Mondd meg nékem, merre találom…

Vers dél2

augusztus 23rd, 2021 |

0

Marton Árpád: Képsíkok (négy vers)

 

Töredék
Milyen is lesz majd nem lenni? Nem
látni az alkony bíborát,
amelyen hívón át- meg át-
parázslik most a szép ígéret:
múlhatatlanság és örök élet –
ámde a képzetek mögött;
fogalmak-rendszerek fölött
ott lesz a Végső Értelem?
Jaj: mi is lesz ott énvelem…

 

Képsíkok
Szokványos kép. Falu, templomtorony.
Elébed lép, ki voltál egykoron,
s míg rikoltó sárgán rivall a repce,
belépsz a képbe mindent elfeledve:
nyarat nyakalsz, mint nektárt boldogok,
s a lét ekképp a képben föllobog.

 

Kósza vázlat
Az est. A fény. A víz. A Nap.
Mind ismerős. Csak te magad
vagy távoli és idegen.
Túl reményeken-hiteken.
Megfejthetetlen ős-talány.
Kósza árnyék a Lét falán,
s míg araszol az alkonyat,
a sötét lassan fölitat.
Búcsúztatón nem szárnyal zsoltár.
Csak alaktalan bánat voltál.

 

Dél
Higanyfehéren tűz a Nap.
Vetés, kalászok izzanak.
Szikrázó kristálygömb az ég.
Túlcsordul most a teljesség.

 

 

 

Illusztráció: “Dél” (felh.: C. C. Coleman-festményrészlet)


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás