Györgyi Csaba: Summapolis

175 oldal
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2026
ISBN: 978-615-7137-17-2

eredeti ár: 2500Ft
webshop ár:
2000 Ft  + 920 Ft postaköltség
Megrendelés

AJÁNLÁS

Györgyi Csaba Summapolisa, hasonlóan a korábban megjelent Holdak a folyó felett című kötethez, egy tudományos-fantasztikus rövidpróza-gyűjtemény, amely annak ellenére sem akarja szédítően határtalanná tágítani a valóságot, hogy anyagtalanná fejlődött, mégis jó humorú tudatrengések és idegenül is ismerősnek tűnő civilizációk között csatangolhat benne térdig az olvasó.

Ez a jövőből a jelenbe zuhanó, majd onnan néhány tarka bukfencet követően a múlt végtelen számú változatába szétsugárzódó, szótlanságból született ódasor, amely abszurd, kedves, gondolkodó és gondolkodtató világfestésként engedelmesen lassul bele az ilyesmire nyitott intelligenciákba, nem az íróé, hanem az olvasóé.

Az értelmezés bizonytalanná tevő borzongásait ügyesen kerülgetve kell tehát olvasni, majd nagy lendületet véve a lehető legnagyobb lélekfelületen kell ráérezni, belélegezni és hagyni, hogy táncba vigyen: ez Summapolis titka.

ÍZELÍTŐ A KÖNYVBŐL

Éjszakai történet

Bennem semmi normális nincsen. Nebraska városszéli kukoricaföldjein át kergetem a Napot, amíg csak látom. Ő egy darabig menekül előlem, majd elfárad, s szemét lassan behunyva csillagos takarót húz magára.

Ekkor varázsszínház nyílik, és az egymás után felkapcsolódó, rétszagú égitestek mögül egyre kisebb és kisebb alakzatok imbolyognak ki a színpadra. A darabban ezúttal sincsen semmi különös, mégis szép. Ki tudja? Talán csak a saját, makacs, belső rendje miatt.

A csillagok közelebb jönnek hozzám, hogy összekapcsolódjanak velem, s én is összekapcsolódom velük. Aztán egytől egyig elém járulnak, és bocsánatot kérnek tőlem azért, mert eddig még egyikük sem táncolt velem. Majd táncolunk, ha meghaltatok, válaszolom csöndben… majd táncolunk, ha meghaltam, gondolom még csöndesebben.

… és ez a hideg, hajnali szerelem egészen addig fog tartani, amíg az ifjú, mégis bölcs Nap a még nálam is rosszabb szörnyektől vissza nem menekül hozzám.

A pesti

Évtizedeken át figyeltem Budapestet, fürkésztem áramlási rendszereit, a belső, rejtett térutak, időelemek és lassú hátrafordulások közötti érintkezések történeteit, míg végül aztán rábukkantam azokra a roppant nagy teherbírású, felfüggesztési pontokra, amelyek a főváros káosz fölött lebegő építményét, ha nehezen is, de még megtartják.

Végjáték

Ötvennégy esztendőn keresztül egy távolról irányított robottestben éltem a Földön, miközben az emberinek a legkevésbé sem nevezhető, igazi testem egy eszeveszett sebességgel száguldó űrhajó hibernálókamrájának trutymójában lebegve egyre közelebb került a bolygóhoz.

Amikor aztán végre megérkeztem, még csak le sem állítottam a hajtóműveket, hanem a számomra erősen mérgező oxigén miatt sietve szkafanderbe bújtam (öt láb és három kéz… eltartott vagy tíz percig, mire sikerült), majd kiugrottam az űrhajóból, villámgyorsan taxiba vágtam magam, és meglátogattam néhány földi barátomat, hogy illendően elköszönjek tőlük.

Ezt követően automatikus működésre átállított robottestemet sok évtizedes ittlétem méltó mementójaként hátrahagyva egy roppant hosszú útra indultam… egy messzi-messzi galaxisba.

Summapolis

Akivel csak találkoztam útközben, feketében volt.

Leértem a folyóhoz, ahol a madarak a meder közepe táján, egy pont körül körkörösen röpködtek. Izgatottnak tűntek. Mitől tűnik izgatottnak egy madár? Aztán alattuk, lent a vízben észrevettem egy fuldokló madarat. Repülni próbált, pedig sem a vízben, sem a víz alatt nem lehet repülni. Hogyan is lehetne?

Egy kicsit lejjebb sétáltam a folyó mentén, és láttam, ahogy egy halott madarat sodort a víz. Ugyanaz a madár lehetett.

Eszembe jutott, hogy ez itt nem a Föld, és ez a város nem az otthonom. Mint ez a halott madár, én is úgy sodródtam át csendben az űrön, csakhogy első és utolsó emberként eljussak a távoli Summapolisba, amelyet éppen ezért én nevezhettem el, s ahonnan már soha többé nem fogok hazajutni.

Én, a halott, sodródó madár, végül megérkeztem a hazaút reménytelen vágyához. Hazaérkeztem Summapolisba.