Mondd meg nékem, merre találom…

Hetedhét

augusztus 8th, 2019 |

0

Juan Ramón Jiménez: Két vers

 

Te, és a választott

Bár ne lennék – mégis vagyok
Önmagamnak mályva-színű éjszakája.
És vagyok fia – de kié?
Komor szomor morgó éje.
Rése lényed szertetépett szövetének.
Nem lényeges.
Megigézett.

 

Halálom, hogyan is félhetnélek?

Nem robotolsz-e itt, mellettem?
Nem téged érezlek szemem sarkában; nem te mondod,
hogy semmit sem értesz, hogy csak üresség vagy,
öntudatlan és csendes? Nem viseled
velem együtt minden terhemet:
dicsőségem, magányom, szerelmem – velődig nem hatol?
Nem cipeled súlyát, mondd, halál, nem állsz-e jót
értem, egész életemben?
Nem követsz-e, s én kísérlek,
mint vakvezetőt a világtalan? Nem ismételgeted
a szót, mit élettelen szádba én adok?
Nem szenvedheted a jóságot,
rabszolga, amit rád én szabok?
Mit látnál, hogyan szólnál, hova mennél
nélkülem? Nem én vagyok-e a halál,
a te halálod, akit neked kell, halál, neked
kell félned, bámulnod, szeretned?
Rumi Enikő fordításai

 

Juan Ramón Jiménez (1881 Moguer – 1958 Puerto Rico) a 27-es generáció – melynek legismertebb művésze Federico García Lorca – jeles tagja. A sevillai egyetemen Jogi és festészeti tanulmányokat folytatott, de félbehagyta az egyetemi képzést, hogy lírai pályára lépjen. Főleg a francia szimbolizmus költői és Ruben Darío, a nicaraguai modernista művész hatása figyelhető meg költészetében, de jelen van Gustavo Adolfo Bécquer romantikus, szentimentális befolyása is. Egész életében idegi bántalmakkal, depresszióval küzdött, kezelték Franciaországban és Madridban is. Talán ennek is köszönhető, hogy verseinek egyik témája az elmúlás.
1936-ban, a spanyol polgárháború kitörését követően száműzetésbe vonult az Egyesült Államokba, Kubába, majd Puerto Ricóba. Költői hangja ezekben az években a legjellegzetesebb, 1956-ban elnyerte az Irodalmi Nobel díjat. Prózai műfajban is alkotott, Platero y yo című elbeszélése magyarul Platero meg én címen jelent meg. A nem kifejezetten gyerekeknek szóló mű lírai emlékezés Andalúzia tájaira; a költő és pajtása, egy kedves csacsi történetét beszéli el költői prózában. (A fordító)

 

Illusztráció: Juan Ramón Jiménez (Joaquín Sorolla festménye, 1903)

 

Cimkék: ,


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás