Noth Zsuzsánna: Karcogások*

*Hat részlet a 85 fejezetből álló kisregényből

6. Ádáz dulakodás

Szél felkapta, vörös sapkás madárfüzér szállt Anti feje fölött jobbra. Olyan közel volt csőrük az előttük repülő madár karmos lábához, mintha egymásba kapaszkodva emelkednének a mennybe. A kisfiú rájuk se hederített. Mit neki színpompás madárraj röpte, ha szamárbiciklijével csörtethet a pajtásai közé harcolni a vasárnap néptelen piacra! Nagy tiszteletet vívott ki magának a nagybácsikája által Kanadából bőrtokkal együtt küldött colttal. Ez a valódi fegyvernek egy patronos játékváltozata volt, lófejes markolattal. A használt, törött, fekete vaspisztoly a piactéren sztárrá avatta Antit. Egyik pillanatról a másikra cowboyjá vált.

A kofák betonstandjai szinte adják magukat, hogy hajóként szolgáljanak. A csapat fele az áruszállító hajóra kapaszkodott fel matróznak, a másik fele kalózhajóba szállt. Csónakokba – betonpadokra – ereszkedve körbevették a teherhajót, félelmet gerjesztő csatakiáltásokkal átugráltak a fedélzetére, kezdetét vette az ádáz dulakodás. Letaszigálták a matrózokat a hajójukról. Akinek keze tört, másnap kiment a piacra begipszelve folytatni a csatározást. Nem volt ajánlatos a kezével ütközni. A lábukat törtek fájdalmasan sóhajtoztak otthon, hetekig irigykedve, hol a plafonra, hol a családi fotókkal díszített oldalfalak egyikére bambán bámulva.

A homokbánya lankás dűnéin indiánok és cowboyok mérték össze filmekből ellesett angol csatakiáltásokkal az erejüket. Copfba kötött hosszú fekete parókával a fejükön, otthonról elcsórt kisbaltával – tomahawkkal – a kezükben üldözték a süppedős homokban botladozva egymást.

A folyó menti napsütötte sóderon, mint elhajított, olajosan fénylő rongycsomók, fejüket a szárnyuk alá hajtva szundikáltak a tőkésrécék. Nap melengette, szellő simogatta hátukat. Fülük botja sem rezdült a tőlük nem messze kurjongatva rohangáló indiánoktól.

15. Bajba jutna az emberiség

Nagymama a félhomályos konyhában kavarja a tejfölös krumplifőzeléket, nehogy odakozmáljon az alja a lábos fenekéhez. Babérillatú párafelhők szállingóznak a szomszédok orrához. A villanyt csak akkor kapcsolja fel, ha már az orráig sem lát, mert drágállja az áramdíjat. Nagypapa a pincében pakolja a szenesvödörbe a fényes tojásbrikettet.

Fasírtot sütök rá feltétnek, szól be nagymama Béluskához a szobába. Ahogy te szereted.

A rádióban valami tudósféle azt ecseteli, hogy válasz érkezett arra a kérdésre, mennyi hangya él a bolygón. Az eredmény húsz billió hangya lett. Ezek súlya összesen tizenkét megatonna. Béluska csak kétszázig tud elszámolni, ami egy elsőosztályos gyereknek éppen elegendő. El sem tudja képzelni, mennyi is lehet, mekkora felületet fedne be húsz billió hangya. Rettenetes sok, nyugtázza gondolatban, miközben alattomos módon elkezd viszketni a lábszára és a karja. Összevissza vakarja. A bemondó kifejti, hogy nagy bajba jutna az emberiség a hangyák nélkül, mert azok a legszorgosabb takarítók. Elfogyasztanak minden szerves hulladékot. Nélkülük annyi szemét borítaná be a föld felszínét, hogy ki sem látnánk belőle. Bélus azon töpreng, hogy a megevett szemét végterméke, a hangyák kakája vajon szemétnek számít-e, mert ha igen, akkor ugyanott vagyunk, mintha egyetlen hangya sem falatozgatna a földön.

Na, ha ennyire hasznosak, megérdemlik, hogy egy bábjátékot találjon ki és adjon elő róluk, gondolja Bélus. De honnan fog szerezni ilyen temérdek sok hangyabábot, amikor neki egyetlen szem sincsen? Még a játékboltban sem látott hangyabábot, megvarrni azokkal a vékony csápjaival, a karcsú testével és hat cérnavékony ízelt lábával eléggé bajos lehet. Azt mégsem várhatja el a nagymamájától, hogy a főzés, mosás, takarítás mellett éjjel-nappal hangyákat szabjon-varrjon. Na, jó, húsz billióra nem is lenne szükség, az udvaron sem bírna annyit felsorakoztatni, de legalább tíz, kisebb-nagyobb példány elkélne, mondjuk egy népes család, akik összegyűjtik az előzetesen szétszórt szemetet. Kupacokba rakják, majd kihordják a kapualjba a szemetesvödörnek használt, leselejtezett, lyukas mosófazekakba. Szemetesedénynek megfelelnek a kiürült májkrémes és paradicsompürés fémdobozok, de honnan szerezzen hangyabábokat?

32. Útépítés

A szakácsmesterségnek hátat fordítva Anti teherautósofőrnek szegődött el. A Szovjetunióban az olajvezeték kiépítéséhez az építőmunkásoknak felhúztak egy komplett lakótelepet. Az ott élőknek szállítottak Antiék élelmiszereket a boltokba. Egy útépítéshez érve a forgalomirányító piros zászlóval félreállította a teherautójukat. Olyan szürreális jelenetsornak lettek a szemtanúi, mintha egy Fellini rendezte filmforgatásnak kellős közepébe csöppentek volna. Az útépítésen kábé harminc nő, három férfi és egy komplett tűzoltózenekar vett részt. Két forgalomirányító és egy bőrkabátos építésvezető töltötte be a munkatársak szerepét. A tűzoltózenekar pattogós indulókat játszott, annak ütemére lapátolták a tarka civil ruhás nők az apróra zúzott gránittörmeléket. Ahogy az aratómunkások az aratódalokat énekelve vágják a búzát, vagy a gályarabok az e-ej-uh-nyem ütemére feszülnek neki az evezőnek.

Bogocsányban az ukrán kultúrházvezető szeretett volna felzárkózni a nyugati stílushoz, fényorgonával kísérni a zenét, de nem tudott hozzájutni olyan apparátushoz, ezért odaállított egy kissrácot a villanykapcsolókhoz, aki a közönség legnagyobb értetlenkedésére a zene ütemére föl- lekapcsolgatta a lámpákat.

36. A lemenő nap fénye

Egy verőfényes júniusi napon a fővárosban élő Antit meglátogatta a sógora a feleségével együtt. Átsétáltak az Erzsébet hídon, a Gellért szobor oldalában fel a Citadellához, onnan a Várba fagylalt- és üdítők hajtóerejével. A testes fiatalasszonynak annyira könnyedén ment a felkapaszkodás, mintha húsos combjai egy-egy madzaggal lennének a csípőjéhez erősítve. Nem önerejéből kéne emelgetnie a lábait, hanem valami mágikus energia rakosgatná, amitől lebegve hussanna a járda felett. A Várból a Bécsi-kapun át le a Moszkva-térre. Egész úton azt mesélte Erzsi, hogy ment a TÜZÉP-telepre szenet rendelni. Belépett az udvarba, a bódé ajtaja tárva. A fuvaros Misi anyaszült meztelenül görnyedt a farönkön álló pléhlavór fölé. Hát, ha láttatok már rondát!, rikkantotta Erzsi. Egy aszott alakot a fehér seggével, meg a pipaszár lábaival, és mivel félmeztelenül szállít, a törzse fekete, mint az ördögé a derekáig. Hát megtorpantam egy pillanatra. Jó nagyot köszöntem, nem reagált, akkor kifordultam az udvarba és bevágtam a kaput. Majd tudatosult bennem, hogy a tüzelőt jöttem elintézni, és dolgom végezetlenül el nem megyek innen. Visszafordultam, megint bevágtam a kaput, hátha meghallja. Éppen a rengő alsó fertályát törölgette. Fehér az ülepe, mint a vászoning. Még mindig nem vett észre. Hát kifordultam, megint becsaptam a kaput, jó erősen és ráordítottam. Jó napot kívánok! Harmadszorra már meghallotta. Úgy ráijesztettem, hogy beugrott egy vasablakkeret mögé, amiben még üveg sincs, azután odakapta a micsodája elé a két kezét. Így tárgyaltunk, én az udvaron állva, ő a bódéban pucéran, rozsdás keretbe foglalva. Kurjongattunk, hogy milyen utca, meg hány mázsa tojásbrikett, meg ehhez hasonlókat.

A sógor az elbeszélés alatt olyan lesújtó oldalpillantásokat vetett Erzsire, mintha az a tüzépes fickó elcsábítását ecsetelné vihorászva.

A hatos villamosra felkapaszkodva vissza Pestre. Amikor a villamos a Margit hídon zörömbölve araszolgatott, a sógornő megkérdezte, ez a Duna? A sógor lekicsinylően, már hogy lenne a Duna, Erzsi? Azon már egyszer átmentünk. Anti befelé röhögött, nem akaródzott neki eligazítani őket. Este hazapöfögnek az ütött-kopott tragacsukkal a kis poros falujukba, visszazökkennek a hétköznapokba, onnantól tökéletesen mindegy lesz, hogy egy vagy két folyó fölött keltek át Budapesten. Valószínűleg a balatoni napnyugtában sem fognak soha gyönyörködni, ahogy egykor Anti látta. A lemenő nap fénye, mintha a víz hátára egy matt, pergamenhatású, kifeszített, szürke állatbőr lenne. Arra rázták volna az istenek sziporkázó csillagok milliárdjait. S ebbe a csillagtengerbe szenesedtek bele állva a fürdőzők.

A Dunakanyarba a hegy és a folyó közé beszorult Zebegénybe se jutnak el, ahol sosem látszik a napfelkelte, mert a nap a kálváriadomb mögött kapaszkodik fel az égre. Már javában perzselnek a napsugarak, amikor bekúsznak az udvarokba. A vasúttöltés árnyékában a naplementét sem csodálhatják meg. A parányi faluba későn érkezik a reggel, és korábban esteledik. Viszont a Kálváriáról vagy a Duna-parton állva, de még a vasútállomásról, a vonatra várva is gyönyörködhetnek az utasok a pilismaróti hegyek mögé becsúszó narancsvörös napban.

Alkonyatkor többnapos csavargás után hazavánszorgott Anti fekete kandúrja. Abban a tévhitben ringatta magát, hogy még mindig ő a környék bikája. Nem vett tudomást róla, hogy megöregedett és a fiatalabb trónkövetelők ott ólálkodnak körülötte. Tépett füllel és pofával, vércsatakosan, csapzottan, csimbókosan kóválygott elő az orgonabokor mögül. Bevonszolta magát a zelleres krumplilevestől kesernyés illatú konyhába. Anti megetette, megitatta és még mielőtt leheveredett volna a konyha sarkába tett, összehajtogatott piros-zöld kockás pokrócára, a férfi letelepedett a konyha közepébe a kis sámlira, maga elé ültette a megtépázott kandúrt és kioktatta. Te olyan hülye vagy, Józsi! Miért kell neked egy nő miatt verekedni? Ameddig a többi kandúr tépi egymást, azalatt lyukon vágod a csajt, és dolgod végeztével hazasétálsz. Ezt hallva fiatal felesége felcsattant. Ilyen hülyét, mint te, még sosem láttam! Szexuális felvilágosítást adsz a süket macskának, aki a saját nevén kívül egyetlen szavadat sem érti.

47. Borotvaecset kinézetű pemzlivel

Városról városra utaztak a bábosok háromnaponként Japánban. A bajszuk alatt megmosolyogták a fodros piros bébisapkába bújtatott, partedlivel is felszerelt, mosolygós Buddha-szobrokat a vízköpő sárkányokkal ékesített, fölfelé kunkorodó tetőzetű templomok mellett. Füstölők garmadái pöfékeltek nehéz illatokat a szentélyekben. A hívők két banánkinézetű fadarabbal csattogtak ima után, végezetül bedobták a hátuk mögé.

