Tamási Orosz János – 70
•
Szerkesztőtársunkat is befogta ma a hetven év. János meg – uccu neki! – befogta mind: élteti őket tovább, éltetik őt rendületlenül – dukálni ekként való. Ihleterő. Jövőforrás.
Alkoss továbbra is új érteni érdemest olvasóidnak – közöttük magunk, nekünk is: várjuk, jubiláló éltetettünk! (A szerkesztőség)
•
Tamási Orosz János
Szikláinkon szavak szilánkjai
a hűség mindig nagyon nehéz; csak egy utat hinni remélni járni kimondani mindenek előtt és felett hogy hiszek egy; no hát miben kiben ki vagy mi az az egy és valóban hiszek-e segíts válaszolni az nem lehet magamra maradjak mikor kimondom hozzád fordulva: Istenben; és ő visszanéz félutamon; a fele lenne? csak? nem tudom hajtom le fejem mélyítem szívem felé a belső tájak irányába tekintetem Mi Atyánk mert annyira nehéz most a színed előtt megjelentenem mindenható mindama kételyt mely indulatok örvényébe taszít bennünket egyre többünket csalódván már az Atyában bárha csak önmagunk erejében; mert a csalódás – vereség a mi vereségünk; Aki a mennyekben, az nem azt adta át tanításul hogy úgy szegjünk parancsolatokat mintha kenyeret és úgy éljünk a gonosszal mintha azt kívánnánk megteremteni mennynek és földnek magunk embertelensége fölé megbúvó meglapuló mentségodúnak; nem ezt adtad át nem ezért váltattattunk meg nem ezért vagy a szívünkben szívnek a szemünkben látásnak s a nyelvünkön szónak igének; Szenteltessék meg tanításod sápadok a csönd napja elé nehéz nagyon nehéz mondom hát végre szülessen erőssé reményünk a te reményed Teremtőjében: határtalan szeretetedben És Jézus Krisztusban mely a te neved is tudjuk hiszen minden egybeolvad összekapaszkodik az Ő egyszülött Fiában és a mi Urunkban – így kell lennie mert láttam és éreztem ezt annyi helyen járván nyomodban nézvén a te dicsőségedre emelt épületeket hallgatván s csodálván dallamot szépséget mindama gondolatot aki fogantatott a te reményed és a te szereteted útmutatása nyomán aki áldottá vált mert akarta nagyon akarta jöjjön el szívébe szíved ritmusa és átadhassa a Szentlélektől érkező örömhírt mindenkinek hogy a te országod született Szűz Máriától a te menedéked melyben kiteljesedhetsz mely által megnyugvásra lelsz mondották apostolaid; és megnyugvást adhatsz annak ki annyit szenvedett a gonosz sanyargattatása által a zsarnok által az önmaga bűneibe bűnös beletörődés által és a mindig új életre támadó és az új életre rontó új és új alakot öltő Poncius Pilátus alatt; de így többé ne legyen mert láttad: elvette bűneid mikor megfeszítették A te akaratod is ez volt? ne tagadd igen gyáva voltál a tömegben álltál és a tömeg dühét üvöltötted és ő meghalt és eltemették mit tettél? késő estig még nézted szenvedését próbáltál nyerni a köntöséért forgó kockán majd meguntad hazamentél Amint a mennyben nem hittél addig és azután sem úgy éltél tovább; reményed Alászállt a poklokra kimérted magad a testek piacán ott szorongtál az igavonók között és ahogy másokon tapostál épp úgy a földön is ha tízszer parancsoltak de egyszer sem annak szellemében te tízszer görnyedtél engedelmessé; ha két nap s két éjjel csak ölni kellett megállás nélkül te harmadnapon buzgón folytattad azt Ő adja meg Mindennapi kenyerünket intetted le vakságod erőtlen szóvá tevőit; keménnyé váltál ha feltámadt a kétség és a szánalom közelállóidban Add meg nekünk ma rángattad ki zsarnok kufáraid ezerszeres áldozatait még a halottak közül is; és nem értetted őket mikor így feleltek utolsó leheletükkel: bocsásd meg néki. így volt-e? így – ne tagadd. … ülök e kicsiny templomban hallgatom szívem dörömbölését s tétován állok fel a hívó szóra: tegyetek teljes tanúságot s járuljatok a Szent Szellem elé; s vittük döbbenten – vétkeinket immár homlokomon a jel a kenet aprócska csoda történt velem a lelkem fölment a mennybe; köszönöm. Köszönöm, atya. … mégis: a hűség még mindig nagyon nehéz; az alávettetés az egyetlen jónak; mert ott ül bennünk a szenvedés és a kétely és az indulat; ahogy ő ül a mindenható Atyaisten jobbján olyan bizonyosság ez bennünk amilyen bizonyossággá vált – ő. szabadság tégy igazzá minket született meg ekkor bennem a felismerés a költő egykor volt tévedése; ne gazdaggá tégy hanem igazzá. lényeged abból és onnan jön el; a gazdagság ugyan szétosztható miképpen tehát általa szolgálhatjuk a jót mi is ám ez önmagában – kevés. az adomány nem mérlegelhet jót s rosszat az irgalom egyaránt megillet. ítélni nincs jogod magad is megítéltetsz egyszer s jó ha csak egyszer ha nem még e földön súgják füledbe: megbocsátunk ha megtagadod őket: igazakat igehirdetőket; ha követ dobsz az irgalommal és könyörülettel ellenünk vétkezőknek. tégy igazzá hát minket élőket és holtakat és ne légy immár elnéző velünk; sújts le próbatételeiddel. Vígy minket kísértésbe s tedd teljessé bukásunkat ha újra és újra elkövetjük azt. én vétkem én vétkem én igen nagy vétkem ha immár hamisan hallanád belőlem: Hiszek Szentlélekben? Bár még ez a pillanat sem az esküvés ideje; a kálvária hosszú a stációk megszámlálhatatlanok a hazugság harsonái rivallnak fülsiketítően; lármájukban ki hallja hogy Hiszem? Össze tudnak-e még kapaszkodni a te gyermekeid akik szolgáltak s akik megtagadtak s akiket penitenciára bocsátasz magad is; összefoghat-e még itt a protestáns a zsidó a hitetlen a pogány a katolikus? Sír most bennem a kétely a hűség még mindig nagyon nehéz és egyre nehezebb mert forr a zsoltár dallama is de akarom békédet keresem hitedet remélem az örömhír érkezését. S kérdem szinte már egyetlen fontos tudást és bizonyságot akarván: bűneim hosszú útjának végén átlépem-e mondd a létünk kínjából emelt Anyaszentegyházat? De válaszod nem sürgetem hisz meg sem hallhatom; amíg a kétely uralkodik rajtunk és bennünk addig hiába kérjük a szentek közösségét: szabadíts meg Addig csak makacs urunktól és parancsolónktól a gonosztól zsebelhetjük be a harminc ezüstökkel jutalmazott bűnök bocsánatát. (Hajbókolva előtte profán grimasszal összekacsintván vele: Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké). Ha így lesz hát vedd el tőlem a test feltámadását kérlek irgalmazz. És lelkemet is vesd szemétre vond meg rebbenő lángját örökkön örökké vagy itt e romlott földön letöltendő végtelen büntetésként szabd ki rám az örök életet. … Ott leszek ma este asztalodnál s ott leszek majd akkor a tömegben; tudd. Kérlek – vess rám egyetlen pillantást. … —————————–Ámen.
Illusztráció: Születésnapi köszöntő
Ezek is érdekelhetik!
Novák Valentin: A Tunyát ne hagyjátok rám!* →
Dóczi Székely Gábor: ÚJABB SZENTENCIÁK →
Bene Zoltán: Vonatutak →
