Csontos Márta: Két könyv, két méltatás

INTERPRETÁCIÓ-ÉLMÉNYEK EGYÉNI TÁLALÁSBAN

Félszavak helyett is
ha szánt a toll,
az észre nem vét,
forgácsra dőlt szobor.
Amit állítasz,
sziklaszilárd,
és kibontásra vár
a kéreg alatti csend.
(Stonawski József: Hozsanna)

Stonawski József új verseskötete, a Kéreg alatti csend, az előző évi versgyűjteményhez hasonlóan a Cédrus Művészeti Alapítvány gondozásában látott napvilágot. A szerzőhöz kapcsolódó hagyománynak megfelelően Turai Kamil előszava inspirálja az olvasót a tartalom megismerésére; és valóban, kellő izgalommal várjuk, hogy a jellegzetes szitakötőszerű, hiperérzékeny rebbenékenység bennünket is szárnyra keltsen, hogy egyre mélyebbre kerülhessünk az idő, a természet és az ember teremtette dolgok titokzatos kapcsolatrendszerébe.

Stonawski József versvilága nagyszerűen példázza, hogyan lehet szavakkal létélményeket ’faragni’, hogy lehet az élet minden átélt pillanatát felejthetetlenné, kitörölhetetlenné tenni. A festékbe mártott ecset / felszenteli a természetet, a lírai szubjektum világának rezdülései is képekbe rögzülnek, a tárgyi világ tükrözése során az egyéni élmény előtérbe kerül. Ahogy a szerző vallomásosan megfogalmazza: Gondolataid ott / vannak ujjaid hegyén, / benne vagy / minden kis rezdülésben. / emlékeid összekuszált/ rendező-pályaudvarát / össze csak a sínek tartják.

Intenzív teljességre törekvés tölti fel Stonawski József opusait, a szöveghálóban jellemző az érzelmi-hangulati tartalmú többletjelentés, a megjelenítéssel gondolati erő párosul, mely többféle képzettársítást tesz lehetővé.

A szerző monologizáló lírája a tárgyias intellektualizmus égisze alatt mindig a valóság egy kiragadott részletét, a természeti jelenségek vagy mindennapokat meghatározó tárgyi vagy személyi kapcsolódások egy-egy pillanatát idézi fel úgy, hogy minden részlet teljes valóságnyivá válik. Elég, ha felidézzük a szerző értelmezésének lényegi gondolatát: …ott kezdődött minden / a mélyen megérintő közelségben / ahol a vers születik.

Ennek fényében sétálunk végig a kötet lapjain verstől versig haladva, mert tudjuk, hogy a művészet séta, séta közben pedig bármi eszünkbe juthat, gondolatainkat szabadon bocsáthatjuk.

Így lesz a költő a mindenség tudósítója, így érthetjük meg azt is, mennyire ideillik József Attila egy gondolata: a vers az egyetlen pillantással áttekinthetetlen világegész. A külső és belső világ egybeolvadása, a lelki energiák szabad kiáramlása pedig elfogadtatja velünk a szerző tanácsát. Csak haladóknak!… .Ha tanmedence is. / légy magad / a vizualitás, / de ne peregjen le rólad / látványa a jónak… csak vigyázz elektronjaidra / a küldő pályán.

Stonawski József költészetében a lényeg az összetettség következtében olykor félhomályban marad, mégis nagy esélye van annak, hogy feltárulnak ezek a titkos szegletek, s a lényeg kibontakozik az árnyalatok misztériumában. Az olvasói beleérzőképesség folyományaként saját mozgásainkat, érzéseinket és hangulatainkat vetítjük a sorokba, azon gondolkodunk, tudunk-e azok lenni, akik valójában szeretnék, olyanok vagyunk-e, amilyennek elképzeltek bennünket, kapunk-e lehetőséget beilleszkedni az adott rendbe, átértékeljük-e a váratlan veszélyhelyzeteket, úgy, ahogy az egyik versben olvashatjuk, amikor a tavaszi kertészkedés közben a fűben hasaló porcsinoknak a vére hűlt meg / félelmükben a porcleválástól; saját magunk elé állított akadályok elkerülésére pedig az a legjobb, hogy maradjunk önmagunk minden körülmények között: Én csak úgy: legyek / hátsó, szándéktól mentes, / magának való, / vagy másnak…

Feltétlenül szükséges kiemelni, hogy a látványt, a történést, a hangulatokat a logika által felfogható mozzanatok alkotják ’bensőséges’ világlátást teremtve, a kellő esztétikai élvezet biztosításával. A poétizáció olyan módon történik, hogy a konnotatív (szótári) jelentésen túl az egyes szavakhoz különböző módon asszociált jelentéstartalmak kapcsolódnak átlagon felüli képi gazdagsággal. (fagyott tekintetű jégkockák, pulzusom vitorláin a szív felségjelzésével, evőeszközök meddőhányója stb ) Lenyűgöző szövegalkotás fogad bennünket az Időző című versben is, néhány sorát felidézve megtapasztalhatjuk a teremtett versvilág egyediségét: Kilométerórák járnak / helyben, / a távolságok elidőznek: / terasz a kertben, / ahol termőre fordul a szó.

