A. Gergely András: Nők, diplomák, korszakok
Nyilvánosság, képzettség, aktivitás
A „modern nő” fogalma alighanem évszázados. Amikor már a polgári világ is „nőpolitikát” formál, akkor éppen jelentkezésük, társadalmi aktivitásuk és nyilvános megjelenésük az érvényesülni próbáló cselekvőket gátolta a sikerképesség kibontásában. Papp Barbara és Sipos Balázs kötete a Klebelsberg Kunó és Hóman Bálint-korszak „háborúból békébe” világába vezet, de mint minden hasonló történeti célú sajtóbúvárkodás vagy tájékozódó érzékenységű tematikus gyűjtés, ez is a vállalás mélységétől és szándékától függő sikerrel kecsegtet. S bár a címlapi labdajáték inkább látványos mutatvány, semmint a mindennapos edzés pillanatát idézi, de annyit már elárul, hogy nem a proletár anyák emancipációs attrakciójáról van itt szó.
A nők nyilvános megjelenése és közéleti státusza jószerivel a könyv kilenc fejezetének többségében hivatás, oktatási részvétel, képességek-cselekvések-sorsok emancipációs érvényességét taglalja, mégsem direkten „gender-tematika” szólal meg belőle. Lényegi vonásait szemlélve mégis a nőtörténet egyes időszakait, szereplőit, jelképhordozóit, „celebjeit” vagy hétköznapi asszonyságait bemutató monográfiára is az elágazó históriák személyessége és történetisége hívta föl figyelmemet: a mindennapi női(es)séget illusztráló szándékok, korszakok, elemzések nem ok nélkül taglalják elkülönülten a munkásasszonyok mosástechnikáinak, a sportoló nők győzelem-praktikáinak rejtelmeit, hanem megvan ezeknek saját íze, önálló bűvköre, sőt ez meglepően gazdag is. Ehhez kínál mélyebb ismeretanyagot Papp Barbara és Sipos Balázs Modern, diplomás nő a Horthy-korban című kötete, mely olyképpen ad komplex történeti korrajzot az időszak rétegzett társadalmáról, tematikus részkérdéseiről és a korabeli/mai narratívákba ágyazott kánon-rendszerről, ahogyan csak ritkán teszik mikrotörténeti munkák is.
A kép forrása: https://nokert.hu/thu-20131226-2116/1151/6/magyar-feminista-megmozdulasok-es-notortenet-kiemelkedo-esemenyei?qt-sidebar_tabs=0
Egylet, politika, művészet, szociális érzék
A század első harmadának emancipálódni vágyó hősnői, „konzervatív feminista” lelkületű asszonyságai, nőpolitikai dilemmákkal dacosan küzdő diplomás delnői és szilfid diáklányai, vagy a példás családanyák kínálta korkép (ide értve a Magyar Női Szemle oldalain tündöklést és időnként a nemzeti példaképpé válás vagy a műveltségi karrier dilemmáját is) a mindennapi létére büszke, de ezenfelül is progresszív értelmiségi lény dicsfénye kívánt volna lenni. A „nőkérdés” mint kérdés is a lexikon-szócikkek „feminizmus” kategóriáival és a biedermeier családi identitás lélekemelő pompájával együttesen is a dolgozó nő és az erotikus vamp kategóriái között helyezi el a kor iskolázott, „szellemi munkás” nőit. E kor-körkép historikus gazdagsága és korszakosan széles horizontja a korábbi nőtörténeti kutatásoknak nem csupán kiegészítője, hiánypótló opusza, de jövendő forrásműve is lehet – már ha érdemben észreveszik a nemcsak mozgalmárok, nemcsak (leg)újkoros történészek és (poszt)modernista feministák, hanem a társadalomkutatók is. Mert hát észre kell venni e jól strukturált, választékosan tagolt, olvasmányos érzékenységgel megírt tudományos munkát, melyben szerzőink munkája ott kezdődik e „neobarokk társadalom” leírásában, ahol a klasszikus szociológiai és társadalomtörténeti forrásművek a feminizmus első magyar hullámának leírásával jobbára végződnek is. Szerzőink számára nem „a nőiség”, az anyaság, a keresztény középosztályiság, vagy a békeidők család-, cseléd-, alkalmazotti- és értelmiségi nőtörténeti színterei lettek puszta vizsgálódási felületek, hanem a nőoktatás, a felsőfokú képzés, a szakmatörténetek, a diplomás nők presztízshelyzete, a női aktivitások társadalmi és politikai, sajtónyilvánossági és világképi belvilágai is. Főképp hétköznapi hőseik, e korszak teoretikusai, mozgalmárjai, nyomásgyakorlói, ideáljai, a két háború közötti idő példasorsai, hátrányos helyzetbe szorított feltörekvői, útkeresői vagy hivatásőrzői kaptak itt megjelenítést, sőt kitágult horizonton a cselekvő női sorsok és a korszak teljesebb „nőpolitikája” is.
A hazai nőtörténet e szociábilis érzékenységgel is jellemezhető korszakában a Szerzők a diplomás nőket és politikai-társadalmi helyzetüket nemcsak a státusz, a konvencionális szerepek, a tradíció-kötöttség felől mutatják, hanem azt a gondolkodási „ívet” is kivetítik, melyen a feudális hangoltságú „klasszikából” a szecessziósodáson át a modernista szerepjátékokig és a funkcionalista-pragmatista programosságig egy sereg emancipációs rutin felfejlik, mutatkozásokban fénylik és árnyalatokba szürkül. A hazai modernizációs folyamatok társadalmi kihatásai, a férfisorsokkal összevethető érvényesülési modellek, valamint a feministákon és a tömegbefolyásoló divathullámokon túli kulturális miliők eltérő normái szerint élő nők nemcsak egyszerű emancipációs trendek hordozói voltak. Sokkal rétegzettebb lehetett maga a nőiség, az ideál, a szerepkészségek, a kötelezettségek, a férfi előjogokkal szembeni eljárásmódok historikuma, semmint hogy az beleférne a „keresztény-nemzetinek nevezett időszak” szociális és politikai kereteibe. A Szerzők itt is az aktivitásokra, a szellemi munkás lét esélyeire, környezetére, legalizálására, az új szerepkínálat fogadtatására, családi támogatottságára, egyházi vagy nőegyleti bázisaira, női lapok és országos sajtó diskurzusaira fókuszálnak, belevéve a női hivatások megannyi formaváltozatát, a művészetben, irodalomban, nyilvánosságban, szociális szférákban megjelenő nőiség komplex „politikumát” is.
A köznyilvános nő, avagy az alkotó értelmiségi
Önálló fejezetet kap az egyesületek, lapok (Dolgozó Asszonyok Lapja; A Nő; Magyar Úriasszonyok Lapja; Új Idők) és a nőképet hosszú időtávon is reménytelien megváltoztató Magyar Női Szemle művészeti, politikai, családi-magánéleti összképet befolyásoló aktivitása, mint „történelmi-női idő”, a nők „családba zárását” eredményező elnyomástörténettel leszámolni hivatott elszántság orgánuma.
A kép forrása: https://nokert.hu/thu-20131226-2116/1151/6/magyar-feminista-megmozdulasok-es-notortenet-kiemelkedo-esemenyei
A női képességek, adottságok, sorsok és lehetőségek záró fejezete előtt még szó került a kora-polgári korszakkal szembeni „konzervatív feminista” törekvés ismertetésére, s ezen belül Dr. Magyary Zoltánné Dr. Techert Margit értelmiségi hivatásának aprólékosabb bemutatására is. A női sorsok egész kötetbeli kiemelései a diplomás nők (lapszerkesztőtől a közszereplőig, ügyvédtől az állatorvosig, iskolaigazgatótól a konzervatív nőegylet-vezetőig, újságírótól a gyógyszerészig, filozófustól az országgyűlési képviselőig) megannyi státuszt, világnézetek, vallási csoportok, foglalkozási- és hivatásrendi körök, ideák és „celebritások” portrésorát terítékre hozzák, legtöbb esetben aprólékos kutatómunkával föltárt fotóanyaggal, saját szerkesztésű összehasonlító példákkal, eddig hiányzó intézményrendi és iskolázottsági mutatók többrétegű forrásközléseivel bővítve. Összképet kapunk a „jó és a rossz” nők korabeli fogalmairól, a nőpolitikai vitákról, az anyaság-ideálokról, a nemzethiányt pótló funkcionalitásról, a háztartásból a munkák szélesebb választékába bekapcsolódó és iskolázottsági mutatókkal a férfiakat versenyre hívó példákról, egyéb személyes portrékról is. Milyen volt s lett a „nőies” a feudális kortól, milyen „a családanya”, ha keresztény középosztályi, vagy ha a korszak értelmiségi útjait „fajpolitikai” gesztusokkal és nemi megkülönböztetési allűrökkel elzárni törekvő politikai indolencia ellenére is diplomássá válik és közéleti pályára indul…?
A nőiség kötetbeli kontextusa nemcsak a politika, a szüfrazsett-hatások importja, a konyha és a gyerekszoba, piac és cselédválasztás, kalapbolt és kávéház közötti miliőket pontosítja, hanem a munkavállaló, a gazdasági piacon vagy a tradicionális szerepeket a megélhetési lelemény cseleivel kipótoló megoldásokon túli mindennapi „nőkultúrát” és közfelfogást is. A lexikon-szócikké vált nő és az emancipált dolgozó hölgy, a nők képességei és a szépirodalmi ábrázolásban megjelenő variációk sora (szorgos anya, hű feleség, háztartásbeli, házicseléd, megcsalt esetlenség, erotikus vámpír, konfliktusvállaló harsona és direktívákat osztó házisárkány…), no meg a nőideálok és ikonok, családépítők és politikai háttérszereplők mind-mind az emancipáció folyamatának árnyalatai felé invitálják az Olvasókat, a női cselekvés, női sors, a leküzdhetetlenül leválasztott partnerség fejlődéstörténetét is kínálva, a többszörös hátrányhelyzetből a feltörekvő személyiségek esélyrajzával bővítve ki az elbeszélhető modern diplomás nő korszakos históriáját.
1905 – elindul a szociáldemokrata nőmozgalom lapja, a Nőmunkás (A kép forrása: https://nokert.hu/thu-20131226-2116/1151/6/magyar-feminista-megmozdulasok-es-notortenet-kiemelkedo-esemenyei)
A kép forrása: https://nokert.hu/szo-20190504-2038/2678/1/techert-margit-magyary-zoltanne-filozofiatortenesz-1900-1945
Illusztráció: Könyvméltató
Ezek is érdekelhetik!
Széplaki György: Csipke finomságú pillanatképek →
Turai Kamil: Nagyvonalúan, csendben (Parcsami Gábor szíven ütő végverseskötete) →
Földeák Iván: TÖRTÉNELMI BOTANIKA AVAGY SZERELEMBE OLTOTT KRÓNIKA →
