Jelenczki István: Mindhalálig
Mit jelent Önnek itt és most a magyar identitás tudata? Létezik-e tiszta formája?
Feltör-e még valahonnan a maga tiszta forrása?
„…Mi vagy Te nékem? Szomjamra ital,
Sebemre ír és bánatomra dal,
Tűzhely, amelyhez térni soh’se késem.
Márvány, amelybe álmaimat vésem.
Át egen, földön, folyón, tengeren,
Rögön, hanton, koporsófedelen:
Szeretlek mindhalálig, nemzetem!”
(Reményik Sándor: Mindhalálig)
Tisztelet az olvasónak, köszöntöm Önöket, a Szent Korona,
Boldogasszony, Szűz Mária királynőnk országában.
Mélyen tisztelt Megtartó Őseink, köszöntelek benneteket, akik velünk vagytok,
és lesztek mindörökké, köszönöm, hogy itt lehetünk.
„Magyarnak lenni nem »nacionalista« tett, hanem emberi kötelesség.
Akkor lehetünk igazán emberek, ha őszintén és tisztán magyarok vagyunk.
Miért akarják elvenni tőlünk ezt a jogunkat, amivel tartozunk az emberiségnek.”
(József Attila: Ki a faluba, 1930.)
Az Ember Isten fia, fiatal faágként, egy viharos szélben meghajolva rátekint a már lehullott gallyakra, levelekre. Az újabb szélvihart már villámlások sora is elkíséri, amely mintha átvilágítaná a földkérget, és láthatóvá válik a földfelszínen megbúvó élő gyökér, erezet. Majd egy még erősebb szélcsapás mozdítja el a fiatal faágat, amely ráhajolva, már-már érinti a földet, de nem törik el. Egyre több gyökérre, erezetre lát rá, nézése elindul a törzshöz, s tekintete önmagához ér el. Önmagára tekint a lombkorona szerteágazó sűrűjében, és látja a föld méhében Önmagát, az idők idejében megtartó gyökérzetében.
A magyar önazonosságnak a tiszta formája, tiszta forrása ma is létezik, bennünk van. Abban a több tízezer éves történetünkben, történelmükben, amit ránk hagytak az ősök, a hősök megtartó élete és áldozata.
Minden történelmi helyzetben a Haza üdvét kell szolgálni mindenkinek, légyen az politikus vagy bármelyik honfitársunk. A Haza és a Nemzet nem politikai rendszerekhez kötött.
Őseink, hőseink, akik több évezreden át megtartották a Kárpát-medencét magyarnak, azt a kötelező felelősséget ruházták ránk, hogy akik a magyar nyelvet beszélik, akik a magyar földben megtermelt búzából készült kenyeret eszik, azok soha ne hódoljanak be idegen nagyhatalmaknak, legyen az tatár, török, Habsburg, szovjet, vagy a most rajtunk uralkodó globális háttérhatalom.
Szentség a Létezés. Szentség az Élet. Az Isten-Ember, Ember-Isten nem áru. Nem áru a történelme, a nyelve – a magyar nyelv esetében az egyik ősnyelvről beszélhetünk, ha nem az ősnyelvről –, nem áru a történelmi hagyománya, népművészete, műveltsége, tudott tudása. Nem áru az élete, a családja, az egészsége, tanulása, művelődése. Minden ember történeti jelenvalósága szakrális.
A létrontás totális háborúja folyik nagyon-nagyon régen. Háború folyik az emberi lélek ellen, az emberi lelkekért. Háború – megváltozott eszközökkel. A hazugságon, a megtévesztésen alapuló, legkifinomultabb hadjárat folyik az emberi gondolkozást átalakító, állat-emberré lefokozó eszközrendszerrel, az Isten, az emberi szellem, a lélek ellen, az emberi lelkekért. Konzum-idiótává, fűrészpor-agyúvá, „disznó-tudatúvá” nevelik a világot, mindenhol, határokon innen és túl, azaz határtalanul, gátlástalanul elpusztítanak mindent, ami az Égi világosságot, az Isteni tudást köti össze az Emberrel, az Ember idő-térbeli jelenvalóságával, a földi életével.
