Mondd meg nékem, merre találom…

Vers

december 2nd, 2018 |

0

Németh András: Huszonhat év után (Három vers)

 

— Feleségemnek.

 

Most is a tenyeredbe tennék galaxisokat…

Mindet akkor se láttad,
mikor felhőkön átragyogó szemed
bármit felfedezhetett volna ezer
meg ezer éjszakában,
szentjánosbogaraknak
elképzelt fénypontokért megteremtett
égi réten, ahol angyaldecember
ujjak sosem akarnak
ezüstös szirmaiktól
megfosztani tanú nefelejcseket. Szelíd
csillagvirágaimból
a két homályzug pupillám azért megint
kötne csokrot, ma is, most
neked, mint rég, csak élj, élj, és egy szavam se hidd.

 

Huszonhat év után

Idegennek
érzel? Akkor
fogadj el úgy.
Kínálj hellyel.
És, magadban.

 

Egy test, egy lélek, nélküled, a hűségről

kettőnkért
én
ha sose fosztod
meg árnyékától a létet
a távolodó arcodat
a tegnap szent emlékeit
talán magamra ölthetem
tükörhöz indulok nekem
keres fényt egy szempár — a hit
kialszik — a mécses matat
falon hold nézné mivé lett
a te magányod
én
kettőnkért

 

Illusztráció: Fülöp Péter fényképfelvétele (2015)

 

Cimkék:


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás