Április 11. – 11 kortárs akrosztikon
Hét esztendővel ezelőtt Áprilisi tizenegyek címmel játékban is gazdag költészeti összeállítással rukkolt elő műhelyünk. Innen idézünk most fel tizenegy akrosztikont a negyvenkilenc résztvevő munkái közül. József Attila és Márai Sándor is e napon született; mindkettőjük neve 11 betű, mind a két költő nevét kiadhatták sorkezdő betűk… A “József Attilás” alkotások közül ajánlunk most mustrát – csemegével: Vörös István sorzáró betűi egyszersmind: Márai Sándoréi …
A szám teljessége: http://www.naputonline.hu/2014/03/16/xvi-evfolyam-3-szam-aprilisi-tizenegyek/
A szerkesztőség
Babics Imre
József Attila
Jobb neked árnyként árnyak közt vagy ahol van a lelked;
ócska beszéd formátlanul, ennyi a líra manapság,
zsebmetszők hivatalban, bankban, távorozás megy,
ezt nevezik rendnek; ma se telne libára, neked nem:
fájdalom, állandó a hazánkban a sárga irigység.
Arcod könyveken, ám alig olvas – s hogy mit! – a néped,
tükrünk vagy, csakhogy belenézni kevés mer a sokból:
torz vigyorával a győztes anyag gúnyolja világunk,
isteni érvektől elfordul a démonizált zöm,
létünk mégis erősíted szép verseid által,
azt hiszem, ennyi. Nyugodj békében, néhai ember.
Baley Endre
Csillagszegecsek
A Költészet Napjára, 2014
Jegenyemagányú pillanatok:
Ócska kabátját lobogtatja az alkonyat.
Zsilettpenge-élű verssorok lüktetnek fejemben,
Elrobogott rég a tehervonat.
Fényfosztott fapadok hallgatnak
Aláhulló hópihe-hangjegyeket:
Talán lesznek még képek,
Talán lesznek még énekek.
Idegen idősík időzik idelenn,
Látod, nevedet mégis az égre szegecselem,
Az égre szegecselem.
Báthori Csaba
Tavaszi akrosztikon
Jó felfogásban nem érhet felejtés
óránk elől fut az idő és úgy kész
zsákmány a most megszerzett ellenérzés
elrekeszt a jótól egy déli testrész
fény csak ott van hol nincsen sürgető félsz
A szem még akkor is kiált ha boldog
titoktól reszketnek a vézna csontok
tízágú igazság amit feloltok
isten is csak emberiségre bontott
lélek aki valóban sose volt ott
ahol akár egyetlen szív leromlott
Botár Attila
Ilyen körül
Javunkra vált szigorú hidad –
Ósdi és új kövekből építettél.
Zsugori tájban született fiak
Emelgetik, cipelik sorsukat.
Fűrészfogakból horizont ez, testvér –
A túlpart ennyi. Némi süllyedés csak.
Tilos átnézni vagy visszanézni.
Tarolt a távol és tarolt az évszak
Ilyen körül. Kárhozat. Az éji,
Lezajló Dunán a hold dinnyehéjnyi.
Alvók a híd alatt. Élők s aléltak.
Czigány György
József Attila
Jézus mutatja föl lángoló szívét
Óceán-időnk szeplőtlen cselekménye
Zsákutcája kicsikart öröklétnek
Elhagyatva a boldogságban
Fehér a labdarózsák gyásza
A gaz lila kelyhei közt karó
Tekintetét árvíz-éj elsodorta
Tétlen öröm lapul csontjainkban
Itt mindég minden tűnődve áll
Lehetetlen virraszt fénybe vetve
A mennyek évszakában józanul
Dobozi Eszter
Kéklő
Jó volt állni a napban,
Ó-évek sűrűjében,
Zsendülő, jámbor ének
Enyhelyében időzni.
Félni mit ért? Ezt törli,
Ami majd végül áttör
Tenger moraján, át föld
Torlódó suvadásán.
Illan időnk, az ádáz, s
Lesz jó a rossz is. Elleng
A végtelenbe kéklőn…
Nagy Zopán
„Artos pecai”
(J. A. – apokrif, no. II.)
Jelen és múlt nélkül,
Ózon-pajzsban ülve:
Zseni habzsol kék űrt… –
E világi „áldás”:
Feltámadás helyett…
A vér színe tompul,
Tintaként folyik el…
Talpamban a szög: jel… –
Izzik fej, szív, tompor,
Lidércként így lüktet:
A bőr alatti fény…
Prágai Tamás
metronóm
javít a szél a tájon a nyárfa gyönge teste megdőlt
óramű a madár üres mennyet karistol
zsoltár a magasba feldobott nagy csapat tollcsomó
esetlen ember ne félj ne percegj
fagy jön a függőleges halála
a sík vizek tükrözik az űrt az űrnek
tudtam hogy itt leszel
trapézok lengésben teremtesz ingatag otthont
illan a hangod hidegben kispriccelt szóda
látod nélküled mire jutottunk
attila
Suhai Pál
Kezdősorok mutatója,
avagy József Attila, itt vagyok
Jóról és rosszról nem gondolkozom
Ó bánat ne érj el csak holnap
Zsoldos a férfi, a nő szajha
Előtte sivár halom mered
Fegyverben réved fönn a téli ég
A gyolcs ködökben puha varjak ülnek
Tar ágak-bogak rácsai között
Talán eltűnök hirtelen
Igazságot gyújtván, hűs fényt az Űrnek
Láttam, Uram, hegyeidet
Az elmultba szemem tétován tekint
Szondi György
Félkész leltár
zörgő szálanként
Jajdul, csikordul dühorgona
Ó zsongás fakasztja igenem
Zsurlónép ölel szét oszlopot
Elvágólag a metrum, a kór – nem
Fokozzuk hát le a számlapot
Avarban kószál a hit
Teljén fogyatkozásnak ti még
Talmi a szó is, hátrál, avítt
Iszkolna el velünk tetterő – elég!
Lobogót hord had ha szerte itt
A maradék között is törmelék
Vörös István
Kettős akrosztikon
Jó a féleleM
Ó, nem tart még az se sokÁ
ZSigerig hatol, kiváR
Elaltat, befogad magábA
Fájni se fáj, de nehéz túlélnI
Alvás, alvadáS
Tudhatod, innen hovÁ
Tudhatod, hová inneN
Időd meghasaD
Lázasan befelé visz a metrO
Aztán a végén egy fénysugáR
Illusztráció: Április 11.
Ezek is érdekelhetik!
Barna Júliára emlékezünk →
Kovács Ilona (1948-2024) →
Mátyás B. Ferenc (1943–2024) →
