Halmai Tamás: Megválaszolt érintés. Leveles Ibolya költői világa

78 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2026
ISBN: 978-615-7137-05-9

eredeti ár: 1990Ft
webshop ár:
1590 Ft  + 920 Ft postaköltség
Megrendelés

Fülszöveg

A keresztény misztikával érintkező kortárs költői jelenlétek közül Leveles Ibolyáé bizonyosan az egyik legegyedibb – ennélfogva (ennél engedve) az egyik legegyetemesebb is. A biokémikusból lett lírikus személyes részvételekkel – pódiumbeszéddel, énekszóval – is mind fontosabb alakja kulturális életünknek.

Halmai Tamás vizsgálódásai egyszerű módszertant követnek, mert a tisztaság nyomait keresik: a költő eddig megjelent két könyvét (Szótlan kantáta, 2025; Igenem, 2026) olvassák meg; verseket fényelve, szavakat árnyalva. A Megválaszolt érintés óvatos közelítés egy máris jelentékeny életműhöz.

Mint Hajós Eszter vagy Bánfai Zsolt, Leveles Ibolya is a Cédrus–Napút–Napkút-műhely nagy felfedezettjei közé tartozik. Jelen kötet e szellemi kör alapítóját és mindenesét, az idén nyolcvanéves Szondi Györgyöt is köszönti.

Részlet a kötetből

Szétszálaz, visszaegyesít

Napfonat

előbb érkezik
a test tudása. lelke
csak utóbb nevez.

Leveles Ibolya kihagyásos-utalásos versbeszéde ezúttal is tetemes szabadsággal tiszteli meg az olvasót. Már a fölirat tágas aurát gerjeszt: a napfonat – mint köldök környéki csakra vagy idegfonat – a keleti hagyományokban és a nyugati ezotériában (sőt orvostudományban) egyaránt a stressztől mentesíthető önbizalom anatómiai záloga és spirituális kulcsa.

A két, haikuformába rendező versmondat test és lélek dualitásához szól hozzá. Az első közlésegység a fizikális tapasztalat és a fiziológiai létmód időbeli elsőbbségét rögzíti; a második szólam a psziché csatlakozását, avagy a lelkület/lelkiség reflexivitását hangsúlyozza. (A „lelke” jelölőt kétszeresen emeli ki mondatkezdő és sorvégi helyzete.)

Az emberi létező összetettségét érinti a mű, s ehhez méltó a zárlat nyomatéka. A „nevez” igei állítmány ugyanis legalább két szinten sugaraz jelentést. Egyfelől a lélek (tágabban vagy más nézetből a szellem vagy a tudat/tudatosság) az, ami „nevet ad” a testi érzékelésnek, nyelvileg téve hozzáférhetővé és – ezáltal – igézve életre az empirikus valóságot. Másfelől „be is nevez” – a nem versenyként értett létforgatagba, érzéki valóságba, ontológiai struktúrába.

Mint napfonatban az idegszálak és a csakraenergiák: az emberben a test és a lélek fonódik úgy egybe, hogy szétszálazni csak nyelv, visszaegyesíteni csak versnyelv képes.