Kulcsár Attila: Vallomás
•
A TV-vallatás mindig hatásos
mindent bevallok, ha
arcomba szürke fénye tűz
nem kell verés, éheztetés
csak híradók szembesítése – írják:
bűnös vagyok, bűntársak cinkosa
Mert én vagyok a
puffadt hasú kis etióp gyerek
dús ételektől duzzadó belű
elhízott embertársa –
részvéttel haszonélvező,
és én vagyok a kommandó legények
váltságdíj-behajtók
nyilvánosság-túsza – és csendestársa is.
Amikor valahol kiszámolóban
halottat keresnek hunyónak
– recipe ferrum – recipe ólom –
örülök, ha a sors mutató ujja
a rámbökésen túl van.
Ha diktátor fecseg a népe-nyájnak
figyelmem el se kódorog,
hogy nyájőrző kutyáit
nehogy felingereljem.
A mindenféle fegyverek próbálgatását
fotel-fedezékből figyelve
életlen konyhakésnek
álcázgatom magam.
S mégis a rendőr-sortüzekhez
vacsora közben a világra kilesve,
én is falazok.
Fehérek, sárgák, négerek
különböznek a nagyvilágban
színesben és fekete-fehérben
– bűntárs vagyok, mikor örömmel nézem,
hogy nem cigány gyerek
ül jobbomon a hintaszékben.
Bűnös vagyok, ültessenek
Életfogytiglan képernyők elé,
szíjazzanak is elektrosokkos
TV-fotelbe,
lássam a tettes-társak, az
áldozatok arcát,
premier-planban borzadásig.
Bűnöm a nézés –
büntetésem a látvány
s messzi fotelből –
drámai élmény, premier bérlet
világ-színházban.
Bűnöm a tapsom
szempilla-tenyérrel,
ha riadtan repdes –
hogy volt, hogy volt, – hogy lesz, – hogy van
és meddig, /?/
hogy a szereposztás szerint
helyem lehet ma is
– a n é z ő t é r e n
Illusztráció: TeleVízió
Ezek is érdekelhetik!
Összetett tenyérrel – Ispány Marietta versei →
A válasz – Marton Árpád versei →
Kárpáti László: Kirakat (haiku-ciklus) →
