Nagy László Bálint: Német előképek és a nyomdai kultúra hatása
*
A grafikai restaurálási hagyomány kibontakozása
és 1950-es megszakadása a Szépművészeti Múzeumban
Szeretnék köszönetet mondani a Jellen Gusztávval kapcsolatos családi forrásanyagok kutatásában nyújtott segítségért és Wellmann Róbert róla készített ceruzarajz portréjának rendelkezésre bocsátásáért Jellen Andrea, Jellen Mariann és Dr. Jellen Kornél részére, a Wandraskó-Vári Bálinttal kapcsolatos családi forrásanyagok kutatásában nyújtott segítségért és a képanyag rendelkezésre bocsátásáért Lőrincsik László és a felesége, Cseh Teréz, ill. a gyermekeik, Lőrincsik Judit és ifj. Lőrincsik László részére; Pál Tibor életére és tevékenységére vonatkozóan Erdős Sándor restaurátor művész (képanyag rendelkezésre bocsátásáért is) és Pápai Szabó György velencei református lelkész részére; a közintézményi képanyag rendelkezésre bocsátásáért a Szépművészeti Múzeum és a Budapesti Történeti Múzeum – Kiscelli Múzeum részére, a Szépművészeti Múzeum grafikai restaurátor-műhelyéről készített fényképek rendelkezésére bocsátásáért pedig Fehérvári László részére.
A Napútban a poétai plener keretében került sor a Szépművészeti Múzeum grafikai restaurátor-műhelyének bemutatására: ⇒http://www.naputonline.hu/2020/08/14/a-szepmuveszeti-muzeumban-poetai-plener-10/
A magyar grafikai restaurálás kultúrája a Szépművészeti Múzeumban német-osztrák orientáció – főként a bécsi Albertina és a berlini Kupferstichkabinett példája – alapján, ill. a nyomdai tradíció hatására még a Monarchia időszakában alakult ki és sajnálatos módon a Rákosi-rendszerben szakadt meg. Az első három grafikai restaurátor, Jellen Géza (Dobóca, 1856. október 31. – Budapest, 1909. május 23.), Wandraskó-Vári Bálint (Szepesváralja, 1876. február 7. – Kispest, 1946. február 19.) és Pál Tibor (Isaszeg, 1912. július 8. – Velence, 1989. január 26.) tevékenységének kontinuitása Pulszky Károly, Térey Gábor és Meller Simon múzeumszervező munkájára épült és ezt a folyamatot szakította meg a diktatúra.
A Jellen-család és Wandraskó-Vári Bálint városa, Szepesváralja. Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szepesv%C3%A1ralja#/media/F%C3%A1jl:Spi%C5%A1sk%C3%A9_Podhradie_a_hrad.jpg
Az első metszettisztító, Jellen Géza és utóda, az eredetileg könyvkötő, nyomdai művezető Wandraskó-Vári Bálint vegyészeti irányvonalat képviseltek és német tanulmányutakon, német mesterektől sajátították el a papírrestaurálás művészetét. Mindkét grafikai restaurátor a fejlett céhes hagyományokkal rendelkező felvidéki Szepesváralja városához kötődik. Jellen apja és Wandraskó-Vári egyaránt ott született, az utóbbi magyarosított neve is a településre utal.
A grafika és a nyomdai kultúra kölcsönhatására, a Wandraskó-Vári Bálint által képviselt irányvonal specifikumára (érdekes módon Jellen Géza családja a fia révén később kapcsolódott be a nyomdaiparba) Frank János művészettörténész világít rá szemléletesen:
„A nyomtatvány műfajában a művész teljesítményének nagyzenekari kíséretét adja a nyomdaipar. (De hiszen a grand artban is elengedhetetlen a technika: nem pereghet le az olajfestmény, a bronzöntvény nem repedhet.) Egyszóval a nyomda, a jó gépmester csodát tehet, de a tehetségtelen tervezőn, a balkezes designeren nem tud segíteni. A művésznek itt tudnia kell nyomda alá dolgozni. … Mondom, a nyomda csodákra képes, bár szépecskén elronthatja a legtökéletesebb tervet is. Ha viszont a jó műnek példás a kivitele is, ez kétszeres érdeme tervezőjének. Mert realizálta amit megálmodott.” [1]
Jellen, Wandraskó-Vári és tanítványai, köztük Pál Tibor módszerérét jól szemlélteti a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményében meglévő, a grafikai restaurálásról, metszettisztításról írt első átfogó szakmunka, Alfred Bonnardot könyvének 1859-es német kiadása, amelynek lényeges részeit Wandraskó-Vári Bálint aláhúzta. A mű azt a korabeli nézet tükrözi, hogy a kézirajzokat féltették a beavatkozástól, inkább arra koncentráltak, hogy a metszetek szépek, mutatósak legyenek. A metszettisztítói terminológia is innen ered. Tudatos koncepcióra utal a passzusok kijelölése, amelyek kivétel nélkül arra vonatkoznak, milyen legyen egy metszettisztító-műhely. Ez mutatja, hogy tulajdonképpen ő szerelte fel a műhelyt: tudta, milyen edények, súlyok, vegyszerek szükségesek… [2]
A metszettisztítói elnevezést az 1940-es évek végén, Wandraskó-Vári Bálint halála után és Pál Tibor málenkij robotról való hazaérkezését követően váltotta fel a grafikai restaurátorként való meghatározás. Pál Tibor munkakörének hivatalos meghatározása 1947-ben „metszetkonzervátor” [3], 1950-ben pedig „metszet konzervátor-restaurátor” [4] és „restaurátor” / „önálló restaurátor” [5], a műhelyre pedig a „metszetkonzervátor műhely” terminológiát használták. [6]
Egy műhely születése
A felvidéki Dobócán 1856-ban született Jellen Géza Gusztáv életútja szociológiai szempontból is rávilágít a korabeli restaurátor-művész társadalmi státuszára.
Jellen Géza Gusztáv a felvidéki Dobócán született 1856. október 31.-én, római katolikus szülők gyermekeként. Apja a szepesváraljai születésű, majd Iglón élő Jellen Ágoston Vince „svedléri érdemesült” tanító, később jegyző, erdőmester; anyja Szilacsek Mária. [7] Fiatal korában fűszerkereskedőként és körjegyzőnél alkalmazott írnokként dolgozott. [8] Közlegényként 1876 és 1879 között teljesített katonai szolgálatot [9], majd huszár lett a 6. huszárezredben és a 16. honvéd gyalog féldandár 3. zászlóaljánál. [10] Az Országos Képtár Történelmi Képcsarnok gyűjteményének szolgai állományában 1885. január 15-én véglegesítették [11], de az előző évben is itt dolgozott napidíjasként: a budapesti belvárosi plébánián 1884. május 1-én ugyanis az Országos Képtár komornyikjaként kötött házasságot a szintén felvidéki, Besztercebányáról érkezett Fábry Karolina Katalinnal. [12]
Wellmann Róbert: Jellen Géza Gusztáv portréja, ill. a mellénygombon látható monogram és dátum. A Szépművészeti Múzeum első grafikai restaurátoráról a nem sokkal a halála előtt készült ceruzarajz az egyetlen fennmaradt képi dokumentum. A Jellen-család tulajdonában.
Az Országos Képtár vezetésének eredeti koncepciója szerint 1885-ben a „megbízható, szorgalmas és előnyösen ismert és több oldalról melegen ajánlott egyén”-nek jellemzett Jellen Géza eredetileg azzal a feltétellel nyerte el az állását, hogy a gipszöntésben is gyakorlatot szerez. [13] A Képtár 1885. február 15-én Stróbl Alajoshoz ajánlotta be: „méltóztassék nevezettnek műtermében oly irányban kijelölni munkakörét, hogy lehetővé tétessék neki a gipszöntéshez mielőbb kellő jártasságot, ügyességet elsajátítani.” [14] Jellen tanulási kötelezettségének valószínűleg eleget tett, de ezt követően nem foglalkozott gipszekkel, így a Szépművészeti Múzeum megnyitásának időszakában nagy nemzetközi megrendelésekkel kialakított, többek között a Román Csarnokban elhelyezett gipszmásolat-gyűjtemény felállításában sem működött közre. Az Országos Képtár dokumentációjában 1891-ben már van adat arról, hogy – még mindig szolgai beosztásban – a szakterülete a grafikai restaurálás lett. [15]
Az Országos Képtárban az 1880-as évek végén vetették fel a metszetek korszerű tárolásának kérdését. Pulszky Károly igazgató a bécsi Albertina gyakorlatát vezette be 1889-ben: „a kezelési nehézségek kikerülése végett … a nagy formátumot középen összehajtják s az összehajtott részt vászonsarokkal látják el. Ezzel elérik azt, hogy a nagyformátumot a II-ik nagyságú kartonra lehet montírozni.” Ennek a mára elavulttá vált eljárásnak ma már nincs nyoma a gyűjteményünkben. [16]
Pulszky távozását követően a Németországból hazaérkezett, ott már jelentős szakmai pályát befutott Dr. Térey Gábor gyűjteményi igazgató [17] szorgalmazta Jellen előléptetését [18], akit végül 1900. június 16-án neveztek ki metszettisztítóvá. [19] Ezt megelőzően Térey a berlini Königliches Museum (ma Altes Museum) Kupferstichkabinett intézményébe küldte tanulmányútra a restaurátort. Jelleg 1899. augusztus 15-én kezdte meg továbbképzését E. Hausernél, akinek az Országos Képtár tiszteletdíjat is utalt át. [20]
A múzeumi munkák mellett Jellen magánmegrendelők számára is dolgozott. Az ismert műgyűjtő, Ráth György is megkereste 1893-ban: „Jellen Gázának Károlyi 1597-iki magyar Bibliájából 182 levelet – köztük egy üres – egyszerű vízben való mosás és a papírnak a megfelelő két minta szerint való kiegészítése végett átadtam.” Ráth 1893. november 19-én írt kérelmet Pulszky Károlyhoz, hogy a restaurátornak a múzeum „hivatalos helyiségeiben, de a hivatalos órákon kívül a fent említett munkák … elvégzését megengedni méltóztassék.” [21]
A grafikai restaurátor-műhely mai berendezései jelentős része Térey Gábor megrendelésének köszönhetően a Szépművészeti Múzeum megnyitására már megérkezett: a századfordulón a berlini Kupferstichkabinettől ólomsúlyok a metszetek tisztítás közbeni rögzítéséhez [22], ill. 1905-ben „a metszetgyűjteménynek új megfelelő kartonlapokra való áttételét és az új lapok montírozásá”-ra a Dessauer és Márkus cégtől megrendelt 100 cm vágóhosszal bíró, keskenyvágóval rendelkező Krause-féle lemezolló, egy gömbölyű és ovális Franco-kivágógép, ill. egy sarokgömbölyítő gép. Ezek beszerzésének szükségességéről Térey Gábor a következőképpen írt 1905. február 28-án: „Tekintettel a … nagyszabású montírozási munkálatokra, a fönt említett három gép megszerzése föltétlenül kívánatos, amennyiben ezek hiánya a metszetgyűjteménynek új megfelelő kartonlapokra való áttételét és az új lapok montírozását nagyon megrekesztette és meglassította. Minthogy a grafikai osztály átköltözése április havában megtörténik, óhajtandó volna, hogy e gépek addigra megszereztessenek, nehogy … fennakadás” legyen. A Dessauer és Márkus cégtől megrendelt eszközöket már a Szépművészeti Múzeum Hősök terén felépült épületébe szállították. [23] A metszettisztító műhely a félemeleten, a Grafikai Osztály földszinti három helysége fölött közvetlenül kapott helyet [24], itt található ma is.
Krause-féle lemezolló régi (Szépművészeti Múzeum Irattár 167/1905 – Megrendelés a Dessauer és Márkus cégtől) és mai képei – Fehérvári László fotója
Sarokgömbölyítő gép régi (Szépművészeti Múzeum Irattár 167/1905 – Megrendelés a Dessauer és Márkus cégtől) és mai képei – Fehérvári László fotója
Gömbölyű Franco-kivágógép régi (Szépművészeti Múzeum Irattár 167/1905 – Megrendelés a Dessauer és Márkus cégtől) és mai képei – Fehérvári László fotója
A műhely fejlesztését még a kialakítás folyamatában láttatja a berendezésről 1909. szeptember 19-én készített szobaleltár. A korabeli gépek – az apró darabok kivételével – ma is működő munkaeszközök: Loeser-féle simító- és csomagolóprés, Krause-féle lemezolló, Dietz- és Liesting-féle gömbölyű- és oválkivágó gép, Krause-féle sarokgömbölyítő gép, faprés, cédulalyukasztó, 2 db Schindler-féle forralógép, 2 db enyvtartó (réz, ill. bádog), 2 db bádogtálca áztatott papír szárításához, 4 db mosótálca a már tisztított metszetek részére, 6 db kék zománcos főzőedény, bükkfavágó deszka, 65 db simításhoz való üvegtábla, 340 db ólomnehezék, 18 db üvegnehezék, 47 db kés, 4 db kefe, 2 db papírvágó olló, 2 db köszörűkő, késfenő bőrkészülék, 2 db csavarhúzó, lyukasztó, ringliző gép, gyémánt üvegvágó, körző, nagyító üveg, kalapács, 2 db szögfúró, 5 db vonalozó, 2 db szivacs, 210 db papírlemez, 2 db rajztábla, 4 db keretbe foglalt üveg a metszettisztításhoz, 11 db ecset, 19 db munkaruha (közte 12 db kötény), papíros körvágó gép kézi használatra, ill. asztalok, szekrények, székek, papírkosarak, létra, gyertyatartó, reflektorok, minimax, fogasok… [25]
A Szépművészeti Múzeum grafikai restaurátor-műhelyének korabeli, ma is használatos eszközei – Fehérvári László fotói
A Szépművészeti Múzeum 1906-os megnyitását követően a grafikai műhely egyik legfontosabb feladata a Lotz-kartonok restaurálása volt. A 991 db kartont Lotz Károly a monumentális freskóihoz készítette azonos méretű szénrajzvázlatként. [26] A hivatalos munkája mellett ekkoriban olyan magánmegrendelők számára is dolgozott, mint a Szépművészeti Múzeum egyik legjelentősebb adományozója, Majovszky Pál kultuszminisztériumi művészeti osztályvezető és műgyűjtő, Palkovics Ede szállodavezető (Angol Királynő Szálló), Wenckheim gróf, Scholtz Róbert festő-műgyűjtő és Wellmann Róbert festő-grafikus. [27]
A főként figurális kompozíciókat és naturalista arcképrajzokat jegyző, női szabadiskolát is működtető Wellmann Róbert (Szerdahely /Szeben megye/, 1866 – Paks, 1946) készítette az egyetlen Jellen Gézáról fennmaradt képi dokumentációt, egy ceruzarajzot. Az alkotó személye a mellénygombon lévő jellegzetes monogram alapján azonosítható be, itt látható a 9.8. keltezés is, amely egyértelműsíti az 1908. szeptemberi keletkezést. Azonos monogram, ill. a szignó két oldalát közrefogó hasonló datálás látható a Művészet c. folyóiratban közzétett Wellmann női portrérajzain [28], ill. egy idősebb úriembert ábrázoló portrérajzán is. [29]
Jellen Géza szervezetét 1908 végén tbc támadta meg. [30] Betegsége súlyosbodása miatt két havi vidéki, klimatikus környezetben történő gyógykezeléséhez előlegért fordult a kultuszminiszterhez [31], de ennek elbírálására már nem került sor. A metszetrestaurátor 1909. május 23-án hunyt el. [32] Az 1909-es éves jelentés úgy említi a személyét, mint „lelkiismeretes és nagyszorgalmú metszettisztítót, aki a Múzeum és a Történelmi Képcsarnok grafikai gyűjteményei körül óriási munkát végzett”. [33]
Jellen Géza fia, Jellen Gusztáv (1892-1943) később, mint az Athenaeum vezérigazgatója, az Egyetemi Nyomda és a Magyar Könyvbarátok Szövetsége igazgatója a magyar nyomdaipar meghatározó alakja lett. [34] Első felesége, Dapsy Klementina (1889-1969) a Képzőművészeti Főiskolán végzett, a Nemzeti Szalonban kiállító festőnő [35], aki közeli rokonságban állt a Nil néven ismert Dapsy Gizella költőnővel, Rozsnyay Kálmán feleségével. [36] Második feleségétől született Jellen Sándor vegyészmérnök és Jellen Katalin táncművész, Seregi László felesége. Az ő gyermekeik Seregi Katalin animációsfilm-rajzoló és ifj. Seregi László operatőr…
A magyar grafikai restaurálás kultúrájának megteremtője, Wandraskó-Vári Bálint
Jellen Géza Gusztáv utóda a szintén felvidéki, 1876-ban Szepesváralján született Wandraskó Bálint könyvkötő lett, aki 1910 és 1946 között a Szépművészeti Múzeum műhelyében – grafikai restaurátor szakképzés hiányában, a fiatalabb generációnak átadva a szakmai tapasztalatát – iskolát teremtett. Egyéniségét a nekrológjában Balogh Jolán úgy jellemezte: „A ház jó szelleme volt, aki éber lelkiismerettel ügyelt mindenre, kire mindenki mindig biztosan számíthatott. Ezermester ügyességével minden rábízott feladatot kitűnően oldott meg. Metszet- és rajzgyűjteményünk anyagának mintaszerű, remek montírozása az ő műve. … Már puszta megjelenésével megnyugtatólag hatott, zömök, tagbaszakadt alakja szinte a megbízhatóság megtestesítője volt. Mindig kedvvel és végtelen gondossággal dolgozott. Készséges tevékenységéből a munka öröme sugárzott, minden művén, még a legcsekélyebben is, a munka szépsége ragyogott. A régi céhek mestereire emlékeztetett, azoknak komoly szelleme, rendíthetetlen erkölcse élt benne.” [37]
Wandraskó-Vári Bálint fényképei – Lőrincsik László tulajdonában
Wandraskó-Vári Bálint egy igazi Monarchia-beli polgár-művész-iparos volt, aki a Felvidékől érkezve a magyar fővárosban vált a nyomdászati kultúra meghatározó alakjává. 1876. február 7-én a döntően szlovák és német lakossággal rendelkező Szepesváralján született, a római katolikus születési anyakönyvben Valentinus Vandrasskó (sima V, két s, hosszú ó) formában szerepel a neve. [38] A korabeli névmagyarosítási hullám során az 1930-as évek első felében ő is a névváltoztatás mellett döntött: 1934. október 2-án, 58 évesen – szülőhelyére utalva [39] – a Vári vezetéknevet vette fel. [40] A születési név a legkülönfélébb variációkban előfordul (dupla W-vel, egy s-sel és rövid o-val, a Vári pedig y-nal), de mivel a Szépművészeti Múzeum dokumentumaiban a Wandraskó változat a leggyakoribb, ezt használom én is a tanulmányomban.
A művészi érdeklődést valószínűleg az édesapjától örökölhette, aki kőfaragó volt: a születési anyakönyvben pedig mint lapicida szerepel. [41] Vandrasskó András, mint kőfejtő vállalkozó tevékenyen részt vett a Parlament tervezője, Steindl Imre vezetésével a kassai Szent Erzsébet-főszékesegyház újjáépítésének 1877 és 1896 közötti, két évtizedet felölelő (és a későbbi grafikai restaurátor egész gyermekkorát lefedő) munkájában. Steindl Imre külön ki is emeli a nevét a megbízható nyersanyagszállítók között az Archaeologiai Értesítőben írt összefoglalójában. [42] A rekonstrukció során tapasztalt korszerű szemlélet meghatározta a későbbiekben Wandraskó-Vári műtárgyakhoz való hozzáállását, mint ahogy a biztos anyagérzék, a minőségi anyagokkal való munka is családi örökség lehetett a számára.
A szülővárosában folytatott könyvkötői tanulmányait [43] követően a fővárosba felkerülve 1895-ben [44] a szakmája fellegvára, az ismert magyar irodalmi műveket és emlékalbumokat szecessziós, historizáló díszkötésekben kiadó Gottermayer Nándor Könyvkötői Műintézet [45] alkalmazta. A Királyi Pál u. 5-7. szám alatt lévő, 220 munkást foglalkoztató üzemben a szakmai szamárlétrát végigjárva végül művezető lett. [46] A mára már nyomaiban sem fellelhető nyomdai és az ezzel szimbiózisban élő könyvkiadói-szerkesztőségi-könyvkereskedési közeg levegőjét a magyar irodalomban talán Szomory Dezső adja vissza a legérzékletesebben, az Elbukottak c. első novelláskötetében található Nyomorúság c. novellájában. [47]
A Gottermayer-nyomda művészettörténeti helyét és jelentőségét az Aradi Nóra – Németh Lajos szerkesztette A magyarországi művészet története 6/I. kötete a szecessziós, historizáló iparművészet – a tömegtermelés ellensúlyozásaképpen – egyediségre törekvő fő irányvonalaként interpretálja, hangsúlyozva az általa meghonosított stílus francia gyökereit is:
„A szecesszió grafikai törekvéseinek alakulását leginkább a könyvművészet és az illusztráció alakulásában, önálló művészeti ággá fejlődésében lehet nyomon követni. A század végén és a századforduló éveiben megjelent reprezentatív könyvek könyvművészeti szempontból még a historizmus normáinak feleltek meg… A festői tervezés, a szép könyv igénye bibliofil kiadványok sorát hozta létre. Jelentős bibliofil- és a könyv egységes formálását szem előtt tartó kiadványok kerültek ki a Franklin, Singer és Wolfner, Hornyánszky Viktor, Athenaeum, Szent István Társulat, Pallas, Rózsavölgyi, Bíró Miklós, Amicus, Szacelláry, Révai testvérek, Hungária, Dick Manó, Táltos, Thália Társaság, Világosság nyomdákból. A sajtó és könyvkiadás legfontosabb nyomdái közé tartozott még a Légrády testvérek, a Pesti Könyvnyomda rt., Pester Lloyd rt. és az Egyetemi Nyomda. De a nyomdák nem tudták mindig követni az egyéni alakítás költséges igényeit… A könyv egységes formálásához tartozott a kötés, a borító, a címlap egységes formálása. A századforduló jelentős könyvkötői Gottermayer Nándor, Galamb József, Bíró Márta, Cserna Juliska voltak. Mellettük Nagy Sándor, Lakatos Artúr, Falus Elek, Örkényi István, Helbing Ferenc is terveztek könyvkötést. … A szecessziós iparművészet jellemvonásai közé tartozott, hogy úgyszólván minden technikában újat keresett. … Míg a historizmus korában ez inkább csak a könyvkötészetben, a könyvtáblák díszes kialakításában játszott szerepet, mint például Gottermayer Nándor … munkássága. … A könyvkötés felkészült mestere volt a francia példákat követő Gottermayer Nándor és Reichhardt József. E mesterek általában azonban nem tervezők, hanem inkább kivitelezők voltak.” [48]
Gottermayer Nándor Franciaországban is jelentős elismertségnek örvendett (fiatalkorában maga is tanult Párizsban), hiszen az 1900-as párizsi világkiállításon – egyetlen magyarként – megnyerte a nagy aranyérmet és a francia Académie des Beaux-Arts pálmás rendjelét is odaítélték a számára. [49] A cég megbízásából Wandraskó Bálint az első külföldi tanulmányútját Párizsban tette. Itt lehetősége nyílt a papírrestaurálás terén komolyabb tapasztalatra szert tennie – miként az egyik tanítványa, a Nemzeti Múzeum metszettisztítója, Ipacs Pál visszaemlékezett. [50] A párizsi aranyérem megnyerésében, mint a műhely tevékenységének járó elismerésben, Wandraskónak is fontos szerepe volt…
A Szépművészeti Múzeum részéről a megüresedett metszettisztítói állásra tudatos döntés volt Wandraskó Bálint kiválasztása. [51] Valószínűsíthetően Dr. Térey Gábor és a grafikai gyűjtemény igazgatója, Dr. Meller Simon a legjobb szakember kiválasztására törekedhetett, akit jó szerződési feltétellel igyekeztek alkalmazni, ezt követően pedig a lehető legideálisabb körülményeket igyekeztek teremteni a fejlődésének kibontakozására.
A korszerű grafikai restaurálási eljárások oktatására Wandraskó számára a drezdai grafikai gyűjteményből, a Kupferstichkabinettből hívtak szakembert. Eduard Samtleben metszetrestaurátor 1910 februárjában egy hónapon keresztül oktatta Wandraskót, akinek kinevezésére ezt követően került sor. [52] Meller Simon közbenjárására [53] 1911 októberében Berlinben tett tanulmányutat: a Kupferstichkabinett-ben E. Hausernél és – „a festmények vászonra való húzása”, a képek elöregedett hátoldalának új vászonra való felragasztása, a dublírozás terén – a Kaiser-Friedrich-Museumban (ma Bode Museum) Alois Hausernél tökéletesíthette a tudását. [54]
Wandraskó Bálint pályája szorosan összefüggött és párhuzamosan haladt a Grafikai Osztályt vezető Dr. Hoffmann Edith tevékenységével. A szoros munkakapcsolat mellett közeli barátságban is állt a művészettörténésszel. A Wandraskó-Vári hagyatékban Hoffmann Edith-től egy bizalmas hangvételű, 1927-ben Dubrovnikból-Raguzából küldött üdvözlőlap is fennmaradt. [55]
Hoffmann Edith üdvözlőlapja Raguzából Wandraskó Bálint részére – Lőrincsik László tulajdonában
A műhely felszerelésének folyamatát a fennmaradt dokumentumok alapján jól lehet nyomon követni: Wandraskó Bálint az 1911-es berlini tanulmányútja során a Kaiser Friedrich Museumból egy 159,5×114,5 cm méretű csapos puhafa feszítőkeretet rendelt. [56] Az 1912-es év beszerzései a müncheni karton-nyomtatógép [57] és a berlini 73×54 méretű metszetkartonok. [58] 1914-ben a Grafikai Osztály számára készült kartongömbölyítő géppel gyarapodott a műhely. [59]
Wandraskó-Vári Bálint a szakterületén jelentős pedagógiai tevékenységet fejtett ki: egyetemi vagy főiskolai grafikai restaurátorképzés hiányában informálisan tanított. Ő volt „a ma Magyarországon dolgozó összes metszetkonzervátorok mestere” – miként utóda, a mellette 1935-től gyakornokként dolgozó Pál Tibor 1950-ben írta. [60]
A Szépművészeti Múzeum grafikai restaurátor-műhelyébe tanulás céljából először a legendás kolozsvári könyvkötőművész, Rohonyi Antal (Hegyhátmaróc /Baranya megye/, 1880 – Kolozsvár, 1937. április 5.) érkezett, 1913-ban. [61]
A kolozsvári Egyetemi Könyvtár iskolateremtő könyvkötő-műhelyvezetője, Rohonyi Antal az 1920-as évek második felétől a helikoni közösség, az Erdélyi Szépmíves Céh és az Erdélyi Helikon szervezeti keretei között csoportosuló értelmiségi körhöz tartozott. Baráti és munkatársi körének tagjai Áprily Lajos, gr. Bánffy Miklós, Bartalis János, Bárd Oszkár, Dsida Jenő, Gyalui Farkas, Karácsony Benő, Kemény János, Kós Károly, Ligeti Ernő, Reményik Sándor és Tamási Áron voltak, akiknek művei az ő díszkötésében jelentek meg. Kós Károly több magánmegbízást adott a részére, jelentős könyvgyűjteményének több darabját látta el egyedi díszkötéssel. A közéletben evangélikus presbiterként is fontos szerepet vállalt. [62] Feltételezhetően Rohonyi nem kizárólag az intézmény híre miatt választotta az ország első képzőművészeti közgyűjteményét, hanem kifejezetten Wandraskótól, mint könyvkötőtől, a párizsi világkiállításon aranyéremmel díjazott Gottermayer-technika avatott letéteményesétől kívánta szakmája fortélyait ellesni…
A Szépművészeti Múzeum Irattárában fennmaradt Térey Gábor és a kolozsvári Egyetemi Könyvtár igazgatója, Erdélyi Pál 1913. áprilisi levélváltása Rohonyi továbbtanulása, „a finomabb, kényesebb és szükséges konzerválási eljárások elsajátítására” való kiképzése céljából. Térey Gábor előnyösnek tartotta a vidéki szakember érkezését és kérte, hogy a könyvrestaurálási szakirányú képzésnek megfelelően Rohonyi a kolozsvári könyvtárból hozzon magával helyreállításra szoruló könyveket. [63] A tanulmányút eredményességét jelzi Erdélyi Pál 1913. november 14-i köszönőlevele Térey részére, amiért „Intézetének restauráló műhelyét könyvkötő mesterünk előtt kiképeztetése céljából megnyitotta”. [64]
A fennmaradt levelezés rávilágít a korabeli, pedagógiai intézményi hálózatot nélkülöző, informális oktatási keretekre, amelyben azonban a múzeum, mint közgyűjtemény példaértékűen látta el a szakoktatás megszervezését.
Pál Tibor mellett a másik jelentős pályát befutott grafikai restaurátor-tanítvány, Ipacs Pál (Dombegyháza, 1906. január 16. – Budapest, 1968) 1934-től dolgozott a Nemzeti Múzeum Gazdasági Hivatalában, közben grafikai restaurálást tanult. 1941-ben nevezték ki a Nemzeti Múzeum grafikai restaurátorává és gyakorlatilag egy személyben alakította ki az intézmény grafikai restaurátor-műhelyét. [65] Az 1950-es évektől súlyos betegsége miatt csak félállást vállalt. [66] A halála előtt nem sokkal az esztergomi Keresztény Múzeumban az 1964-ben megnyílt Dürer és kortársai c. kiállítására Dürer-nyomatokat restaurált. [67]
Ipacs Pálnak egy kisebb összefoglaló írása is fennmaradt a grafikai restaurálás általa használt technikájáról. A penészes foltok eltüntetésére a mestere párizsi és berlini tanulmányútjai során elsajátított és jól bevált módszert, a fürdetést alkalmazta: „…csak azokat a képeket fürösztjük, amelyek beázás folytán, vagy nedves helyen való tartás folytán megbetegedtek. (Betegségek: penész, csúnya foltok.) – A metszetet és a litográfiát teljesen eláztatott papírra préselik. … Az évtizedekkel ezelőtt konzervált anyag nagyon jól tartja magát. Volt már sok olyan eset, hogy amit tanítómesterem konzervált, kiállítások folytán újból konzerválásra került – ezek a képek a fürösztést még jobban bírják, könnyebb velük dolgozni. Ez is igazolja, hogy nem ártunk a fürösztéses eljárással, hanem tartósabbá tesszük a papírt. – És ami nagyon fontos: ezzel az eljárással csak fillérekbe kerül a képek restaurálása, konzerválása.” [68]
Wandraskó-Vári Bálint és a felesége, Tanács Stefánia fényképe; Wandraskó-Vári Bálint családi fényképe; Wandraskó-Vári Bálint családi háza (Kispest, Kazinczy u. 18.) bontás előtt 1975-ben – Lőrincsik László tulajdonában
A munkahelyére Wandraskó mindennap Kispestről utazott be. Otthonában, a Kazinczy u. 18. szám alatti kertes családi házban a feleségével, Tanács Stefániával (akivel még könyvkötősegédként házasodott meg), az anyósával, majd nevelt keresztlányukkal, a neje árván maradt unokahúgával, ifj. Tanács Stefániával élt. Az ő fia, Lőrincsik László, aki a család történetének rekonstruálásához számos dokumentummal rendelkezik: emlékeit a Wekerle c. lapban is közreadta [69] és a kutatásomat a családjával együtt jelentős mértékben segítette. A családi ház egyébként 1975-ig állt fenn, akkor a lakótelep-építés miatt ledózerolták, Kispest jelentős kiterjedésű kertes övezetével együtt.
Metszettisztítói tevékenysége mellett Wandraskó-Vári Bálint műtárgyak gyűjtésével is foglalkozott, a Szépművészeti Múzeum történetébe adományozóként is beírta nevét. A Történelmi Képcsarnoknak 1923-ban báró Harkányi János kereskedelmi miniszter heliogravűr-arcképét [70], 1925-ben Oláh Miklós, gr. Esterházy Imre, gr. Barkóczy Ferenc és gr. Batthyány József esztergomi érsekek Ehrenreich után (?) készült kőnyomatait [71], ill. 1934-ben Komjáti–Wanyerka Gyula Petőfi Sándor és Nagykőrös c. rézkarcait, a Grafikai Gyűjteménynek pedig ugyanekkor Komjáti–Wanyerka Gyula Tékozló fiú c. rézkarcát [72] ajándékozta. A Történelmi Képcsarnok osztályát később a Magyar Nemzeti Múzeum, a Grafikai Gyűjtemény magyar anyagát pedig a Magyar Nemzeti Galéria vette át…
Wandraskó-Vári Bálint nyomdaipari szakemberként számos díszkiadású könyvet, emlékalbumot is gyűjtött. A hagyatékában megtalálható az 1910-es évek első felében a Képzőművészeti Főiskolán és a nagybányai művésztelepen Ferenczy Károly és Réti István irányításával tanult, később kerámiaművészként ismertté vált Zdislav Hercík (Komárov u Hořovic, 1893. december 3. – Litoměřice, 1868. május 21.) [73] két, mezőgazdasági munkás férfit és nőt ábrázoló olajfestménye is. [74]
Zdislav Hercík olajfestményei – Wandraskó-Vári Bálint hagyatékában
A feleségével polgári életet élt, pl. zongorát vettek, társaságban pedig németül beszéltek, amit a fiatalabb generáció már nem értett. Számos magánmegrendelést vállalt; hétvégénként Bécsbe utazott, ahova restaurált miniatúrákat, iniciálékat vitt ki…
A nyugdíjba vonulása után is aktív maradt: a II. világháborút követően 1945-ben az „egészsége az ostrom következtében erősen meggyöngült, mégis hónapokig dolgozott grafikai gyűjteményünk helyrehozatalán. A rajz- és metszetlapok újramontírozásával, restaurálásával foglalkozott…” [75] 1946. február 19-én, a Szépművészeti Múzeum és Kispest köztiszteletben álló személyiségeként, bélfekélyben halt meg. [76] A családi hagyatékban fennmaradt Dr. Genthon István főigazgató levele a restaurátor özvegye részére: „mert az alatt a rövid idő alatt, míg boldogult férjével dolgozhattam, megtanultam őt szeretni és becsülni.” [77]
Diktatúra és szakmaiság: Pál Tibor és a műhely ellehetetlenítése
Budapesti Történeti Múzeum – Pál Tibor fényképe (iktatószám nélkül)
A Szépművészeti Múzeum grafikai restaurátorai közül Pál Tibor életét határozta meg leginkább a tragikus XX. századi történelem. Szépen ívelő szakmai előmenetelének a málenkij robot vetett véget, majd túlélőként hazaérkezve a Rákosi-rendszer diktatúrája a munkájától is megfosztotta…
Pál Tibor 1912. július 8-án, Isaszegen született. [78] A kommunista rendszerben hátránynak számított, hogy református neveltetést kapott és az apja Hóman Bálint sofőrje volt. A papírrestaurátor elődeitől eltérően ő képzett grafikusművész is volt: az Iparművészeti Főiskola Grafikai Tanszékén szerezte meg a diplomáját 1933-ban. [79] Fiatalkorában címfestést, könyvkötészetet is tanult. [80] A nyomdai kultúra hatását mutatja, hogy a kódexek, régi könyvek konzerválása-restaurálása is a szakterülete volt. [81] A Szépművészeti Múzeumban 1935. december 13-án gyakornokként kezdte restaurátori pályáját a mestere, Wandraskó-Vári Bálint mellett. [82] 1937-ben véglegesítették [83], de 1937 és 1941 között a Nemzeti Múzeumban is dolgozott, mint könyvkötő metszetkonzervátor. [84] A grafikai restaurálás mellett a vászonképek dublírozása is a feladatköréhez tartozott, amelyet a mesterétől sajátított el.
A II. világháborúban Pál Tibor egyike volt azon megközelítőleg 1 millió magyar embernek, akik a málenkij robot áldozatául estek. Egy donyeci szénbányában dolgoztatták, amely mély nyomokat hagyott benne. Sok társát látta éhen halni, ezért évtizedekkel később is az étkezésnél mindig összesöpörte a kenyér- és zsömlemorzsákat, hogy ne hagyjon maradékot. Az ottani állapotokat jellemzi, hogy a fogvatartottak a nehéz munka miatt mindennap kaptak enni valamit, az őrök (akik nem mind voltak gonoszok, hanem emberségesek is akadtak köztük) viszont nem mindig kapták meg a napi élelmet. Végső elkeseredésében kiszökött a táborból és sót evett, hogy lebetegedjen és sómérgezést kapott. A bőre így teljesen összeszáradt, összeaszott. Életveszélyes állapotba került, de hazaengedték.
A 29878. sorszámú rabként 1947. VII. 4-én érkezett Debrecenbe. A Népjóléti Minisztériumnak megküldött névjegyzékben mint honvéd szerepel és az anyja neve alapján azonosítható be. Miként általános volt más elhurcoltak esetében is, nála is pontatlanul adták meg az adatokat. A vezetéknevét két l-lel elírva (Páll-ként), a születési időt pedig 10 évvel későbbre tették:
„29878. Páll Tibor honv. Somogyi Julia 1922. Budapest”. [85]
Szomorú dokumentáció a hazaérkezése napján, 1947. július 7-én a Szépművészeti Múzeumban szolgálattételre való jelentkezésekor kiadott igazolás.
In: Szépművészeti Múzeum Irattár 249/1947
A betegsége miatt orvosi rendeletre két havi szabadságot kellett kérnie, amely szeptember 11-ig tartott. [86] Miként sorstársai esetében, a legyengült fizikai állapot és a betegségek mellett legalább ugyanakkora, ha nem nagyobb volt az a feldolgozhatatlan lelki trauma, amelyet éveken át a folyamatos megaláztatás okozott.
Pál Tibor fontosnak tartotta a minőségi munkát. Inkább drágább, de időtállóbb anyagokkal dolgozott. Az elavultnak számító, 1945 után egyáltalán nem is használt klórral való metszetrestaurálás kérdésében fennmaradt egy saját kezű beadványa, amelyet nem sokkal az eltávolítása előtt, 1950. április 15-én írt Ortutay Gyula kultuszminiszterhez. A legértékesebb grafikák esetében azért sem lehet klórt alkalmazni, mert – mint írta – „esetleges épületkárok, beázás, tatarozási munkák következtében előálló, vagy más nedvesség esetén se következhessék be a gombásodás jelentkezése.” Inkább a költségesebb hipermangánt javasolta, a klór egészségkárosító hatása miatt is. [87]
A B-listázás alatt még Pál Tibor megtarthatta állását, de nem sokáig, mert 1950-ben a hatalom rajta keresztül statuált példát. Koncepciós ügye a rendszer ellenségeinek tartott személyek elleni kíméletlen fellépés dokumentuma. A Hóman Bálint (1946-tól a váci fegyházban tartották fogva) sofőrjeként dolgozó apa, a református világnézet és a málenkij robot három olyan tényező volt, amely lehetővé tette, hogy Pál Tibort bűnbaknak, ellenségnek tekintsék és a korszak politikai zsargonjával élve – teljesen eltávolodva a szó eredeti jelentésétől – „fasisztá”-nak bélyegezzék. A belső dolgozók megfélemlítésére szolgáló munkahelyi kirakatügyet a Szépművészeti Múzeum párttitkára, Berda Ernőné Krikovszky Gizella irányította (férje festőként a szocialista realizmus egyik képviselője), aki a magyar képzőművészeti élet teljhatalmú vezetőjeként, a Népművelési Minisztérium Képzőművészeti Főosztálya osztályvezetőjeként még csak a múzeum személyi állományába sem került.
A Szépművészeti Múzeum pártszervezete a restaurátor azonnali elbocsátását követelte 1950. június 2-án kelt levelükben: „Egy néhány konkrét eset: Berda Ernőné, akkori párttitkár szakszervezetellenes magatartása miatt nagyon megrótta. Zsdanov elvtárs elhunyta alkalmával gyalázkodó kijelentéseket tett… Legutóbb egy dekorálás alkalmával … elvtársunk írásban jelentette, hogy amidőn Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak képeit felvitte Pálhoz felkasírozás céljából, Pál a képekre durva kijelentést tett. Később megijedt szavai következményétől és azt mondta, hogy persze ezt nem a személyekre, hanem a plakátokra értette, majd annyira megzavarodott, hogy másról kezdett beszélni…” Az „elvtárs írásbeli jelentést tett a Pártszervezetnek, ezt az Államvédelmi Hatóságnak azonnal megküldöttük.” Valójában Pál Tibor csupán annyit sérelmezett, hogy már a munkaidőn kívül több százas nagyságrendben hozták be a kommunista pártvezetők képeit, pár napot adva a restaurálásukra…
A kultuszminisztérium 1950. június 21-én azonnali hatállyal, illetményeinek teljes megvonásával függesztette fel Pál Tibort. [88]
Berda Ernőné egy 1985-ben vele készített interjúban úgy állítja be, hogy már az 1949-es Rajk-per idején kiábrándult és ezért ment vissza rajztanárnak. A beszélgetésben elégedettséggel említi, hogy 1963-tól a Képzőművészeti Főiskola tanulmányi, majd igazgatói osztályát vezette. [89] Az egykori hallgatók úgy emlékeznek rá, mint dogmatikus, keményvonalas, arrogáns bürokratára…
Pál Tibor az 1950-es években egy kiállításrendező csapattal dolgozott: installációépítésekben műtárgymozgatóként is részt vett, de grafikai terveit, tipográfiáit is felhasználták… Később 1956. június 1-től nevezték ki a BTM Kiscelli Múzeuma grafikai restaurátorává. [90] Itt gyakorlatilag a háborús károk pusztításait mutató műhelyt fejlesztette fel. [91]
Anton Hartelmayer: Klimó György pécsi püspök portréja (1764) – vöröskréta, papír, 78,5×56,5 cm. Forrás: https://pecsiegyhazmegye.hu/hirarchivum/1767-klimo-gyorgy-emlekezete
A Szépművészeti Múzeum 1959-ben ismét hozzá fordult, miután Garas Klára foglalkozott a pécsi Püspöki Palotában lévő egyetlen magyar barokk portrévázlattal, a pécsi születésű Anton Hartelmayer Klimó (Klimo) György pécsi püspököt ábrázoló vöröskréta rajzával. A kép felső széle teljesen elázott, ennek ma is látható kiegészítése Pál Tibor munkája. [92] Ugyanakkor az is a tudásvesztés példája, hogy a Szépművészeti Múzeumban 1967-ben ismét felvetődött a klór használata… [93]
Pál Tibor életében fordulatot jelentett, hogy 1974-ban a Kiscelli Múzeumból a restaurátor-műhely átkerült a Várba, a BTM-be, ahol az akkori korszak legkorszerűbb berendezéseivel folytatták a munkát. 1985-ben grafikai restaurátor-műhelyvezetőként ment nyugdíjba és 1989. január 26-án, tüdőgyulladásban hunyt el. [94]
Pál Tibor és tanítványa, Erdős Sándor a Kiscelli Múzeum grafikai restaurátor-műhelyében – Erdős Sándor tulajdonában
A Kiscelli Múzeum, majd a BTM műhelyében a kutatásomat is segítő Erdős Sándor restaurátorművésznek adta át a tudását, a német orientációjú grafikai restaurálás Wandraskó-Vári Bálinttól kezdődő folyamatos hagyományát. Pál Tibor rossz minőségű anyagokkal itt sem dolgozott, a műanyagot teljesen kerülte, hogy ne kerüljön szintetikus anyag a műtárgyakba. A képek javításához, kiegészítéséhez jó szeme volt: biztos érzékkel fedezte fel és állította helyre a hibákat. A paszpartuzásnál is pontosan eltalálta, hova helyezze térben a képet, hogy ne keltse a zsúfoltság, beszorítottság érzését. A Wandraskó-Vári-féle dublírozást is Pál Tibortól sajátította el Erdős Sándor, aki később az MNG grafikai műhelyében dolgozott…
Pál Tibortól szemléletet lehetett tanulni. Szerénysége példamutató volt: tisztában volt vele, milyen szakmai szinten áll. Talán a családja református hátteréből is adódhatott, hogy egész életében puritán módon, egyszerűen, alázatosan élt… Háztartásbeli feleségével, Tóth Ilonával egy minden luxust nélkülöző kisebb fővárosi lakásban lakott, emellett a Velencei-tónál volt egy hétvégi házuk. Talán ez az alázat az oka, hogy bár tanítványának ajándékozta rajzait, grafikai gyűjteményét, főleg XVII-XVIII. századi papírokat tartalmazó vízjelgyűjteményét, múzeumi- és színházi plakátgyűjteményét, Grantner Jenő róla készített portrérajzát, de mindvégig magázta… Szerette a klasszikus zenét, jelentős lemezgyűjteménnyel is rendelkezett. Közeli barátságban állt Devich Sándor restaurátorral és fiaival, ifj. Devich Sándor hegedűművésszel és Devich János csellóművésszel. Érdekesség és talán ma már elképzelhetetlen, hogy a Kiscelli Múzeumba gyakran villamossal bevitte a csau-csau kutyáját…
Velencén a kommunista diktatúrában szintén meghurcolt, kitelepített és 1956-ban letartóztatott református lelkész, Bölcsföldi László búcsúztatta. [95]
Pál Tibor élethez, pályájához való hozzáállását jól szemlélteti, amit gyakran mondott a tanítványának: „Ne foglalkozz vele, mit mondanak az emberek. Dolgozz és majd észreveszik.”
A Szépművészeti Múzeumban végül a hetvenes-nyolcvanas évek szakmai vezetése tartotta fontosnak a koncepciójában, hogy képzett grafikai restaurátora legyen a múzeumnak és a művészi szemlélet is előtérbe került. A grafikai restaurátor-műhely mai vezetője, Pankaszi István és munkatársa, Mózer Erzsébet mindketten Munkácsy-díjas grafikai restaurátor művészek.
A Grafikai Gyűjtemény rendezésében, a XXI. századhoz illeszkedő térben a Szépművészeti Múzeum 2023 júniusában nyíló „A papír varázsa. Életképek a Grafikai Gyűjtemény történetéből” c. állandó grafikai kiállítása a magyar grafikai restaurátor-hagyomány kialakulását és a műhely történetét is – korabeli illusztrációkkal – a nézőközönség elé tárja.
Jegyzetek
[1] II. Békéscsabai alkalmazott grafikai biennálé, tipográfia, könyvillusztráció és nyomtatvány kiállítás. Katalógus. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum 1980. III. 29 – IV. 27. 4. o.
[2] Alfred Bonnardot: Die Kunst, Kupferstiche zu restauriren und Flecken aus Papier zu entfernen. Quedlinburg, 1859, Gerhard Boss.
[3] Szépművészeti Múzeum Irattár 275/1947; Pál Tibor 1950-ben is „metszetkonzervátor”-ként írta alá a kérvényét. In: Szépművészeti Múzeum Irattár 403/1950
[4] Szépművészeti Múzeum Irattár 10/1950 (1950. évi nem iktatott iratok)
[5] Szépművészeti Múzeum Irattár 532/1950
[6] Szépművészeti Múzeum Irattár 10/1950 (1950. évi nem iktatott iratok)
[7] Családi anyakönyvek a Jellen-család archívumában; Szépművészeti Múzeum Irattár 1124/1909
[8] Szépművészeti Múzeum Irattár 745/1929
[9] Szépművészeti Múzeum Irattár – Országos Képtár 36/1891
[10] Szépművészeti Múzeum Irattár 745/1929
[11] Szépművészeti Múzeum Irattár – Országos Képtár 36/1891
[12] Szépművészeti Múzeum Irattár 1124/1909
[13] Szépművészeti Múzeum Irattár – Országos Képtár 7/1885
[14] Szépművészeti Múzeum Irattár – Országos Képtár 20/1885
[15] Szépművészeti Múzeum Irattár – Országos Képtár 36/1891
[16] Szépművészeti Múzeum Irattár – Országos Képtár 93/1889
[17] Radványi Orsolya: Térey Gábor 1864-1927. Egy konzervatív újító a Szépművészeti Múzeumban. Budapest, 2006, Szépművészeti Múzeum; Radványi Orsolya: Térey Gábor múzeumszervező és tudományos tevékenysége a Régi Képtár élén (1896 – 1926). Doktori disszertáció. Budapest, 2008, ELTE Művészettörténeti Intézet Doktori Iskola.
[18] Szépművészeti Múzeum Irattár – Országos Képtár 231/1899, 227/1900
[19] Szépművészeti Múzeum Irattár – Országos Képtár 326/1900
[20] Szépművészeti Múzeum Irattár – Országos Képtár 480/1899, 600/1899
[21] Szépművészeti Múzeum Irattár – Országos Képtár 176/1893
[22] Szépművészeti Múzeum Irattár – Országos Képtár 186/1901
[23] Szépművészeti Múzeum Irattár – Országos Képtár 167/1905
[24] Vayer Lajos: A Grafikai Osztály gyűjteményei. In: A Szépművészeti Múzeum 1906-1956. Szerkesztették: Pogány Ö. Gábor és Bacher Béla. Budapest, 1956, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. 144-159. o. (147. o.)
[25] Szépművészeti Múzeum Irattár 1647/1909
[26] Szépművészeti Múzeum Irattár 2022/1907
[27] Szépművészeti Múzeum Irattár 505/1909 és 721/1909
[28] Wellmann Róbert: Tanulmány. In: Művészet. Szerk.: Lyka Károly. IV. évf. 1905/2. sz. 109. o.; Wellmann Róbert: Arcél-tanulmány. A Szépművészeti Múzeum grafikai kiállításából, Tanulmány. In: Művészet. VI. évf. 1907/6. sz. 193. o. (14. képmelléklet) és 265. o. (19. képmelléklet); Wellmann Róbert: Tanulmány. In: Művészet. IX. évf. 1910/2. sz. 53. o.
[29] Wellmann Róbert: Arcképtanulmány. In: Művészet. V. évf. 1906/3. sz. 217. o.
[30] Szépművészeti Múzeum Irattár 2036/1908 és 68/1909
[31] Szépművészeti Múzeum Irattár 814/1909
[32] Szépművészeti Múzeum Irattár 893/1909 és 1124/1909
[33] Szépművészeti Múzeum Irattár 131/1910
[34] Jellen Gusztáv. In: Corvina. LXVI. évf. 43.sz. 1943. X. 22. 1.o.; Thiering Richárd: Jellen Gusztáv. In: Diarium. IV. (XIII.) évf. 11.sz. 1943 November. 260.o.; Bálint Gábor: Nagy jövedelmek a könyvszakmában, 1942. In: Magyar Könyvszemle. 116. évf. 2000/1. 100-103.o.
https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/adatbazis/minisztertanacsi-jegyzokonyvek-1867-1944/adatlap/58234 ;
https://www.eleveltar.hu/digitalis-tartalom?source=preservica&ref=preservica::dc401012-f2f1-4e83-b789-44d9fe6869e0 ;
https://www.regikonyvek.hu/aukcio/tetel/21-online-arveres-2019-09-22-20-00-macbeth-fordito-altal-dedikalt-singer-es-wolfner
[35] Szendrei János – Szentiványi Gyula: Magyar Képzőművészek Lexikona 1. Magyar és magyarországi vonatkozású művészek életrajzai a XII. századtól napjainkig. Budapest, 1915, Endrényi Imre Könyvnyomdája (Szeged). 353. o.
[36] https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Kempelen-kempelen-bela-magyar-nemes-csaladok-1/potlek-1645B/dapsy-dapsai-16C34/
[37] Balogh Jolán: In memoriam. Vári Bálint. In: Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts / A Szépművészeti Múzeum közleményei. 2. szám, 1948. 41 – 42. és 66 – 67. o.
[38] Wandraskó Bálint születési anyakönyve a Lőrincsik-család archívumában.
[39] Balogh Jolán: In memoriam. Vári Bálint. In: Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts / A Szépművészeti Múzeum közleményei. 2. szám, 1948. 41 – 42. és 66 – 67. o.
[40] Wandraskó-Vári Bálint belügyminisztériumi névváltoztatási engedélye a Lőrincsik-család archívumában; Szépművészeti Múzeum Irattár 723/1934 (hiányzik, csak az 1934-es iktató- és mutatókönyvekben dokumentálva)
[41] Wandraskó Bálint születési anyakönyve a Lőrincsik-család archívumában.
[42] Steindl Imre: Jelentés a Sz.-Erzsébet kassai templomában 1878-ban történt restaurationalis munkáról. In: Archaeologiai Értesítő. A Magyar Tudományos Akadémia Archaeologiai Bizottságának közlönye. XIII. kötet. 1879/2. szám. 41-45. o. (42. o.)
[43] Wandraskó Bálint könyvkötői bizonyítványa a Lőrincsik-család archívumában.
[44] Móré Miklós: Adatok a Szépművészeti Múzeum gyűjteményeinek gondozásáról és a restaurátor-osztály múltjáról. In: Múzeumi Műtárgyvédelem IV. 1977. 15-30. o. (23. o.)
[45] A magyarországi művészet története. Főszerkesztő: Aradi Nóra. 6. kötet. Magyar művészet 1890-1919. I. kötet. Szerkesztő: Németh Lajos. Budapest, 1981, Akadémiai Kiadó. 219. o., 445-446. o., 528. o.
[46] Szépművészeti Múzeum Irattár 696/1923
[47] Szomory Dezső: Elbukottak. Hat novella. Budapest, 2016, Múlt és Jövő Alapítvány.
[48] A magyarországi művészet története. Főszerkesztő: Aradi Nóra. 6. kötet. Magyar művészet 1890-1919. I. kötet. Szerkesztő: Németh Lajos. Budapest, 1981, Akadémiai Kiadó. 219. o., 445-446. o., 528. o.
[49] Gottermayer Nándor. In: Magyar Grafika. V. évf. 7-8. sz. 1924. VII. 1. 183-184. o.; Gottermayer Nándor meghalt. In: Magyarság. V. évf. 124. sz. 1924. VI. 25. 8. o.
[50] A múzeumi restaurálás-konzerválás korszerű kérdései. Baky Győző, Rafael Viktor, Ughy Dezső és Ipacs Pál hozzászólása Hasznosné Szöllős Ilona cikkéhez. In: Múzeumi Híradó. 1956/3. sz. 191-195. o. (195. o.)
[51] Szépművészeti Múzeum Irattár 1595/1910
[52] Szépművészeti Múzeum Irattár 2057/1909, 59/a/1910, 191/1910
[53] Szépművészeti Múzeum Irattár 1505/1911
[54] Szépművészeti Múzeum Irattár 1549/1911, 1686/1911, 1687/1911, 1719/1911, 1830/1911, 1898/1911
[55] Hoffmann Edith üdvözlőlapja Wandraskó Bálint részére (Dubrovnik, 1927. szeptember 17.) a Lőrincsik-család archívumában.
