Benkő Ildikó: Kötögetek (Három vers)
kötögetek
Mint fecskecsapat, gyűlnek a tűn a hurkok.
Vonalak voltak, lazán engednek,
szemekké tekerednek,
kiegyenlítődnek, a bővebb ad magából a szorosabbnak,
térré láncolódnak,
és egyszerűen csak
mindenki a helyén, tartja a másikat,
összeölelkeznek,
meleg, puha szólamok kavarognak,
a csipkében több a szünet,
átlátszóbb, könnyedebb,
fonat csavarodik elő és tűnik megint,
egymásba játszik a bent és a kint.
olajfaliget
gyökereiden ujjbegyem
eolhárfa húrjain pihen
szétkenődik mozdulatod
örökké hallak ott
szakítás
kínok ritka virága
illata
orrodon bebotlott
bódított
kiszámítottad
adott idő alatt
mennyi kéjt ad
lerántott
a mérgezett föld
a véres tő a szádba
a varázst a földhöz iszonyította
én mérgem én mérgem én igen nagy mérgem
olvasod rám
virágzó
nemlétem
Illusztráció: Olajfa (pixabay.com)
Ezek is érdekelhetik!
IRODALMI CSOKOR 2021 KARÁCSONYÁRA (1.) →
Németh Erzsébet: Eliziádok →
Búzás Huba: Élek még, de félek →
