Búzás Huba: Magyar cigányok pharrajimosa*
a roma holokausztra ~ ötvenezer magyar cigány
meggyilkolására ~ emlékezésül
szél deredurcsál ~ fagy hajigálta a késeit akkor,
—–hátba, a rongyok alá, kurva novemberi szél,
fagy, meg az éhség… hullamerev utakon ürülékek
—–bűze követte a nőt, férfiakat, gyereket…
sok-sokezer roma blattot űztek a Csillag-erődbe**
—–~ máig e tájt, véres arcaikat viselem ~
űzte a csendőr, verték nyegle magyar nyilasok a
——honfitársaikat, nem tudakolva: miért?
mondd, csakugyan, mi okát hazudod, mai visszatekintő?
—–dinka parancs vesztett háború vége felé?
szomjuhozókat földbe zuháltak puska tusával,
—–agg beteget, gyereket szúrt le az őr szuronya…
szél vihorász, vértyogja romák történeteit s a
—–megveretéseiket… hulltak el ezrek az éh
kínjaitól, tetemük faluvégen, szerte az úton,
—–végig erődig a vér, benn meg a hullahegyek
még mielőtt vagonok zakatoltak volna velük, el,
—–Dachauba, mindegy, messzire, Birkenau
gázt sziszegő kamráiba… gyilkosaik vigyorogtak…
—–Ángyika szülte fiát tüske bozótja alá,
ám kicsinyét vele együtt ~ cafka! ~ lelőtte a csendőr,
—–gádzsi siratta ~ mamm’! ~ őt hágta meg este az őr,
csöpp pucuját szaggatta le róla a gaz baroséró,
—–némi kaját szórtak: edd more, küzdj, marakodj!
szél zsuvutyolgat a lombokon át, iszonyat monológja
—–~ máig e tájt, véres arcaikat viselem ~
víz se, de latrina sem és gyűlt a fekália égig…
—–égbe kiált az a nap, égbe kiált az az éj,
semmibe vitt az az út, sehová se e földi pokolból,
—–hó bugyolálta be ~ csitt! ~ csenddel a csöpp csecsemőt,
holdfénnyel takaróztak az oszladozó tetemek, rég,
—–látni falon a golyók fúrta üres lyukakat…
sorsuk utóbb ne segítse a dölyfös elkövetőket,
—–felbujtóikat, s a vétkeiket tagadót!
máig örökletes íme a kín, hisz’ emberiségre
—–gányol a sanda gonosz, vírusa népeket irt,
majra, marel tum’ o raj-deloro,*** hát, verje meg isten,
—–verjen is érte nagyon, meg ne bocsássa a bűnt,
meg ne bocsássátok soha… sebhelyes arcu a lélek,
—–mert sose bánta meg echt gyilkosotok, se kevély
bősz ivadéka a hajdani mészárszék bikacsökjét,
—–dzsalnak a gárdafiúk, zúgnak a harci dalok,
jönnek az éjben gizdano „harcosaik” a gyilokkal,
—–orvul a házában ront aluvóra a dölyf ~
ostoba gyűlöletük viperái ma, pharrajimos gyász-
—–ünnepe éjén ~ most lőtte le szent Mariát
~ szűz anya volt? ~ ágyában az elvetemült kuszadék korcs,
—–gádzsija megsebesült, sírva mamára borul…
szél zsuvutyolja ma lombokon át, iszonyat monológja:
—–őt ki vigyázza tovább? kő-pietánk a világ!
Pharrajimos gyászünnepe volt ~ fáj ~ újra a gyászé
—–újra e táj ~ véres arcaikat viselem ~
meg ne bocsássátok soha, sebhelyes arcu a lélek:
—–Ángyika szülte fiát tüske bozótja alá,
szél deredurcsál ~ fagy hajigálta a késeit akkor…
—–ünnepe éjén ~ jaj! ~ lőtte le szent Mariát
hajdani elkövetők sunyi pincebogár ivadéka…
—–szennyes az ár, de ha majd végleg e sár levonul,
s jobbra ha fordul időnk és hallod e vers dobaját még,
—–ritmusaink azonos béke-dalára figyelj,
napsugarat ültet unokánk, kivirágzik a jólét,
—–kis totyogó rajkók lábdobogása, zsivaj
magzik az úton és sose lesz, ki megest megalázna…
—–mit duruzsolsz konokul kurva novemberi szél!
egykori templomaink ~ ligetek ~ ösvényeinek bolt-
—–íve helyébe (ahol lombokon át csak az ég
napja misézett) épül a jogrend emberi ívű
—–oszlopcsarnoka is, ládd e’, közös ez az út!
halld e’, közös európai már a hazánk roma testvér
* holokausztja (roma nyelven mai ejtése: „porajmos”-a)
** erődítmény Komáromban
*** majd megver az isten ezért
Illusztráció: Pharrajimos
Ezek is érdekelhetik!
Kárpáti László: Kirakat (haiku-ciklus) →
Varga-Göcz Nikolett: Sebezhetőség, Magnólia →
A 2026-os Cédrus-pályázat verseiből (Gréczi Imola, Nemes Máté, Sz. Kárpáthy Kata) →