Az agymosáson alapuló médiaterror a hamis tudat fogyasztói börtönébe zárja be a világot.
Addig, amíg a tőke háttéruralma, média-diktatúrája, terrorja uralja a világot – a nyomtatott és az elektronikus sajtót, a televíziók, a rádiócsatornák csaknem mindegyikét –, és előre megfontolt szándékkal teszi tönkre az emberi gondolkozás és cselekvés erkölcsét, az emberiség évezredek alatt kialakult természetes minőségét, annak tisztaságát, egyetlen lehetséges program létezik: mindezek kiiktatása, megszüntetése. Nincs más út. Nincs alku.
Hűség. A tudott tudásnak, a magyar szellemi hagyománynak, amíg világ a világ, és az meg- és fennáll, a magyar nemzet az egyik őrzője – a Mag megőrzőjeként, a Tudás népeként.
Ezt, a tudott tudáson alapuló Nemzetet, a Magyarságot kell eltüntetni a Föld színéről – szerintük.
A létrontás háborúja folyik minden olyan belső, a nemzetet megtartó erő ellen, amely meg akarja tartani ősi, szakrális hitét, hagyományát, műveltségét, vissza akarja állítani a történelmi Szent Korona országát. Igen, a Szakrális Királyságot.
A legfontosabb teendő a nemzeti öntudat visszaállítása. Visszaállítása az értelmes, teremtő, építő emberi életnek, amely családban, közösségben, nemzetben, hazában leli meg, éli, alkotja természetes, boldog jelenvalóságát.
Felelősség. Felelősség a teremtett mindenségért. Felelősség a létezésért, a Nemzetért, a családért, önmagunkért.
Ez az erő nem legyőzhető. Ez a kialakítható belső szakrális erő, amely minden finánctőkénél jobban tudja cselekvésre, megtartó munkára sarkallni a nemzet meg- és fenntartása érdekében tenni akaró honfitársainkat. A Nemzetet megtartó honfitársaink munkájában meghatározóan kell jelen lennie annak, hogy képviselik és megvalósítják a magyar történelmi hagyományhoz, a hozzá szervesen kötődő szellemi szakrális erőből fakadó hitet, erkölcsöt, a népművészet, a műveltség és a tudomány évezredes, a Hazát megtartó értékeit.
Hitem, meggyőződésem, hogy a magyar nemzet több ezer éves történelmi öröksége, népművészete, szellemi hagyománya, kultúrája olyan megtartó és fenntartó erő, amely nem vehető el tőlünk, ami olyan számunkra, mint az elpusztíthatatlan Életfa.
Áldozat. Magunkban kell helyreállítani azt az Istentől kapott ajándékot, amit csak bérbe, használatra kaptunk, amióta világ a világ, örök időkig, a Kárpát-medencét.
Először mindenkinek saját magában kell visszaállítania a Kárpát-Haza egységét. Trianont először magunkban kell ledöntenünk.
Érezze meg, és ha megérezte, megélte, állítsa helyre, ott legbelül a lelkében, a szívében, a gondolataiban, és legfőképp a tetteiben a Szent Korona országát.
Állítsa helyre, tegye a középpontba Istent, a Nemzetet, a Hazát, az őseink, hőseink iránti szeretetét, tiszteletét, és én hiszem, hogy megtalálja önmagát benne. Őseink, hőseink bennünk élnek tovább, nekik tartozunk hálával és a soha nem felejtés felelősségével, ami legalább annyira jelent büszkeséget, amennyire szomorúságot, és legfőképp méltóságot. Őseink, hőseink megtartották számunkra a földet, az édesanyát, Babba Máriát, Boldogasszonyunkat, a Szent Koronát, és országát, Magyarországot. Hiszem és vallom, ha ez a helyreállítás ott a lelkekben megfogan, cselekvő tetté nemesül, akkor a történelmi időben igenis újból eggyé forrhat az, ami örök időktől egy volt, és az lesz a Kárpát-Haza.
