGYELŐ
A főbérlőhöz. Igazából csak az érdekelne, járt-e már korábban ebben a lakásban? Természetesen leszámítva a halottszemlét.
FŐBÉRLŐNŐ
Minek jártam volna itt? Nem szokásom az ilyesmi.
FELÜGYELŐ
Kérem, ne hazudozzon itt nekem, jó! Nem gyanúsítjuk semmivel. Csupán a felettesünk kíváncsi még néhány apróságra. Például, hogy az ujjlenyomatát, egyéb nyomait megtaláltuk a lakásban. A házaspáron kívül senki másét, csak a magáét.
NYOMOZÓNŐ
Vagyis már korábban is megfordulhatott itt.
FŐBÉRLŐNŐ
Ujjlenyomat? Az csakis a halottszemlén kerülhetett oda. Véletlenül megfoghattam valamit nagy idegességemben.
NYOMOZÓNŐ
Tele volt velük ez a szoba. Vagyis rettenetesen ideges lehetett…
FELÜGYELŐ
Szinte valamennyi szekrényfiókon rajta volt. Plusz még jó néhány magazinon is.
NYOMOZÓNŐ
Felvesz egy dossziét és a főbérlő felé indul. Érdekli az ezzel kapcsolatos daktiloszkópiai vélemény?
FELÜGYELŐ
Szóval ne hamukázzon itt nekünk!
FŐBÉRLŐBŐ
Rásandít a nyomozónő dossziéjára. Nem tudok mit mondani. Csak akkor az egyszer jártam itt, magukkal. Nem szokásom a bérlőimhez bejárogatni, utánuk kémkedni.
NYOMOZÓNŐ
Kiemel egy lapot a dossziéból. Akkor hogy került az ujjlenyomata mégis, többek között, a női holttest alatti képes újságra is?
FŐBÉRLŐNŐ
Kis gondolkodás után. Na, jó, talán egyszer kitakaríthattam szívességből. Tudják az a…
NYOMOZÓNŐ
Egyszer? És akkor hagyott itt kb. harmincöt tenyér- és ujjlenyomatot, valamint tizennyolc lábnyomot?
FŐBÉRLŐNŐ
Makacsul. Egyszer voltam itt. Takarítottam.
FELÜGYELŐ
Megmutatná, hogyan? Na, mutassa meg, hogy csinálta!
FŐBÉRLŐNŐ
Hogy mit?
NYOMOZÓNŐ
Mutassa meg, hogyan takarított! A tankönyvekben ezt bizonyítási kísérletnek hívják.
FŐBÉRLŐNŐ
Kelletlenül hozzákezd imitálni. Partvissal összesepertem, a bútorokat porronggyal letörölgettem.
FELÜGYELŐ
Ennyi?
FŐBÉRLŐNŐ
Hát kábé ennyi.
RENDEZŐNŐ
Egészen jó performance volt. Bocs’, bár inkább pantomimnak nevezném.
NYOMOZÓNŐ
Odamegy a szekrényekhez, polcokhoz és mutogat. Akkor például ide, meg ide, meg ide hogy kerülhettek az ujj- és tenyérnyomai?
FELÜGYELŐ
Asszonyom, kezdem elveszíteni a türelmem. Hamis tanúzásért úgy bevarratom magát, bassza meg, hogy bele… Szóval még egyszer utoljára megkérdezem, hányszor járt ebben a kurva lakásban?
FŐBÉRLŐNŐ
Hát ezek szerint lehetséges, hogy többször is?…
NYOMOZÓNŐ
Ha engem kérdez, nagyon is lehetséges.
FŐBÉRLŐNŐ
Jó, máskor is takarítottam nekik, na. Felfogadtak, és kétszer… háromszor jöttem, hetente. Csak nem szeretném, ha emiatt az adóhivatal…
FELÜGYELŐ
Az minket most kibaszottul nem érdekel. Mikor járt itt utoljára? Takarítani.
FŐBÉRLŐNŐ
A múlt héten, amikor meghaltak, aznap délelőtt. De akkor még nem voltak itthon.
FELÜGYELŐ
És hogy jutott be? Kulcsa volt, igaz?
FŐBÉRLŐNŐ
Dorina adott.
NYOMOZÓNŐ
Ne mondja már, hogy magának nem volt.
FELÜGYELŐ
Szóval a sok ujjlenyomat, tenyérnyom és a többi nem takarítás közben kerülhetett a sok fiókra, szekrényre, hanem keresgélés közben.
FŐBÉRLŐNŐ
Nem keresgéltem…
FELÜGYELŐ
Maga felforgatta az egész lakást. Igenis kutakodott. Ennek nyomait láttuk a múltkori szemlén is…
NYOMOZÓNŐ
Szóval mit keresett oly nagyon?
RENDEZŐNŐ
Asszonyom, tudja, hogy maga nem köteles ilyen terhelő dolgokra nyilatkozni?
FŐBÉRLŐNŐ
Jó, ezt-azt megfogtam, elismerem, egy-két képeslapba, ilyesmibe is belekukkantottam, de nem kutakodtam.
FELÜGYELŐ
Amikor a holttesteket felfedeztük, itt nagyon nagy rendetlenség volt. Ez még most is így van egyébként, ahogy látom.
FŐBÉRLŐNŐ
Felügyelő úr, esküszöm, én csak úgy szemlélődtem, kíváncsiságból megfogtam néhány tárgyat, holmit. Nézze, egész őszinte vagyok: mindig is érdekeltek a színészek intim dolgai. Tán magukat nem?
FELÜGYELŐ
És egész véletlenül nem került magához ez-az, valami, a nagy nézelődés, érdeklődés közben?
FŐBÉRLŐNŐ
Egyre zavartabb. Minek néznek maguk engem?
RENDEZŐNŐ
Ezek a zsaruk most magát jól behúzták a csőbe. Szerintem szólni kéne egy ügyvédnek.
FELÜGYELŐ
Szeretném, ha maga meg nem dumálna mindig közbe hölgyem! Átkutathatjuk a lakását is asszonyom… Semmi perc alatt megszerezzük az engedélyt. Úgyhogy jobb lenne, ha dalolna…
FŐBÉRLŐNŐ
Kis gondolkodás után. Hát jó, magammal vittem néhány plakátot egy-két rajongói levelet, meg ilyesmit. Semmi több. De ezeknek nem lehet komoly értékük. És csak nézegetni, olvasgatni…
NYOMOZÓNŐ
Olvasgatta a leveleket? Ez levéltitok sértés!
FELÜGYELŐ
Szarni rá! Itt két embert megöltek.
FŐBÉRLŐNŐ
Szóval magamhoz vettem néhány levelet, ja meg egy szövegkönyvet. Valami színdarab lehet szerintem, kettő is volt belőle, gondoltam egyiket elviszem, csak belekukkantok, észre sem veszik.
FELÜGYELŐ
Mindezek begyűjtése mikor is történt?
FŐBÉRLŐNŐ
Amikor legutóbb itt jártam.
FELÜGYELŐ
Vagyis a haláluk napján délelőtt.
NYOMOZÓNŐ
Esetleg még más valami nem került magához, csak úgy véletlenül? Kis pénz, ékszer, ilyesmi… Aztán, amikor rajtakapták, úgy döntött, elintézi őket…
FŐBÉRLŐNŐ
Nem igaz, ezt kikérem magamnak, ezt az alaptalan vádaskodást!
FELÜGYELŐ
És miután kulcsa is volt, a tette után rájuk zárta az ajtót.
NYOMOZÓNŐ
A bezárt szoba rejtélye.
FŐBÉRLŐ
Ez nem igaz!
NYOMOZÓNŐ
A méregkeverés tipikus női fegyver. Lásd Lukrécia Borgia! De elég ismert az alföldi arzénes asszonyok esete is.
FŐBÉRLŐNŐ
Felügyelő úr, ezektől lopni? Egyik napról a másikra éltek! Sokszor annyijuk sem volt, hogy a lakbért rendezzék, vagy a takarításért fizessenek. Az ékszereiket meg már rég zálogba adták.
RENDEZŐNŐ
Mondom én, hogy ide már tényleg ügyvéd kéne.
FELÜGYELŐ
De maga nem az, úgyhogy most már tényleg kuss legyen… hölgyem!
NYOMOZÓNŐ
A főbérlőhöz. Azt mondta, két szövegkönyvet is látott itt?
FŐBÉRLŐNŐ
Igen. De mondom én csak az egyiket vittem el.
NYOMOZÓNŐ
A helyszíni szemle során nem találtunk ilyesmit. Kizárt, hogy elkerüli a figyelmem. Érdekelt volna.
FELÜGYELŐ
Ezt tényleg elhihetik neki. A fiatal kolléganő mindent kínosan úgy csinált, ahogy azt a tankönyv előírja.
FŐBÉRLŐNŐ
Nem tudom, mit ír a maguk tankönyve, de én nem hazudok.
FELÜGYELŐ
Nyugodjék meg asszonyom, nem gondolunk mi magáról semmi rosszat.
NYOMOZÓNŐ
De jót sem. Ha alaposabban megnézzük, a személyleírást, amit a szellemről elmondott, azt akár saját magáról is adhatta volna… Csak egy nagy szemüveg, meg egy arcot eltakaró bodorított paróka hiányzik hozzá.
FELÜGYELŐ
Na ugye meg a szellem kicsit dagadtabb volt.
FŐBÉRLŐNŐ
Egyre jobban begerjed, s egyre hangosabb. Tényleg azt hiszi, én öltöztem be szellemnek? Megmérgezhettem volna őket a nélkül is, hogy kísértetet játszok.
NYOMOZÓNŐ
Lehet, hogy éppen ezzel akart minket megtéveszteni, hogy egy nem létező szellemre terelje a gyilkosságot.
FŐBÉRLŐNŐ
Ez nem igaz!
NYOMOZÓNŐ
Milyen szellem volt egyébként asszonyom? Többféle van, utánaolvastam. Normál? Kóválygó? Vagy démon? A macskái nem jelezték a jöttét? Nem érzett hideget vagy hirtelen gyengeséget? Esetleg záptojás szagot?
FELÜGYELŐ
Kis művésznőm, azért állítsd már le magad te is! Szerintem igaza van a hölgynek.
FŐBÉRLŐNŐ
Persze, hogy igazam van!
FELÜGYELŐ
Már korábban is felhívtam rá a figyelmed, hogy föl sem bírta volna akasztani arra a falilámpára a nála jóval súlyosabb Ottót. A végén még a rendőri felvételin sem mész át. Mert cseppet nehezebb szakma ez, mint a színészet.
RENDEZŐNŐ
Nocsak, nocsak!
FELÜGYELŐ
Itt igazi drámák, igazi könnyek vannak, a színpadon meg, a közönség megríkatásához elég valami érzelgős duma, plusz a főhősnő szeme alá dörzsölt hagymakarika.
RENDEZŐNŐ
Ha tudni szeretné, nem ilyen primitív eszközökkel dolgozunk. Inkább mentol és vazelin.
FELÜGYELŐ
A nézőtéri a nagy röhögéshez eszköz sem kell, elég egy nyíltszíni fingás vagy egy letolt gatya is.
NYOMOZÓNŐ
A főbérlőhöz. Asszonyom, tudomást szereztünk arról is, hogy ön állítólag viszonyt folytatott ezzel az Ottó nevű úriemberrel.
FŐBÉRLŐNŐ
Hogy én meg Ottó? Az előbb még Borgia voltam, most meg már egy vamp is?
FELÜGYELŐ
A főbérlőhöz. Na, jó, erre még visszatérünk. Szóval volt itt valami szövegkönyv is, aminek lába kelt? Mi lehetett ez?
FŐBÉRLŐNŐ
Még nem volt időm belenézni. Talán az volt a címe, hogy „Az utolsó szerep”
RENDEZŐNŐ
Utolsó szerep? Rázza a fejét. Ilyen előadás az évad műsortervében sem szerepel.
NYOMOZÓNŐ
És mi az, ami szerepel?
RENDEZŐNŐ
Amit legközelebb bemutatni tervezünk, olyan trendi, hogy ugyan én rendezem, de még én sem értem teljesen a koncepciót…
NYOMOZÓNŐ
Ezt hogy érti?
RENDEZŐNŐ
III. Richárd a monológjai közben zacskós virágföldet eszik, miközben szurokfekete állványzatokon mászkál le s föl, mint egy megkergült kőműves. És persze a közönséget is bevonjuk a játékba.
NYOMOZÓNŐ
Ez konkrétan mit jelent?
RENDEZŐNŐ
Felvonásonként máshová kell ülniük és néha vezényszóra személyes tárgyakat, fésűt, zsebtükröt, körömreszelőt, ilyesmit kell felmutatniuk. Vagy meg kell fogniuk a mellettük ülő fülét
NYOMOZÓNŐ
Ez igazán eredeti.
RENDEZŐNŐ
Ja, és egyébként mindez úgymond a reménytelenség színháza, ahol a darabot a jelenkorhoz fazonírozva, a gonosz Richárd királyt nem sikerül Richmond grófnak legyőznie.
NYOMOZÓNŐ
Pedig ugye az eredeti dráma úgy fejeződik be, hogy Richmond megállapítja Richárdról:
„Istennek hála, s nektek, győzedelmes
Barátim: győztünk; a véreb halott.”
RENDEZŐNŐ
A mi koncepciónkban viszont a véreb a végén nem hal meg. Lássuk be, ezt önök tán még nálam is jobba tudják, a mai világ csupa szutyok, kosz, káosz, deviancia gonoszság. Állítólag ezek bemutatása a dolgunk. Állítólag ez a modern színház feladata.
FELÜGYELŐ
Lehet mondani, hogy ilyen a világ. De akkor azt kéne megmutatni, hogy lehetne másmilyen.
RENDEZŐNŐ
Mire gondol?
FELÜGYELŐ
Inkább olyan jópofa dolgokról kellene maguknak is verselni, meg énekelni. Dalra fakad: „Egy pár lityi bennem van, és már csuda kedvem van.”. Vagy olyan igazi érzelmes nótákat danolni: „ha meghalok, sok virágot hozzál nekem…”
RENDEZŐNŐ
Felügyelő úr, önben egy igazi nótafa veszett el! De nekem ezek sem jönnek be, tudja, ízlések és pofonok különbözők…
FELÜGYELŐ
A pofonokat illetően egyetértek. De most maradjunk kicsit még ennél az eltűnt szövegkönyvnél. Azt mondja, nem is hallott róla.
RENDEZŐNŐ
Hát eddig nem. De mi köze lehet ennek e szörnyű tragédiához?
FELÜGYELŐ
Ez tényleg nem érdekes.
FŐBÉRLŐNŐ
Már hogyne lenne az! Elegem van abból, hogy lopással, sőt gyilkossággal gyanúsítgatnak! Visszahozok mindent máris! Kisiet.
FELÜGYELŐ
A rendezőnőhöz. Azért néha csak van valami sikerélmény ebben a munkában is! Látja, éppen most csíptem nyakon egy rendkívül veszélyes plakát- és szövegkönyv tolvajt.
RENDEZŐNŐ
De tényleg, mi lehet ez a darab, amit eddig Dorináék előlem is eltitkoltak?
NYOMOZÓNŐ
Én is kíváncsi lettem rá.
RENDEZŐNŐ
Bár elég uncsi az ilyesmi. Felügyelő úr, kimennék a mosdóba! Tegnap kicsit felfáztam teniszparti közben.
FELÜGYELŐ
Menjen csak, intézze el a folyó ügyeit…
A rendezőnő kimegy.
NYOMOZÓNŐ
Uram, csak így elengedtük mindkét gyanúsítottat? És ha összebeszélnek. Vagy vissza sem jönnek?
FELÜGYELŐ
Nincs semmilyen megalapozott gyanú egyikükkel szemben sem. Épp most tisztáztuk.
NYOMOZÓNŐ
Hát én pedig még mindig azt gondolom, itt gyilkosság történt. Különösen ez a főbérlő lett egyre gyanúsabb. Főleg, ha Ottó és közötte tényleg volt valami… Hazudozik itt mindenféle szellemekről. És iszik is.
FELÜGYELŐ
Iszik is… Hát ki nem iszik picinyem?… Ilyen alapon gyanúsított lehetne a komplett rendőrkapitányság. Nincs itt már semmi homály baz’meg! A rendezőnő fejére olvastuk az eltagadott múltját, amivel teljesen értelmetlenül megszégyenítettük, pedig jól tudtuk, hogy alibije van. Aztán keresztkérdésekkel nyaggattuk ezt a szellemlátó öreglányt, és őt is szánalmas hazudozásra kényszerítettük, mert elcsórt innen néhány szarságot. És, hogy kikezdett volna a jóval fiatalabb színésszel? Baromság!
NYOMOZÓNŐ
Mi van, ha Ottó mégis az ilyen éltes matrónákra bukott? Nem tudom, észrevette-e, ez a hölgy milyen kihívóan öltözködik? És, ha ezt a szellemhistóriát is tényleg ő találta ki, hogy minket jól megvezessen?
FELÜGYELŐ
Már megint fantáziálsz. Nem olyan rafkós öreglány ez. Na, beszélek a zseb-Colombóval, aztán húzzunk innen! Telefonál. Halló főnök! Amit előírt, megcsináltuk!…Tulajdonképpen semmi. Igen… Marad, amit eleve feltételeztünk… A szellem?… Talán a tévéműsorban szerepelhetett. Azt hallhatta, és az zavarhatta meg ezt a piás öreglányt… Aha. Oké főnök… Rendben… Értettem. A nyomozónőhöz. Csoda történt, beleegyezett, hogy befejezzük. De azt mondta, azért a jelentést még ma meg kell írni! Mármint meg kell írnod.
A telefonálás közben érkezik vissza a főbérlő, hozza a korábban elvitt dolgokat. A belépésekor azt hallja éppen, amikor a felügyelő a felettesének a telefonban azt fejtegeti, hogy a szellem egy tévéműsorban szerepelhetett, s őt. mint „piás öreglányt” az zavarhatta meg.
FŐBÉRLŐNŐ
De felügyelő úr, az nem tévéműsor volt. Egyébként meg piás öreglány a maga búbánatos öreganyja!
A magával hozott holmikat kissé indulatosan lelöki az asztalra.
FELÜGYELŐ
Bocsi, végül is tojok erre a szellemre, él-e, hal-e, megvárjuk a rendezőt a klotyóról, aztán tényleg fájront.
NYOMOZÓNŐ
Az asztalra ledobott tárgyakat nézegeti, a szövegkönyvet fölveszi, belepislant. Valami felkelti az érdeklődését. Hangosan is felolvassa. Már megint hová dugtad a bodzalikőrömet? Elfogyott, biztosan a pasiddal bevedeltétek, te repedtsarkú szajha!
FELÜGYELŐ
Értetlenül. Bodzalikőr? Repedtsarkú?
NYOMOZÓNŐ
Folytatja az olvasást. Miért etettél azzal, hogy én vagyok az életed értelme, én vagyok a te brummogó kis macikád?
FELÜGYELŐ
Mancikád?
FŐBÉRLŐNŐ
Felügyelő úr, de hisz’ ez…
NYOMOZÓNŐ
Tovább olvas. Te már egyáltalán nem szeretsz! Olyan vagy, mint a frizsider…
FELÜGYELŐ
Aha! Ezen volt a vita, hogyan kell írni.
FŐBÉRLŐ
Ezek a színészházaspár veszekedéseinek szavai!
FELÜGYELŐ
És az meg hogy a búbánatos francba lehet?
NYOMOZÓNŐ
Megint olvassa a szövegkönyvből. Micsoda hazug részeges perszóna vagy, nem félsz, hogy rád szakad a plafon? A főbérlőre néz, és fenyegetően folytatja. Te alkoholista kurva, megfojtalak, aztán magammal is végzek!
FŐBÉRLŐNŐ
Ijedten. Hogy mi van? Aztán észbe kap. Tehát igazából nem is veszekedtek?
NYOMOZÓNŐ
Hanem szerepet próbáltak!
FŐBÉRLŐNŐ
És ezt hallottam én? Ezért mondta el Ottó kétszer is egyformán azt a plafon leszakadásos szöveget is?
NYOMOZÓNŐ
De akkor a színésznő miért hívta volna a rendezőnőt segítségül? Ennek így semmi értelme.
FELÜGYELŐ
Tényleg, mit csinál még? Megnézem, tán csak nem fulladt bele a klotyóba! Úgyis pössentenem kell.
A felügyelő kimegy.
FŐBÉRLŐNŐ
A szövegkönyvre mutat. Nyomozó hölgy, a szellem is benne van?
NYOMOZÓNŐ
Lapoz a szövegkönyvben. Olvassa. Szellemhangon. Lányom, mágmérgáztél ángém, de most visszakapod csőstül!… Férfihangra vált át. Miféle szellemmel társalogsz te? Annyira totálkáros vagy te cemende, hogy már szellemeket is látsz?…
FŐBÉRLŐNŐ
Na látja, ez a szellem tényleg tájszólásban beszél!
NYOMOZÓNŐ
Tehát a szellem is csak színdarab-figura!
FŐBÉRLŐNŐ
De akkor ki lehetett? Ki alakította őt?
Az ajtón öreg hölgy lép be. Pontosan úgy néz ki, ahogyan a főbérlő a „szellemet” korábban leírta.
ÖREG HÖLGY
Jó napot! Maguk meg mit keresnek itt?
NYOMOZÓNŐ
Hölgyem, nyomozó vagyok. És ön?
FŐBÉRLŐNŐ
Elcsodálkozva. De hiszen, de hiszen nyomozónő hát ez a!…
ÖREG HÖLGY
Mit nyomoznak még? Úgy tudtam, az ügyet már lezárták.
FŐBÉRLŐNŐ
Az öreg hölgyre mutat. Nyomozónő, ő az a bizonyos szellem! Ő a megmérgezett anyuka szelleme! Őróla beszéltem. A hüvelykujjával megböki, tényleg szellem-e.
ÖREG HÖLGY
Mit bökdös jóasszony? Dorina és Ottó színész-kollégája vagyok, illetve hát voltam. Én alakítottam volna egy darabban a bosszúálló anya szellemét.
A főbérlőhöz. De maga honnan tudta ezt?
FŐBÉRLŐNŐ
Akkor este láttam magát bejönni.
ÖREG HÖLGY
Igen, próbára jöttem. Este nyolc körül érkezhettem.
NYOMOZÓNŐ
És mikor távozott?
ÖREG HÖLGY
Nem sokkal tíz után.
FŐBÉRLŐNŐ
Nem láttam elmenni…
NYOMOZÓNŐ
A főbérlőhöz. Na, egyelőre a nyomozást még nem ön vezeti Az öreg hölgyhöz. Tehát maga is színész?
ÖREG HÖLGY
Igen, Dorinával és Ottóval együtt terveztük egy színdarab, az „Utolsó szerep” előadását.
NYOMOZÓNŐ
S hogyhogy erről senki más nem tudott?
ÖREG HÖLGY
Meglepetésnek szántuk. Titokban készültünk rá.
FŐBÉRLŐNŐ
Rámutat a nyomozónő kezében lévő szövegkönyvre. Ez lenne az?
ÖREG HÖLGY
Kiveszi a nyomozónő kezéből. Egy tönkrement házasságról szól. Háromszereplős kamaradarab. Ezt próbáltuk akkor este. Már a jelmezes főpróba volt.
FŐBÉRLŐNŐ
A nyomozónőhöz. Akkor a veszekedésük is csak színlelt volt!
NYOMOZÓNŐ
Ezek szerint igen.
FŐBÉRLŐNŐ
De akkor a színésznő minek hívatta volna ide a rendezőnőt segítségül?
ÖREG HÖLGY
Ki nem hívhatott, hová, kit, minek?
FŐBÉRLŐNŐ
Ez hosszú…
NYOMOZÓNŐ
Na, de hol van már a rendezőnő, hogy ezt megkérdezhessük tőle? Ja, és a felügyelő úr is! Megnézem, mi történhetett velük!
Kisiet.
ÖREG HÖLGY
Némi hallgatás után. Ez a kettős haláleset a színházban nagy megdöbbenést keltett. Mindenféle mendemondák terjedtek.
FŐBÉRLŐNŐ
Bizony ez egyre cifrább! Látja, én meg épp’ magát gyanúsítgattam! Mármint nem magát, mint színésznőt, hanem mint szellemet. Nem gondoltam, hogy csak játék volt az egész. Nagyon élethű volt.
ÖREG HÖLGY
Rutinosan meghajol, mint ha előadás után lenne a színpadon. Köszönöm.
A nyomozónő rohan be feldúltan.
NYOMOZÓNŐ
Eltűntek!
FŐBÉRLŐNŐ
Mit beszél?
NYOMOZÓNŐ
Sem a felügyelő úr, sem a rendezőnő nincs sehol.
FŐBÉRLŐNŐ
Hogyhogy nincs?
NYOMOZÓNŐ
Ez őrület! Szóltam is a parancsnokságra!
FŐBÉRLŐNŐ
Megléptek volna? A felügyelő a rendezőnővel?
NYOMOZÓNŐ
Rögtön bedilizek, már a felettesemre is gyanakodni kell? Igaz, nagyon utálta ezeket a művészeket. Feltűnően erőltette a vizsgálat mielőbbi lezárását is.
FŐBÉRLŐNŐ
És korábbi durva intézkedése miatt súlyos fegyelmi büntetést is kapott.
NYOMOZÓNŐ
Tisztára, mint egy rossz krimiben. A nyomozó a gyilkos?
Megszólal a nyomozónő hasábrádiója.
RÁDIÓHANG
Központ hívja Margaréta 4-et, jelentkezzen!
NYOMOZÓNŐ
Itt Margaréta 4, jelentkezem!
RÁDIÓHANG
Tájékoztatom, hogy a célobjektumot körülvettük. A környező utcákat is lezártuk.
NYOMOZÓNŐ
Láttak valakit eltávozni?…
RÁDIÓHANG
Az elmúlt órában senki nem jött be, és senki nem ment ki az épületből! Az utcai kamerákat is ellenőriztük.
NYOMOZÓNŐ
De hát ez lehetetlen! A jó istenit! Mindketten köddé váltak? Mi folyik itt?
FŐBÉRLŐNŐ
Senki nem jött be és senki nem ment ki?
NYOMOZÓNŐ
Bólogat. A rádióba beszél. Kérem, kutassák át az épületet!… A főbérlő lakrészét is! A főbérlőhöz. Asszonyom, ugye nem ellenzi?
ÖREG HÖLGY
Uram atyám, mibe csöppentem!
FŐBÉRLŐNŐ
Elgondolkodva. Azt mondták, be sem jött senki! Be sem! Az öreg hölgyhöz. Maga hogy tudott ide mégis ilyen észrevétlenül bejutni? Akár csak egy igazi szellem.
NYOMOZÓNŐ
Tényleg!… Mint egy szellem! Várakozóan néznek az öreg hölgyre.
ÖREG HÖLGY
Azt hittem már tisztáztuk, nem vagyok szellem, csak egy színésznő.
FŐBÉRLŐNŐ
Drága nyomozónő, nagyjából már tudom, mi történt itt akkor este!
NYOMOZÓNŐ
Tán mégis egy szellem gyilkolt? Mit tud maga?
FŐBÉRLŐNŐ
Hogy a rendezőnő, miként tervelte el és hajtotta végre ezt az egészet.
NYOMOZÓNŐ
A rendezőnő?…
FŐBÉRLŐNŐ
Bólogat. Írt egy kamu szövegkönyvet, és elhitette a szerencsétlenekkel, hogy ez lesz életük nagy alakítása. És a darabjának cinikusan azt a címet adta, hogy az „Utolsó szerep”. Felmutatja a szövegkönyvet. Ez az.
NYOMOZÓNŐ
Utolsó szerep?
FŐBÉRLŐNŐ
Mert nekik tényleg az volt.
NYOMOZÓNŐ
És rájuk osztotta a veszekedő házaspár szerepét?
FŐBÉRLŐNŐ
Én pedig a próbájukról azt hittem, valódi veszekedés.
NYOMOZÓNŐ
És ezt jelentgette a rendőrségen?
FŐBÉRLŐNŐ
Igen.
NYOMOZÓNŐ
A rendezőnő tudta, hogy igencsak kíváncsi és olyan jelentgetős típus. Erre alapozta a tervét. Csak arra nem számított, hogy maga át is járogat ide, és lopós is.
FŐBÉRLŐNŐ
Nem vagyok jelentgetős és nem loptam, csak…
ÖREG HÖLGY
Ha ez így volt, akkor ez egy nagyon sötét történet, amiben engem is belekevertek.
FŐBÉRLŐNŐ
Pedig még csak most jön a java. A meggyilkolásuk. A rendezőnő volt az, aki…
NYOMOZÓNŐ
Pezsgőbe kevert ketaminnal megmérgezte őket?
FŐBÉRLŐNŐ
Aztán a magatehetetlen nőt megfojtotta, a férjét felakasztotta. Majd a helyszínt úgy állította be, mintha a feleséggyilkos férj öngyilkos lett volna. Még a felrúgott zsámolyt is odatette.
NYOMOZÓNŐ
A helyszín elrendezése közben vette észre, hogy a két szövegkönyvből az egyik nincs meg.
FŐBÉRLŐNŐ
Mert én még akkor délelőtt az egyiket elvittem.
NYOMOZÓNŐ
És azért volt olyan fontos a rendezőnőnek a szövegkönyv mindkét példánya, mert…
FŐBÉRLŐNŐ
Ha valaki bármelyikbe beleolvas, rájön, nem is volt igazi veszekedés. Csak szerepjátszás.
NYOMOZÓNŐ
Vagyis megbukik a terve!
FŐBÉRLŐNŐ
A rendezőnő dúlta fel ezért a lakást is, mikor a gyilkosságok elkövetése után a szövegkönyveket kereste. Maguk meg persze ezt a nagy rendetlenséget is az én nyakamba akarták varrni. Sőt, aztán még a gyilkosságokat is.
NYOMOZÓNŐ
De hát maga fogdosott itt össze mindent! Ő biztosan kesztyűben kutakodott.
FŐBÉRLŐNŐ
Csakhogy az egyik szövegkönyvet nem találta, mert azt ugye előzőleg én már…
NYOMOZÓNŐ
Elemelte…
FŐBÉRLŐNŐ
Kölcsön vettem… Viszont a rendezőnőt sürgette az idő. A szobát bezárta.
NYOMOZÓNŐ
Vagyis lehetett kulcsa neki is?
FŐBÉRLŐNŐ
Szerintem igen. Aztán a fürdőszobából Dorina mobiljáról felhívta a saját vonalas telefonszámát, hogy alibije legyen. Szerintem aztán meg már éppen el akart távozni, amikor a felügyelő és maga megjelentek, ezért ott megbújt, majd aztán ide visszajött, mintha otthonról érkezne.
NYOMOZÓNŐ
De valakivel össze kellett, hogy játsszon. Mert valaki ebből a lakásból tényleg beszélt több mint két percig valalkivel az ő lakásában!
FŐBÉRLŐNŐ
Dehogyis rendőrnő drága! Szerintem csak olyan látszatot teremtett.
NYOMOZÓNŐ
De hogyan?
FŐBÉRLŐNŐ
Emlékszik, amikor a rendezőnőt arról a kutyás filmről kérdeztem? A csodakutyáról. Ő persze letagadta. De időközben rájöttem, hogy igenis ő volt a főszereplője. De akkor miért nem ismerte el?
NYOMOZÓNŐ
Mit nem ismert el, miért? Kezdem elveszíteni a fonalat.
FŐBÉRLŐNŐ
Az a filmbeli kutya arra volt beidomítva, hogy ha csörög a telefon, a kagylót szájába vegye, és odavigye a gazdijának. Ez egy poén volt.
NYOMOZÓNŐ
És ugyanez történt most is?
FŐBÉRLŐNŐ
Igen. És amikor csörgött, az idomított kutyus „felvette” a telefont. Csak a gazdija nem volt ott, akinek odavihette volna. NYOMOZÓNŐ
Mert, hogy éppen a gazda csörgette meg az itteni fürdőszobából Dorina telefonján?
FŐBÉRLŐNŐ
A lényeg az volt, hogy a kagyló leemelésével a telefonkapcsolat létrejött. A rendezőnő így tudta azt a látszatot kelteni, hogy egy itteni hívó az ő lakásával beszél.
ÖREG HÖLGY
Mindeddig türelmesen hallgattam a filmbéli csodakutya telefonos mutatványairól szóló történetet. De nekem nem sok közöm van mindehhez. Úgyhogy én most inkább távoznék. Felfogja és viszi a szövegkönyvet is.
NYOMOZÓNŐ
Nem is tartóztatom tovább, asszonyom.
FŐBÉRLŐNŐ
Rámutat az öreg hölgyre. De legalább azt megkérdezhetné, mielőtt elmegy, hogy minek jött ide.
NYOMOZÓNŐ
Kérdezzem meg, hogy minek jött ide? Az öreg hölgyhöz. Asszonyom, tényleg, maga minek jött ide?
ÖREG HÖLGY
Némi gondolkodás után. Semmi, semmi, csupán a kíváncsiság hozott. Elindul kifelé.
NYOMOZÓNŐ
Kíváncsiság… Értem.
FŐBÉRLŐNŐ
És hogy jutott be ide?
Megint megszólal a nyomozónő hasábrádiója.
RÁDIÓHANG
Központ a Margaréta 4-nek! Megtaláltuk a felügyelőt. Halott.
NYOMOZÓNŐ
Hogy, mi? Halott?… Az öreg hölgy közben már a kijárathoz ér.
FŐBÉRLŐNŐ
Ki a halott?
RÁDIÓHANG
A fürdőszobában a szekrényben elrejtve találtuk meg a felügyelő holttestét. Meggyilkolták.
NYOMOZÓNŐ
Meggyilkolták? Az istenit! És a rendező?…
RÁDIÓHANG
Őt egyelőre nem találjuk sehol. Nagy erőkkel keressük.
FŐBÉRLŐNŐ
Az öreg hölgyre mutat. Szerintem ezt itt ne engedje elmenni nyomozónő! Ez az egyén valójában nem is létezik.
ÖREG HÖLGY
Nem is létezem? Tán tényleg szellem vagyok? Nagyon vicces! Maga hisz ennek az iszákos némbernek?
NYOMOZÓNŐ
Iszákos? A főbérlőhöz. Aha. Értem, értem már. Szóval ez a hölgy itt nem lehet más, mint a rendezőnő!
FŐBÉRLŐNŐ
Bólogat. Aki nem csak rendezett, de ő volt a „darab” harmadik szereplője is.
NYOMOZÓNŐ
De most miért öltözött vissza a szellem szerepébe?
FŐBÉRLŐNŐ
Mert amikor az előbb átmentem a lakrészembe a szövegkönyvért, rögtön tudta, rá fogunk jönni, hogy hazudott. Ezért a rendezőnőt gyorsan el kellett tüntetni.
NYOMOZÓNŐ
Aki ugye azzal az ürüggyel ment ki a fürdőszobába, hogy megfázott és pisilnie kell.
FŐBÉRLŐNŐ
Közben rájöttem arra is, korábban miért mondhattam azt, hogy a szellem olyan furcsán jár. Mert, gondolom, a szellem kellék cipő kicsit szokatlan volt a számára.
NYOMOZÓNŐ
Ezért volt az a furcsa szellem-billegés?…
FŐBÉRLŐNŐ
Az öreg hölgyhöz. Maga ugye éppen ezt akarta? Én majd hallom a cirkuszolást, és tanúsítani fogom, hogy családi tragédia történt.
NYOMOZÓNŐ
És majd mindent összehord nekünk a billegő, meg tájszólásban beszélő szellemről. „Már itt a bűn, csak rajta a lepel: Valódi arcát a tett tárja fel.” Ahogy Jago mondta az Othelloban.
FŐBÉRLŐNŐ
Az öreg hölgyhöz. Bízott abban, hogy amikor erről a rendőröknek beszámolok, azt fogják hinni, nem vagyok teljesen komplett.
NYOMOZÓNŐ
Biztosan a szerencsétlenekkel meg elhitette, hogy ez milyen jópofa dolog, hogy már előre beöltözött a jelmezes próbára.
ÖREG HÖLGY
Váratlanul hátrébb lép és pisztolyt vesz elő. Tegyék fel a kezüket azonnal! A főbérlőhöz. Vegye el a nyomozó pisztolyát és csúsztassa ide! Ha szót fogadnak, nem esik bántódásuk! Semmi elhamarkodott mozdulat!
NYOMOZÓNŐ
Az épület körbe van véve Úgysem menekülhet!. Pillanatokon belül itt lesznek a kollégáim!
ÖREG HÖLGY
A főbérlőhöz durván. Igyekezzen már azzal a rohadt stukkerrel!
FŐBÉRLŐNŐ
A nyomozónak igaza van, ezt nem úszhatja meg.
NYOMOZÓNŐ
Hamlet szavait tudnám megint idézni. „Ó szörnyű gazság! Be kell az ajtót zárni. Árulás! Ki kell nyomozni.”
ÖREG HÖLGY
A fegyverével célba veszi a főbérlőt. Vegye el a zsarutanonc pisztolyát! Mégegyszer nem mondom! A hülye nyomingereknek úgysem a maga koszos, szar kis élete a fontos.
NYOMOZÓNŐ
Jó, jó, nehogy már ezen múljon! Odacsúsztatja a pisztolyát a padlón az öreg hölgy lábához, aki azt felveszi.
ÖREG HÖLGY/RENDEZŐNŐ
Kezdi magáról ledobálni a parókát, „púpot”, szemüveget. De a hosszú fekete szoknya rajta marad. Ha nincs ez a minden lében kanál, iszákos öreglány, maguk sohasem derítik ki, mi történt. Felveszi a nyomozónő által odalökött pisztolyt, rájuk szegezi, a sajátját pedig ledobja a padlóra. Mert ostobák. Magát is milyen könnyű volt félrevezetni. Nem, hogy színésznek, de hekusnak is alkalmatlan.
NYOMOZÓNŐ
Azt mondja?
ÖREG HÖLGY/RENDEZŐNŐ
Színházat is többnyire csak messziről láthatott. Különben rájött volna, hogy az én pisztolyom szimpla riasztófegyver.
FŐBÉRLŐNŐ
Uramisten, szimpla riasztófegyver?
ÖREG HÖLGY/RENDEZŐNŐ
Ócska színházi kellék. A „darabom” legvégén a részeg leányt a szellem-anyja ezzel nyírja ki. Jó nagyot szól, csakhogy még egy legyet sem lehetne vele lelőni. De az ostoba rendőrnő az előbb volt szíves a saját stukkerét nekem ajándékozni. És ez már igazi.
NYOMOZÓNŐ
Kedves rendezőnő, anyaszellem, vagy végül is ki a fene maga, képes volna minket is megölni? Perceken belül itt nyüzsög a város valamennyi rendőre.
ÖREG HÖLGY/RENDEZŐNŐ
Gondolkodás nélkül lövök, ha nem fogadnak szót. Kibiztosítja a pisztolyt. De egyelőre még többet érnek élve, mint holtan. Maguk lesznek a túszaim.
NYOMOZÓNŐ
Tulajdonképpen miért ölte meg a házaspárt?
FŐBÉRLŐNŐ
Mert elvették tőle mindenét.
ÖREG HÖLGY/RENDEZŐNŐ
Úgy van, elvették. Maga újabban mindent tud?
NYOMOZÓNŐ
Ezt már én is akartam kérdezni. Biztosan véletlenül megint nyitva volt a konyhaablaka.
FŐBÉRLŐNŐ
Vészhelyzetben mindig jobban forog az agyam. És hát a feszültség oldására bevettem némi nyugtatót is.
ÖREG HÖLGY/RENDEZŐNŐ
Ottó nem lett az enyém, sőt megalázott. Pedig szerettem. A főrendezői székből is felállítottak. Csak a bosszúvágy éltetett.
FŐBÉRLŐNŐ
Nem gondolja, hogy mindez végül is a maga hibájából történt?
ÖREG HÖLGY/RENDEZŐNŐ
Egy elfuserált erkölcscsősz Marple kisasszony! Fogja már be!
FŐBÉRLŐNŐ
Írt egy kamu színdarabot, és itt tartották a „próbákat”. Gondolom, lakáskulcsot is kapott tőlük, akárcsak én. Ezért tudta a szobabejárati ajtót bezárni, miután meggyilkolta őket.
NYOMOZÓNŐ
És a felügyelő úr?
ÖREG HÖLGY/RENDEZŐNŐ
Rosszkor volt rossz helyen. Épp’ akkor ért a fürdőszobához, amikor az előbb átöltözve kiléptem onnan. Tudniillik magammal hoztam a sporttáskámban a szellemhölgy jelmezt, arra az eshetőségre, ha a szövegkönyvet nem tudom visszaszerezni és abba valaki beleolvas, és akkor kiderül, hogy mindenben hazudtam.
NYOMOZÓNŐ
És ez így is történt.
ÖREG HÖLGY/RENDEZŐ
S amikor a felügyelő ott a fürdőszoba ajtajában megkérdezte, hogy én ki vagyok, és a rendezőnő hová lett, akkor már tudtam, hogy azzal a birkaeszével is pillanatokon belül rá fog jönni az igazságra. Azonnal cselekednem kellett.
FŐBÉRLŐNŐ
Uram, istenem! Megölte?
ÖREG HÖLGY/RENDEZŐNŐ
Dulakodtunk… A hegyesorrú kellékcipőmmel fejbe vágtam. Beleesett a kádba… Beverte a tarkóját a fali csapba, és azonnal meghalt. Abban is szerencsém volt, hogy a fürdőszoba jó messzire van innen, ezért nem hallhatták, ami ott történt.
FŐBÉRLŐNŐ
Szerencséje volt?… De hát ez borzasztó.
NYOMOZÓNŐ
Elindul az öreg hölgy/rendezőnő felé, közben bilincset vesz elő. Tudja mit, akkor öljön meg engem is! A felügyelő meggyilkolását nem engedhetem, hogy megússza. Akkor engem is le kell lőnie.
FŐBÉRLŐNŐ
Nyomozónő, legyen észnél! Ez az őrült magát is kinyírja! Maga nem bátor, hanem tényleg bolond!
A nyomozónő elszánt arccal folytatja útját. Az öreg hölgy/rendezőnő többször vadul elhúzza a ravaszt, de csak fémes csattanásokat hallunk.
A nyomozónő odaér, kiveszi az elképedt öreg hölgy/rendezőnő kezéből a pisztolyt.
NYOMOZÓNŐ
Ne erőlködjön! Mielőtt odaadtam, kivettem a tárat. Előveszi a zsebéből és megmutatja, majd visszahelyezi a tárat a pisztolyba. Azért mégsem vagyunk mi annyira se ostobák, se bolondok, se birkák! Őrizetbe veszem, hármas gyilkosságért! Készül rátenni az öreg hölgy/rendezőnő kezére a bilincset. Joga van hallgatni, joga van…
ÖREG HÖLGY/RENDEZŐNŐ
Váratlanul nekiugrik a nyomozónőnek, dulakodnak, próbálja tőle elvenni a fegyvert… Eközben halljuk, ahogy elsül a pisztoly. Egy darabig mereven állnak, majd mindketten összecsuklanak.
FŐBÉRLŐNŐ
Úristen! Mi történt?
NYOMOZÓNŐ
A padlón fekve bambán körülnéz, kezd magához térni. Felül. Nem tudom. Bizonyára az ijedtségtől elájultam. Bevallom, még nem lőttem le senkit. Most debütálok.
FŐBÉRLŐNŐ
Nézegeti a szintén földön fekvő öreg hölgy/rendezőnőt. És ő? Vele mi van? Él még?
A nyomozónő a rendezőnő fölé hajol, megtapogatja a nyaki verőerét.
NYOMOZÓNŐ
„Istennek hála, s nektek, győzedelmes
Barátim: győztünk; a véreb halott.”
*
*
*
Magyar Elemér a 2025-ös Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
*
Ezek is érdekelhetik!
Fehér József: ÖTVEN ÉV (Egyfelvonásos színdarab) →
Nemes Klára: Fényfelhők →
Pozsgai Zsolt: Színekbe rejtett szerelem →
