Karaffa Gyula: Tulajdon, Ünnep
*
Tulajdon
miközben tudom
hogy meztelenül születtem
és egy szál ruhát viszek majd magammal
ha meghalok (kivéve ha hamvasztanak)
boldogsággal tölt el néhány dolog birtoklása
azt gondolom például
ha a könyveket összehordom
egy hatalmas halomba házam szobájába
akkor azokkal magát a tartalmukat is
birtokolhatom ha néha-néha megsimogatom őket
egyszer már írtam
most megismétlem mert
ismételni kell százszor vagy akár ezerszer
nem sajnálom a soha el nem olvasott könyveket
a csillagokat sem tudom megszámolni sohasem
mégis-mégis mennyei
boldogságot mondhatni békét
és nyugalmat egyfajta orgazmust élek meg
amikor végighúzom szememet és kezeimet
a könyvek gerincén és két ujjal beléjük nyúlok
minta átáramolna
minden betű minden mondat
anélkül hogy elolvasnék egyetlen sort is
magamévá válik a könyv minden tudása
és a megírójának minden egyes szándéka
mennyei boldogság
csak a könyvespolcom látványa
még akkor is ha tudom hogy elporladásom
után talán ezek a könyvek semmi egyebet
nem adnak majd másoknak csak problémát
bajban lesznek
hogy mit is kezdjenek velük
nyűg lesz a nyakukon legalább olyan
mértékben mint amilyen öröm volt nekem
mindig a könyvek halomba hordása házamba
meztelenül jöttünk
erre a világra és üres fejjel
egyedül csak a tanulásnak az olvasásnak lehet
köszönni azt hogy jobb emberré neveltük magunkat
vagy nélkülük megmaradtunk ösztönlényeknek
volt egy barátom
sokszor dicsekedett azzal
hogy életében csak két könyvet olvasott
mindössze az anyakönyvét és a munkakönyvét
jó ember volt ennek ellenére a maga helyén
már nem él de
sokszor eszembe jut amikor
arra gondolok hogy “boldogok a lelki szegények”
bár ezek szerint az hogy kié lesz a mennyeknek országa
nem az elolvasott vagy el nem olvasott könyvek függvénye
törekszem a jóra
altruista vagyok vagy azzá
tett a hátam mögé sorakozott eddigi 59 évem
tapasztalata szenvedése öröme és a megélt
hétköznapok rutinja mások életének szemlélése
nem akarok már
sokat elérni az életben
mert az élet egyébként sem arra való hogy sokat
elérjek benne hanem arra hogy élvezzem azt
hogy élek és luk van a seggemen (szerencsés vagyok)
a könyveim nekem
ehhez hogy ezt felismerjem
segítséget adtak már azzal is ha gerincüket
megsimogattam és két ujjammal beléjük nyúltam
ÉLEK emberek ÉLEK és BOLDOG VAGYOK látjátok?
Ünnep
“ha elmúlik karácsony,
a szeretet lángja halványabban ég”
mindig utáltam
sőt fájdalmat éreztem
ha valamit a tömeg csinál
s nekem velük kell tartanom
így vagyok a karácsonnyal is
volt sok év amikor fát sem állítottunk
most is csak az unokák miatt
és csak utolsó napon megvéve
a megmaradt csonka-bonkák közül
így volt ez most is
a fa meggörbült gerincű
letört csúcságú
az egyik oldalán lapos
elnyomott ágú volt
ráütve a talpat olyan volt
mint a részeg a második
félliteres előtt
a talp alá két könyvet tettem
és nehezéknek egy
öt kilós régi mázsasúlyt
a gyerekek megdicsérték a fánkat
hogy az milyen szép formájú
és milyen pompás
nem mondtam el nekik a valóságot
majd megtapasztalják ők is
a saját bőrükön
hogy mindennek van színe és fonáka
mindeközben odakinn a “világban”
dúlt és tombolt a szeretet
az emberek szívében
nálunk minden olyan volt mint máskor
Illusztráció: “Tulajdon”
Ezek is érdekelhetik!
Aknay Tibor: Legközelebb →
B. Mihály Csilla: Átkarollak újra (versek) →
Halmai Tamás: A TŰ FOKA (versek) →
