H. Végh Katalin: Vendégek egy irodalmi szalonban
fantáziajáték
első vendég
Illatos teáját kavargatja, sármosan udvarol a szobalánynak, és a szemében csillog a morfiuméhség.
második vendég
Tánc közben a lábamra lép, ocsmány szavakat sugdos a fülembe, és félek, hogy lehúzza ruhámon a zipzárt.
harmadik vendég
Órákig néz maga elé a kanapén, a szőnyeg mintázatát tanulmányozza, majd halkan megszólal latinul: ”Aquila non captat muscas…”[1]
negyedik vendég
Vadul ráveti magát az odakészített szendvicsekre, minden vendégembe beleköt, és amikor a felöltőjéért indul az előszobába, halkan szerelmet vall, és megkéri a kezem.
ötödik vendég
A legújabb francia regényről mesél elmésen franciául, majd utána öngyilkossági hajlamát részletezi.
hatodik vendég
Szakolcáról mesél, és néha a zakója zsebébe nyúl, ahol halkan megcsörren a veronálos üvegecske.
hetedik vendég
A kártyaasztalnál ül egész este, folyton veszít, kölcsönkér mindenkitől, miközben a tékozló fiú példázatát magyarázza krisztusi hevülettel.
nyolcadik vendég
Szalonom ünnepelt díszvendége, hódolók áhítatos gyűrűjében ül. Csak néha szól, nemrég Ghandinak egy hozzá írott leveléből idézett. Csak erős teát iszik, és dicséri a vegetarianizmust.
kilencedik vendég
Amy kezébe kapaszkodik, sipító hangon követeli az édességét, majd japán haikukkal szórakoztatja a hallgatóit.
tizedik vendég
Arcéle elővillan a cigarettafüstből, hangja tisztán hallható. A gnosztikusok bűnértelmezését állítja párhuzamba a modern, egzisztenciális költészetfilozófiával.
tizenegyedik vendég
Pipájával kiégeti a fotelom huzatát, cipője sarka nyomot hagy a szőnyegen. Vendégeim alig tudják elfojtani nevetésüket palócos kiejtésén.
tizenkettedik vendég
Csak kis időre ugrik be, siet valahová, ahol franciára fordítják verseit. Kifelé menet legújabb kötetét dedikálja.
tizenharmadik vendég
Idegesen pillantgat körbe, Rózát keresi a tekintetével, és csak akkor mesél humoros anekdotákat harsányan, ha Róza a másik szobában teázik.
tizennegyedik vendég
Kapatosan érkezik, alvatlanságtól vörös szemekkel. Majd halkan egy kuplerájt ajánl a vendégeimnek, ahol feltűnt egy vöröske, egy igazi démon.
tizenötödik vendég
A sarokban áll egész idő alatt, feszeng, szégyelli vidékies öltözetét. Ha valaki mégis szóba elegyedik vele, annak arról beszél, hogy Goethe a világ legnagyobb költője.
(Tetszés szerint behelyettesíthetők: Babits, Csehov, Dosztojevszkij, Jókai, József Attila, Juhász Gyula, Kosztolányi, Madách, Mikszáth, Móricz, Petőfi, Pilinszky, Tolsztoj, Weöres)
[1] A sas nem fog legyeket, vagyis bölcs ember nem foglalkozik apróságokkal.
Illusztráció: A Hadik Kávéház terasza az 1910-es évek elején
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Napút-köszöntők (8.) →
Móritz Mátyás: Ismeretlen fogalom →
