Farkas Gyöngyvér és Marót Orsolya műfordításai*

Martin Dyar: A Halál és a postahivatal

(Forr.: https://poemsinprofile.weebly.com/the-poems/3-death-and-the-post-office-by-martin-dyar)

A kapott munkakörük viszonylag egyszerű.
Találják meg a helyet,
egy félórára nézzenek be és diskuráljanak a
településről!
Ha ildomos, vegyenek szemügyre
néhány régiséget: a páncélszekrényt,
a cégtáblát, a kapcsolópultot!
Tekintsenek a könyvelésre, a villamos készülékre!
Talán kitölthetnek pár nyomtatványt.
De ezek a Katák, ezek az Annusok,
ezek a nénik,
ádázul bőbeszédűek lehetnek.
Hisz fiaink közül egyesek modorukat
túl parancsolónak vélik!

Néhányan elfogadnak egy italt, vannak,
akik ott is ebédelnek.
Volt egy lengyel fiunk, aki furgonnal
kocsikáztatott egy kilencvenkét éves asszonyt.
A nő mutatott neki egy tekepályát.
Így igaz: tucatnyi szellemlény,
de semmi falfirka! De ha nem vagy határozott
a munkával kapcsolatban? Egyértelmű,
az álmodókat ki kellett gyomlálnunk.
Úgy vélem, a történetekkel szembeni immunitás
az elsőrendű tulajdonság.
Nem szeretnél egy ósdi asztalnál
ülni,
egy falióra alatt, mely szédületesen

hangos ütéseivel eltalál.
Vagy a múlt bölcsőjében ringatózva találod magad,
és azt gondolod, az ember ne merészkedjék
nyugatabbra egy kortynyi tejes tea csészéjének
a szegélyénél.
Ha a postáskisasszony régiségőrző
védtelensége megnyugtat;
ha az ő szellemessége biztosítja számodra
az elveszett
édenkertet és a világ édesanyai mivoltát;
ha az ő elszigetelt, sorvadó faluja, egy
kocsma vagy üzlet nélküli
hely,
amelynek a legközelebbi méretes

városa is reménytelenül csendes –
ha ezek a dolgok megérintenek …
Úgy értem, ha az elfelejtett vidéken
senkivel sem találkozol
szemtől-szembe, és nyugodtan szétszeded,
összecsomagolod, megvalósítod,
és visszahajóztatod az egészet
a posta székhelyére, bármennyire is kétértelmű,
bármennyire esetlen vagy sorsdöntő,
bármennyire is véresen szívszaggatónak
tűnik ez az egész ügylet a számodra;
ha nem tudsz ellenállni

amikor egy pár perces csevegés
meghittsége és a visszarévedezés
arra csábíthat, hogy a mobiltelefonod
néma üzemmódba tedd,
vagy még rosszabb, ha a gyümölcstortás tányérok úgy
elvakítanak,
hogy a mobilodat teljesen kikapcsolod;
ha nem tudsz azonosulni
egy elkerülhetetlen változással, tudva, hogy
te nem okoztad ezen emberek, ezen
szokások eltűnését,
és hogyha nem írod alá nekünk
a lejárt szavatosságú dolgokat,
akkor sajnálom, de te nem vagy a mi
emberünk.

Fordította: Farkas Gyöngyvér

Denise Levertov: Béketeremtés

(Forr.: https://www.poetryfoundation.org/poems/53900/making-peace)

Felkiáltott a sötétből egy hang:
– A költőknek a béke
képzetét kell számunkra nyújtaniuk, hogy a katasztrófák
erőteljes, megszokott képzetei kiszoruljanak! Békét, nem csupán csak
a háború hiányát!

De a béke, akárcsak egy költemény,
nem létezik készen saját maga előtt,
elkészülte előtt lehetetlen megálmodni,
lehetetlen megismerni, kivéve
a teremtése szavaiban,
az igazságosság nyelvtanában,
a kölcsönös segítés mondattanában.

Csak érezzük a békét!
Homályosan észlelünk egy ritmust, ez mindenünk,
amíg ki nem ejtjük a szóképeit,
beszéd közben tanuljuk meg őket.

Felcsillanhat egy irányvonala a békének,
ha az életünkre kiszabott ítéletet visszavonjuk,
ha nyereség és hatalom igenlését eltöröljük,
ha szükségeinket megkérdőjelezzük, ha a hosszú szüneteket
elfogadjuk…

A béke kádenciája kiegyenlítheti a nyomást
azon a másfajta támaszponton; a béke jelenlét,
a háborúnál erőteljesebb energiamező,
versszakról versszakra
lüktetheti a világba,
minden egyes életmegnyilvánulás
a béke egy szava, minden szó
fényrezgés – a képződő kristály
megannyi vetülete.

Fordította: Farkas Gyöngyvér

Alfred Lord Tennyson: A sorompón át

(https://www.poetryfoundation.org/poems/45321/crossing-the-bar)

Napnyugta, esthajnalcsillag, s szent
******Tiszta hívás nekem,
Sóhajtó sorompó ne fékezzen,
******Ahogy a tengerre kievezem.

De oly álmosan kel e telt dagály,
******Nincs se habja, se hangja,
S mi a végtelen mélységből árad, kiszáll,
******Most visszatér, haza.

Alkony és estharang,
******Majd az éji sötét,
Búcsú fájdalmáról ne szóljon hang,
******Ha csónakom szeli tenger vizét.

S bár földi Téren és Időn majd túljutok,
******Messze sodródva az árral,
Vezéremmel szemtől szembe megállhatok,
******Túl a sorompón, bízva, reménysugárral.

Fordította: Farkas Gyöngyvér

Farkas Gyöngyvér: Lupényban születtem, Nagyváradon nevelkedtem, a kolozsvári Babeș-Bolyai Egyetemen biológia szakát végeztem. Magyarországra áttelepülve a Johan Béla Országos Közegészségügyi Intézet orvosi bakteriológia osztályán dolgoztam, majd az FKF Rt. környezetvédelmi laboratóriumában. Közben újra tanulni kezdtem, az ELTE BTK nappali tagozatán angol nyelv és irodalom, valamint amerikanisztika szakot végeztem. Később a PPKE-BTK levelező tagozatán fordító-műfordító posztgraduális szakon folytattam tanulmányokat, jelenleg a KRE-BTK-n államvizsga előtt állok a posztgraduális szak- és műfordítói levelező angol képzésen. Szeretem a verseket és a természetet.

***

Martin Dyar: A halál és a postahivatal

(Forr.: https://poemsinprofile.weebly.com/the-poems/3-death-and-the-post-office-by-martin-dyar)

A rájuk bízott feladat egészen egyszerű.
Találd meg a helyet,
menj be félórára és vitasd meg az
elszámolás részleteit.
Vedd számításba, már ha lehet,
azt a néhány műtárgyat: a széfet,
a kiírásokat, a kapcsolótáblát.
Vess egy pillantást a könyvekre, az elektromos berendezésre.
Esetleg tölts ki néhány űrlapot.
De ezek az öreglányok, ezek a Katik meg
Nusik,
ezek aztán átkozottul sokat tudnak beszélni.
Néhány munkatársunkat valósággal lenyűgözi ez a habitus.

Néhányan elfogadnak egy kis frissítőt, mások meg is ebédelnek.
Volt nálunk egy lengyel pasas, aki furikázni vitt
egy kilencvenkét éves nénit a kisbuszunkkal.
A néni megmutatott neki egy labdateret.
Még szép, hogy megmutatta: több tucat múltbéli kísértet,
és sehol egy falfirka. De mi van, ha nem kezeled helyén
a feladatodat? Már csak megérted,
ki kell gyomlálnunk innen az álmodozókat.
A sztorizgatással szembeni immunitás, azt hiszem,
a legfőbb erény.
Nem az a dolgod, hogy üldögélj egy ósdi öreg asztalnál
a falióra alatt, amely

elképeszt, olyan hangosan jár.
Különben arra eszmélsz, hogy elringat a múlt,
és már azon morfondírozol, hogy nem kell a messzi
nyugatra utaznod, hogy megleld határaidat,
mikor egy korty tejes teában is megtalálod.
Ha téged megnyugtat a postamesternő
archívumok felett őrködő törékenysége,
ha a humora megadja neked a világból kiveszett
otthonosságot és az anyai melegséget,
ha az ő félreeső, zsugorodó szülőfaluja, ahol még
egy kocsma sincs, vagy legalább egy bolt,
és a hozzá legközelebbi nagyobbacska

város is kétségbeejtően csendes –
szóval, ha téged mindez meghat…
Azt próbálom mondani, hogy ha nem vagy képes józanul
szembenézni egy elfeledett világgal,
és lazán leszerelni, összehajtogatni,
kicipelni és visszapostázni azt
a Központi Hivatalba, bármennyire homályos,
bármennyire kíméletlen vagy végzetes,
bármennyire fene szívfacsaró
ez az egész ügy számodra –
ha nem tudsz helytállni,

mikor meredek a helyzet,
és a szívélyes beszélgetés és nosztalgiázás
esetleg már-már arra csábít, hogy
lenémítsd a mobilodat,
vagy ami rosszabb, ha gyümölcstortával eltelve arra
jutsz, hogy ki is kapcsold –
ha nem vagy képes végigkísérni
egy elkerülhetetlen változást, pedig tudod,
hogy ezek az emberek, ezek a szokások nem miattad
vesznek el,
ha nem vagy hajlandó átengedni
a lejárt érvényű dolgokat nekünk,
akkor sajnálom, de nem te vagy a mi emberünk.

Fordította: Marót Orsolya

Robert Frost: Esti pihenő havas erdő szélén

(Forr.: https://www.poetryfoundation.org/poems/42891/stopping-by-woods-on-a-snowy-evening)

Sejtem, kié ez az erdő.
Háza nem itt keresendő;
Nem bánja majd, ha elnézem,
Hogyan lesz hóból lepedő.
Tanácstalan kis paripám,
Megálltunk, bár nincs itt karám
Jeges tó és erdő között
Legsötétebb éj derekán.

Megrázza csengettyűs hámját,
Mintha nevetné gazdáját.
Egyéb neszt nem is hallani,
Csak hópelyhek halk hullását.

Szép és mély e sötét vadon,
De adott szó nem hagy nyugton,
Még pár mérföld, és alhatom,
Még pár mérföld, és alhatom.

Fordította: Marót Orsolya

Marót Orsolya: Kamaszkorom óta imádok írni, és a legnagyobb álmom, hogy egyszer publikálhassam saját történeteimet. A fordításba az utóbbi öt-hat évben szerettem bele, mert rendkívül kreatív folyamat, és szeretem a vele járó kihívásokat. A Károli Gáspár Református Egyetemen szereztem anglisztika BA és MA diplomát, valamint tanári és később fordítói végzettséget. Jelenleg egykori iskolámban tanítok angol nyelvet.

*Örömmel tesszük közzé Kiss Zsuzsánna ajánlásával és segítségével két tanítványának műfordításait

Illusztráció: Martin Dyar-fotó (Ann Henessy)