Ezt a teremtő erőt, hűséget követeli tőlünk őseink áldozata, követeli tőlünk felelősségünket az iránt, ami öröktől fogva a miénk. A megtartó hősi múltunk követeli az itt élő, magyar lélek-lélegzettel létezők, az ősnyelvet beszélők hitét és akaratát, amelyek a közös Haza feltámadását beteljesítik.
Visszatalálni az igaz saját múltunkhoz, a feltáratlan, elfeledett, meghamisított, fel nem dolgozott múltunkhoz.
A múltunk visszavétele, annak egyszerre örömteli és fájdalmas mivolta csak a Szembenézés Tekintetének erején keresztül, a visszavett ÖN-KÉP által vezethet a gyógyulás öngyógyító folyamatához.
Szembenézés. Szembenézés mindazzal, ami történt velünk, a Magyar Nemzettel és benne az egyedi, személyes magunkkal, sorsunkkal. Föltárni, mélységeiben IGAZ módon megmutatni a Nemzet sorsfordulóinak traumáit, tragédiáit úgy, hogy soha ne felejtsük el a magyarság hivatását, a történelmében mind a mai napig jelen lévő szakrális küldetését.
Tekintetbevétel. Csak úgy tudom tekintetbe venni a másikat, a velem szembenézőt, ha először magamat tekintetbe veszem. A magyar nyelv csodálatos. A tekintetbevétel nem más, mint a másik emberrel való azonosulás, befogadás, „eggyé válás”. Látlak téged teljes valódban. Ezt az ősi tudást, amely mindenkiben ott van, ott rejtőzik, újból és újból elő kellene hívnunk önmagunkból, vissza kell, kellene vennünk, mert a miénk.
Odatartozás joga. Évezredeken, évszázadokon keresztül a Kárpát-medencében élő népek történelmében a sikeresen megvívott és a veszteséggel elszenvedett csaták, háborúk után alakulhatott ki az a helyzet, amelyben a Magyar Nemzet önmagát külső és belső erőknek kiszolgáltatva fosztotta meg az odatartozás jogától. Attól, hogy Önmagához tartozzon teljes mivoltában, a mindenkoron megtörtént történelmében, amely legalább annyira dicsőséges, mint amennyire nem. A megtagadott, az elhazudott, az agyonmanipulált magyar történelmi fejlődéstörténetet kell, kellene tisztázni. Rendbe tenni, visszavenni a magyarság jogosan méltó helyét, ami az emberiség történelmében megilleti a Magyar Nemzetet. Visszatalálni a Helyhez, önmagunk Helyéhez.
Először mindenkinek magának kell elvégeznie ezt a belső zarándokutat. Ez kell ahhoz, hogy az Odatartozás – Önmagunkhoz tartozás bizonyossága visszaálljon, rendeződjék.
Megmaradás. A magyar nép a szkíta-hun-avar-magyar folytonosságában, történetében és történelmében bizonyította, a pozsonyi csatától Trianonon át 1956-ig, hogy milyen hatalmas a szabadságvágya, és milyen megtartó erővel tudta megőrizni önmagát a történelem legkiszolgáltatottabb, vérzivataros évszázadaiban.
A Haza, a Nemzet azonosságot teremt, önazonosságot, a létrejött kötést, amely oldhatatlan, az Éghez, a Földhöz, a Helyhez, a Hazához.
„….az igaz művésznek mindenütt a világon, minden időben és minden körülmények között a sors által rendelt kötelessége (volt, van és lesz), hogy a maga népének és szülőhazájának sorsát vállalja, s élete munkájával szülőhazáját és annak népét megbecsült hagyományainak szellemében, hűségesen szolgálja.”
(Kós Károly)
„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.”
Akarom.
Illusztráció: Honfoglaló (fh: Bod-térkép)
Ezek is érdekelhetik!
Zenei fénykör (Horváth Kornél, Hűvösvölgyi Ildikó, Kelemen László, Toót-Holló Tamás) →
Stanczik-Starecz Ervin: MI A MAGYAR? →
Kovács katáng Ferenc: Magyarnak lenni/maradni? →