A beleérzés persze nem lehet teljes azonosulás, mert a teljes azonosulás pillanatában megjelenik a valóságélmény, a versek ritmusába, szórendjébe érzelmi-gondolati-hangulati dinamizmus költözik, a versüzenet mindig a bizonyíthatatlan egész körül marad. Opusaiban Stonawski József a mindenség tudósítója a maga máséhoz nem hasonlítható megközelítéseiben. Így igazat adunk Daniel Gilbert amerikai szociálpszichológusnak, amikor egy kijelentése alapján értelmezni tudjuk, mit jelent valójában az alkotói másság: Ha olyan vagy, mint a többi ember, akkor hozzájuk hasonlóan nem tudod, hogy olyan vagy, mint a többi ember.

Stonawski József tisztában van vele, hogy a teremtett dolgok közvetítők egymás között, a költészetben pedig néha nehéz a dolgok logikus rendjét következetesen összehangolni a dolgok egyediségével vagy különbözőségével.

Olvasás közben a különleges kommunikációs helyzetnek megfelelő szövegekkel találkozunk, az emlékezés az élet apró örömeit és árnyoldalait mindennapi élethelyzetek felidézésével helyezi fókuszba, és talán azt is mondhatjuk, hogy a legigazibb valóság leginkább a paradoxonokban található meg.

Egy szövegimmanens megközelítésben spontán kapcsolódások visznek le bennünket a mélyértelmezés kazamatáiba, apró epizódok, elraktározott élmények, emlékek bukkannak fel, és az emlékezet nem törődik azzal, hogy ő az idő, s olykor belekavarodik a létbizonytalanság hálójába. Így a legjobb, ha megfogadjuk a bolgár szerző, Ivan Metodiev tanácsát: Ne nyúlj a szavak közti térbe, hogy legyen hol mozogniuk a csillagoknak.

Az alkotói intencióban mindig marad valami a homályban, mindig lappang valami megfejthetetlen, ott vagyunk a kéreg alatti csendben, ahogy a kötet címe is sejteti velünk. A címválasztás pedig nem véletlen, hiszen a szerző a versírás mellett faszobrászkodással is foglalkozik, tudja, a látható réteg alatt van az érték, a teremtés lehetőségét biztosító élményanyag. A költői reflexiót követően a mondanivaló a szöveg és az olvasó közötti dialógusban valósul meg, Stonawski Józyef ’monológjaiban’ a legsajátabb bensője mondja ki önmagát. Annyit írok, már engemet is / kitöltene ez a folyton-folyvást… ez talán a sors akarata véletlen / mielőtt még / jobb belátásra bírnám / a dolgok egymásutánját…

Természetesen az írók és a költők nem természettudományos vizsgálódás céljaira írták műveiket, így Stonawski József verseiben is a valamennyiünk számára közös világ olyan nyelvi formában jelenik meg, melyet a megértés, a befogadhatóság kettőssége tart fenn. Minden felvillantott képe nagyon valóságos, mégis marad mindig valami, ami a reális idő kontextusán kívül van, ott a ’kéreg alatti csendben’, ahol a költői szabadság örömét élvezve válunk szabaddá, és érezzük, valóban igaza volt Shakespeare-nek: A költészet az emberi szív dallamai.

VALÓSÁG MÖGÖTTI IGAZSÁGOK LÍRAI KÖNTÖSBEN

A festő, grafikus, fizikatanár és nem utolsó sorban vizuális- és környezetkultúrából is diplomát szerző Stonawski Tamás igazi polihisztor, hiszen a felsoroltak mellett zeneszerzéssel is foglalkozik, s mindemellett kitűnő versekkel örvendezteti meg olvasóit. Legújabb kötete a Föld alatti csillagok – Turai Kamil előszavával – a Cédrus Művészeti Alapítvány egyik legújabb kiadványa.

Már előző kötete, a Levegőóceán is, ahogy a Napút online felületén található ajánlásában olvashatjuk, a fizika és a líra határvonalán hívja fel figyelmünket a valóság mögötti mélyebb igazságokra.

Az előző kötet ismeretében úgy vélem, az új versgyűjtemény lét és lényeg együttesében az aktuális lét és a lehetőség szerinti lét kérdéseivel foglalkozik. Ebben a lírai kalandtúrában a szerző kiemeli tér és idő kontinuitásában, hogy a történeti lét egzisztenciájával az ember már bele van vonva a világ történetébe.

A teljes elemzés:

⇒https://www.szovetirodalom.com/2025/06/16/csontos-marta-valosag-mogotti-igazsagok-lirai-kontosben/