Tau Attila: A SZAVAK GOLGOTÁJA, ZSÁKUTCA (versek)
•
Részletek »A SZAVAK GOLGOTÁJA« ciklusból
I. Látom az Égi Várost
A Mesterek templomát
A csarnokot hova nem kívülről
Árad be a fény
A halhatatlan Szellem örök ragyogását
S azt ahogyan benne tükröződik az én
Látom a pontot amely maga a Minden
Az ajtót ahonnan kiáradnak a Szellemek
És vidám dalukkal betöltik a világot
Hallom az Égből áradó szózatot
A kórust mely örökké énekel
Fogom a láthatatlan kezet
Békét nyújt az embereknek
Érzem a csöndet nincsen gondolat
Örök végtelen kehely
Árad bele az Ige.
II. AHOGYAN A SZENT SZÜNTELENÜL IMÁDKOZIK
A KÖLTŐ ÉBERSÉGRE ÍTÉLT
EGYIK SZEMÉVEL ÖRÖKKÉ SÍR
A MÁSIKKAL ÖRÖKRE NEVET.
NEM PIHENHET MEG SOHA MERT LÁT
ÉS ÉRZI AZ EMBEREK BAJÁT
DE CSODÁLJA AZ ÉLET AJÁNDÉKAIT
ÉS SZAVAIVAL EZT DICSŐÍTI.
LEGMÉLYEBB FÁJDALOM ÉS LEGNAGYSZERŰBB ÖRÖM
TALÁLKOZIK BENNE SOHA SINCS NYUGODALMA
MERT A TEREMTÉS DALNOKA Ő
MUSZÁJ FOLYTON DALOLNIA.
III. KÖLTŐ KÍVÁNOK LENNI
SZOLGA
SZAVAKNAK SZÜRKE GONDNOKA
A VAK VÁNDORT ELKÍSÉRNI
HOSSZÚ ÚTJÁN A FÉNYHEZ
CÉLOM LÉPTÉKEM MÉRCÉM
A MÉLYSÉGBŐL FÖLSZAKADÓ ZOKOGÁS
KÖNNYEK ÉS VALÓDI SÍRÁS
HOGY BETALÁLJON A NYÍL
A SZÍVNEK KÖZEPÉBE
A LEGSÖTÉTEBB ÓRÁN
AMIKOR MEGNYÍLIK A PILLANAT
KÖLTŐ AKAROK LENNI
HARCOS
EZÉRT EDZEK EZÉRT DOLGOZOM
EZÉRT AJÁNLOM FEL ÁLDOZATOM
ÉS HA A VILÁGBAN CSAK NŐ A KÁOSZ
ÉS MEGSZORUL AZ ÉRTELEM
ÉN MÁSOK HELYETT IS GONDOLKOZOM
SZAVAIMMAL PEDIG TÉRDRE BORULOK
DE HOGYHA MÉGIS TÁN ELFELEDVE
FIÓKOM CSENDJÉNEK ÍROK CSAK
AZ ELFELEDETT ÓRÁK ÖRÖMÉÉRT
MUNKÁMAT AKKOR IS FOLYTATOM
KÖLTŐVÉ VÁGYOK LENNI
VESZTES
KI MINDENT MAGA ELENGED
S ÍGY TŐLE MÁR SEMMIT EL NEM VEHETNEK
AKI HAGYJA HOGY MÁSOK GÚNYKACAJA FALJA
KÖSZÖNVE FOGADVA A KÍNT
HÉTSZER SŐT HETVENHÉTSZER
AKINEK A KICSINY IS ELÉG
SE TÖBBET SE MÁST NEM AKAR
CSAK MEGKÖSZÖNNI MINDENT
BÁNAT ÉS ÖRÖM VÁLTAKOZÓ JÁTÉKÁT
A TEREMTÉS ÉLETRE HÍVÓ ÖLELÉSÉT.
IV. Halott költőim ti mind
Példaképeim barátaim itt e földön
Szemem most rátok figyel
Látom meggörnyedt hátatok
Mázsás terhetek
Szabad kóborlásaitok súlyát
A messzibe révedő tekintetet
Küzdelmeteket a szavak méltóságáért.
Míg strófáitokkal másoknak építetek hazát
A ti léptetek örökre hontalan.
Látom ahogyan szárnyatok a talajba nyom
Felismerések tonnás terhét
Ahogyan vonszoljátok magatokat
A szavak Golgotáján
Angyalok kara húz-tol
Egyik emel másik a föld fele taszít
Vállatokra zúdul vagy megemel
A legnehezebb teher hazátoknak sorsa.
Géniuszotok segít
Keresztetek együtt hordozzátok.
Szavaitok igéje igája súly
Sebzett hátatok kínja
Korbácsként zúdul vállatokra
A világból áradó fájdalom
Hazátok sorsa sötét felhő
Világ árnyába szövődve
Könnyeitekre pedig a válasz
Emberek hahotája.
Fáj
Az értetlenség kínja nyomaszt.
A legszörnyűbb teher töviskoronátok
Végigélni az oszlást
Gépek lelketlen birodalma épül
S ti hiába üvöltitek újra meg újra: riadó
A lelkek sűrűje még álmát alussza
Tompán hályogos szemekkel
Feledést keresve
Újabb élvezetre vár.
Már saját árnyaitokkal is pereltek
És amit kívül-belül láttok: rothadás.
Csak egy fele nézhettek
Nyugalmatok egyetlen célotok
A kereszt
Szemetek róla le nem vehetitek
El kell vonszoljátok magatok oda
Csak lábánál leltek menedéket
Az áldozatok rejtekében
Lelkiismeretetek nyugalmában.
Szavaitokkal ölelő karjaitokkal
Fel kell nyúljatok az égig.
Holt költőim barátaim ti mind
Futásotok ide vezet
Lelketek egyensúlyához
Gondolatok nyugalmához
A kimondott Ige hatalmához
A ti csöndetek elengedés
Várakozó lemondás
A végén még a tollat is le kell tegyétek.
A ti csöndetek kehely
Ahová az Ige beáradhat.
ZSÁKUTCA
I. Kísértet lett a lelkem
Nem én gondolkozom
Nem én kábulok
Árnyék uralja
Az is én vagyok
Szép napokon szinkronja tolmácsa lettem
Szavakba öntöm zsarnokom
Kitartok hajnalig
Súlyos álom zuhanna pillámra
Minden másodperc küzdés
Egyre sötétebb
De amikor eljön a pirkadat
Lelkem megszabadítója
Ott találkozom magammal
A Napnak ragyogó fényéhez vonszolom
S váltom meg zsarnokom
II. A szerető nem tud eljutni kedveséhez
A gondolat nem talál utat a szívhez
A költő nem tud meghalni önmaga számára
A muzsikus nem üti ki saját kezéből hangszerét
Szellemi patthelyzet valójában nincs
Az ember van, aki nem hozza meg döntését.
Illusztráció: fh. egy heyshami feszület
Ezek is érdekelhetik!
Aknay Tibor: Legközelebb →
B. Mihály Csilla: Átkarollak újra (versek) →
Halmai Tamás: A TŰ FOKA (versek) →