[56] Szépművészeti Múzeum Irattár 1948/1911, 2060/1911
[57] Szépművészeti Múzeum Irattár 233/1912
[58] Szépművészeti Múzeum Irattár 290/1912, 294/1912
[59] Szépművészeti Múzeum Irattár 893/1914, 970/1914
[60] Szépművészeti Múzeum Irattár 403/1950
[61] Szépművészeti Múzeum Irattár 837/1913, 2157/1913 (mindkét iratban benne: Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Könyvtára 26/1913 /Erdélyi Pál leveleinek kolozsvári iktatószáma/)
[62] K.: Schubert Tódor. In: Erdélyi Helikon. IV. évf. 8. sz. 1931. X. 1. 661-662. o.; Meghalt Rohonyi Antal. In: Keleti Újság. XX. évf. 79. sz. 1937. IV. 8. 2. o.; Rohonyi Antal. In: Ellenzék. LVIII. évf. 82. sz. 1937. IV. 9. 1. o.; Gyalui Farkas: Rohonyi Antal, a könyvkötés művésze. In: Pásztortűz. XXIII. évf. 7. sz. 1937. IV. 25. 148. o.; Sas Péter: Rohonyi Antal, a kolozsvári compactor. In: Művelődés. L. évf. 4. sz. 1997. IV. 1. 40-41. o.; Cseke Péter: Egy régi erdélyi könyvművész. Rohonyi Antal (1880–1937) emlékezete. In: Új könyvpiac. XXVII. évf. 2017/3. sz. 28-29. o.
[63] Szépművészeti Múzeum Irattár 837/1913
[64] Szépművészeti Múzeum Irattár 2157/1913
[65] Morgós András: A restaurálás története a Magyar Nemzeti Múzeumban 1960 előtt. In: Műtárgyvédelem. 30. szám, 2005. Magyar Nemzeti Múzeum. 7-46. o. (20. és 43. o.)
[66] Morgós András: A restaurálás története a Magyar Nemzeti Múzeumban 1960 előtt. In: Műtárgyvédelem. 30. szám, 2005. Magyar Nemzeti Múzeum. 7-46. o. (43. o.)
[67] D. I.: Dürer és kortársai. Új Ember XXI. évf. 5. sz. 1965. január 31. 4. o.
[68] A múzeumi restaurálás-konzerválás korszerű kérdései. Baky Győző, Rafael Viktor, Ughy Dezső és Ipacs Pál hozzászólása Hasznosné Szöllős Ilona cikkéhez. In: Múzeumi Híradó. 1956/3. sz. 191-195. o. (195. o.)
[69] Nagy Tamás: Wekerlei famíliák. Lőrincsik. In: Wekerle. A Wekerlei Társaskör Egyesület tájékoztató lapja. XIX. évf. 1. szám. 2013. tavasz. 17-19. o. (18. o.)
[70] Szépművészeti Múzeum Irattár 215/1923
[71] Szépművészeti Múzeum Irattár 986/1925
[72] Szépművészeti Múzeum Irattár 411/1934
[73] Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola évkönyve az 1913-14. tanévről. Szerkesztette: Várdai Szilárd igazgató-tanár. Budapest, 1914, Ifj. Kellner Ernő Könyvnyomdája. 56. o.; Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest, 1994, Kulturtrade Kiadó. 170-171. o.; Bernáth Aurél: Kor és pálya. II. kötet. Utak Pannóniából. Budapest, 1960, Szépirodalmi Könyvkiadó. 18-23. o.;
https://cs.wikipedia.org/wiki/Zdislav_Herc%C3%ADk ; http://www.levinskakeramika.cz/ak-mal-zdislav-hercik/ ; http://podbrdskakeramika.cz/z-casu-davnych/ak-mal-zdislav-hercik/ ; https://estarozitnosti.cz/autori/hercik-zdislav.html
[74] Zdislav Hercík két olajfestménye a Lőrincsik-család magángyűjteményében.
[75] Balogh Jolán: In memoriam. Vári Bálint. In: Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts / A Szépművészeti Múzeum közleményei. 2. szám, 1948. 41 – 42. és 66 – 67. o.
[76] Vári Bálint halotti anyakönyvi kivonata és gyászjelentése a Lőrincsik-család archívumában.
[77] Genthon István részvétlevele a Lőrincsik-család archívumában.
[78] Szépművészeti Múzeum Irattár 387/1942 (az 53/1944 gyűjtőiratban)
[79] Az Orsz. M. Kir. Iparművészeti Iskola Évkönyve 1930-1934. Szerkesztette: Helbing Ferenc igazgató. Budapest, 1934, Orsz. M. Kir. Iparművészeti Iskola. 46-47. o.
[80] Morgós András: A restaurálás története a Magyar Nemzeti Múzeumban 1960 előtt. In: Műtárgyvédelem. 30. szám, 2005. Magyar Nemzeti Múzeum. 7-46. o. (20. o.)
[81] Szépművészeti Múzeum Irattár 10/1950 (1950. évi nem iktatott iratok)
[82] Szépművészeti Múzeum Irattár 909/1935 és 14-01-23/1956
[83] Szépművészeti Múzeum Irattár 469/1937
[84] Morgós András: A restaurálás története a Magyar Nemzeti Múzeumban 1960 előtt. In: Műtárgyvédelem. 30. szám, 2005. Magyar Nemzeti Múzeum. 7-46. o. (20. o.)
[85]https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/pdfview2?file=static/documents/gulag/nepjoleti/AC964659BAE7832BA1F1B19AE8CB85CACFE112E7.pdf#search=P%C3%A1l%20Tibor&page=&rnd=73754795971132736 – MNL OL XIX-C-11. Névjegyzék az 1947. évi július hó 4. napján érkezett hadifoglyokról. Debrecen, 1947. VII. 4. 23. o.
[86] Szépművészeti Múzeum Irattár 249/1947
[87] Szépművészeti Múzeum Irattár 403/1950
[88] Szépművészeti Múzeum Irattár 532/1950
[89] Pachner Edit: Együtt Kőbánya Kultúrájáért. Berdáné Krikovszky Gizella. In: Kőbánya. 1983/1. 14. o.
[90] Budapesti Történeti Múzeum – Régészeti Adattár. Közp. ig. iratok. 14-0316/i/956
[91] Budapesti Történeti Múzeum – Régészeti Adattár. Közp. ig. iratok. 863-071/957
[92] Budapesti Történeti Múzeum – Régészeti Adattár. Közp. ig. iratok. 863-01-107/959 és 140/960; Garas Klára: Magyarországi festészet a XVIII. században. Budapest, 1955, Akadémiai Kiadó. 222. o.; Serfőző Szabolcs: A pécsi püspöki palotában őrzött grafikai művek. Anton Hartelmayer: Klimo György pécsi püspök portréja. In: A pécsi püspökség évezredes öröksége. Történet – Kiállításvezető – Érdekességek. Pécs, 2015, Várkastély Kiadó. 96-103. o. (96-99. o.)
[93] Szépművészeti Múzeum Irattár 44/1967
[94] Velencei Református Egyházközség halotti anyakönyve.
[95] Elmer István: Elébük kell mennem. Találkozás Bölcsföldi László református lelkésszel. In: Új Ember. LXVIII. évf. 4. sz. 2012. I. 22. 6. o. és https://ujember.hu/elebuk-kell-mennem/ ;
https://www.parokia.hu/v/nem-hagytam-ki-senkit/ – Fekete Zsuzsa: Nem hagytam ki senkit. – Interjú Bölcsföldi Lászlóval; Velencei Református Egyházközség halotti anyakönyve.
Illusztráció: Fehérvári László fotójának felhasználásával
Ezek is érdekelhetik!
H. Végh Katalin: Az orosz tudatfolyam-elbeszélés →
Tóth Kálmán: Lobogóm: Márai →
Feledy Balázs: Elültetett kiadó. Szondi György Napútja és a képzőművészet →
