Kiss Zsuzsánna: Jelenünk sötétje, világosa (versek)

Jelenünk sötétje, világosa

Idén a hársfák tiltakoznak:
az utcán ők nem illatoznak
bele a sok étvágygerjesztő
kávézó, gyorsbüfé, vendéglő
bendőt és pénztárcát facsaró
vigyori gyűrűjébe tovább, hó-hahó!

Idén a méhek egyre hullnak,
röptük véget ér, földre buknak,
aszfalt alatt sínylődik a nyár,
a méhesben medve ki- s bejár,
ablak rideg tükrét verdesi,
féregért kopog, csőrét nyesi a harkály!

Idén a fejfák megszédülnek,
temetők árnyán mind kidűlnek,
nyelvet ölt rájuk hetyke rajban
hamistanúzó múlt s a majdan,
dörög az átok és az ámen,
taktikát vált kígyót bűvölő ciklámen.

Most megáll minden toronyóra,
„ki véknyan üt, ki vastagon”, ha
riadó idő baglya huhog,
hol semmiből semmibe taszít,
haragingán angyalszárny suhog,
s kelő árnyunk életre hasít.

Nemcsak

Nemcsak háború van és meddő félelem,
nemcsak a cserbenhagyottak zokogása,
nemcsak égő városok hamva fekhelyem,
hanem hordalétbe süppedőn is ássa
alagútját a szívünk, s bár reménytelen
sebet ejteni árnyakból szőtt jelmezen,
s bár kudarcot fércel körénk az értelem,
nemcsak bukott angyalok farsangolása
deríti mélán a homályt, mely jeltelen
úton járónak oszlik, ha talál párra:
lélegzetünk varr egymáshoz, mely fényt terem.

Rabszolga táj rabszolga emberrel

Városban születtem, s bár városban élek,
a táj pusztulása rám mért kín s ítélet!
Nem kértük, de ránk tör száz okos elmélet,
klímahisztit terjeszt ördögi kísérlet.

Meddig felejtetik velünk törvényedet,
Isten és pusztában bujdosó természet?
Hol termett hóhérja, hogy is kezdődhetett,
először miért is gyilkoltuk a földet?

Nem veszhet homályba, miként méregetett
testvér testvér ellen jutalmat, érdemet;
Káin bélyegével harag, önutálat,
csitító gyász helyett mérges önzés támadt.

Édenkertünk, a föld kegyelem és remény
lugasa lett volna, ha nincs gazdag s szegény.
Örök rabszolgának szegődtet a haszon,
és hitelét veszti törvény és közvagyon.

Őstermészet, ártér, marhának lábnyoma –
rációtlan dühvel gyilkoljuk halomra.
Hagymát sem termelünk, elkerül a gólya,
nem hiszünk megváltót, Istenünk ha volna.

Szám, adattár, tárhely – értelmetlen barom
rab lesz az emberből, földje puszta vadon,
ha elhisszük s nézzük – online mit tehetünk?
A Természet nagyobb, kibírja nélkülünk…

Illusztráció: B. Chlouber