M. Fehérvári Judit: Anyám rózsákat tereget (vers)
*
Anyám rózsákat tereget,
tűzpiros szirmok nyílnak,
amerre száll. Kertjében
néha-néha a Teremtő is
elszunyókál.
Anyám rózsákat tereget,
mennyei magok hullnak
a felhők fátylán át.
Megszűnnek viszályok
és háborúk, mosolyával
édenkerteket szuggerál.
Anyám rózsákat tereget,
szivárványhidak között
a földön jár. Lépteinek
nincs nyoma, elvitte
azokat a gyomorrák.
*
*
Ezek is érdekelhetik!
Lakatos-Fleisz Katalin: Már nem világít (vers) →
Oláh Tamás: Jin és jang, Ábel és Káin (versek) →
Marton Árpád: Amikor (versek) →