Minden állomáshelyen koto nevű, mélyhangú citerával zenéltek. A nők legyezőtánccal, a férfiak dobolással fogadták a művészeket. ISTEN HOZOTT táblát tartottak a fejük fölé. Minden generáció képviselte magát érkezésükkor. Az apró gyerekek zászlókat lobogtattak, nagyobb lánykák szalagtáncot jártak. Akkora csinnadratta fogadta őket, hogy nem győztek ámuldozni. A nők a hátukon nagy masniszerű púpban hordják a gyereküket. A rizsföldeken hajlongva dolgoznak.

Hajóval keltek át a kis Shikoku szigetre. Bambusz mindenütt nő a változatos növényzetű vidéken. Annyi fogadáson, hozsannázáson, csinnadrattán vettek részt, hogy már belefáradtak, beleuntak. A teaszertartás órák hosszat tart. A teakészítés még a hazai borkóstolóknál is körülményesebb. Minden mozdulatnak külön jelentése van, amit képtelenek voltak a bábosok megjegyezni. Európai ember számára nem tűnik túl gusztusosnak, hogy borotvaecset kinézetű pemzlivel kevergetik a moszatszerű zöldteát.

Látni sem bírják a rizst és a szusit. Egy étlapon ráböknek a madame yaki nevű étel fotójára. A tolmács elmagyarázza, hogy a szó jelentése asszonyszem, tulajdonképpen egy tükörtojás. A tükörtojást nem lehet elrontani, mondogatják a bábosok egymásnak és kirendelik. Tálban letakarva hozza ki a pincér az asztalhoz. Ahogy Bábé leemeli az edény fedelét, a tükörtojásból számtalan halszem mered rá, a tojásba úgy belesütve, hogy nem lehet kipiszkálni. Béla szerint azért takarnak le minden ételt, hogy a fedő leemelése után a hatás még mellbevágóbb legyen.

73. Méteres jégszobrok

A minden pompával és luxussal ellátott mexikói szállodákban fürdőmedence kéklik a kertben. A vendégek önfeledten úszkálnak kristálytiszta, hűs vizében. Padok, nyugszékek, pálmafák veszik körül a medencét, gondolva azokra a vendégekre, akik nem kívánnak fürdőzni, csak hűsölni, felüdülni.

Az éttermek is olyan gazdagon feldíszítettek, hogy nem győzi rajtuk legeltetni a szemét a vendég. Méteres állatformájú jégszobrok állnak az asztalok közt. Hattyú, madarak, medve, macska… Kivájt hátuk öblében színpompás gyümölcsök sorjáznak: ananász, narancs, banán félig megpucolva, félbevágott dinnyék cakkosra bevagdosva. A másik jégállat hátába vájt üregbe salátákat, uborkát, paradicsomot, paprikát, avokádót és Bábé számára ismeretlen zöldségeket halmoztak. A harmadikban sült és párolt hússzeletek, rózsásra pirított kunkori halak kínálták elfogyasztásra magukat. A negyedikben fagylaltkelyhek, pudingok, sütemények torták sorakoztak. Bábé bevált diétájára hallgatva csak csorgatta a nyálát, csoki tortán kívül egyebet nem mert enni. A kollégák nem győztek a tányérjukkal a jégszobrokhoz járulni, mindenféle csemegét megkóstolni. Az asztalhoz visszaérve csemcsegve kóstolgatták és hosszasan ecsetelgették az ételek állagát, ízét, illatát.

Vad zene szólt. A zenészek hatalmas kalapban gitárokat, kasztanyettákat, fúvós hangszereket szólaltattak meg. A szamba ütemére pávatollas feneküket rázták a táncosnők, rezgő csöcsük látványába beleszédült Bábé. Bálványozzák a szerelmet, az élvezeteket. Bábé szemével nézve az egész produkciót átitatja a szex-őrület.

Szépek és boldogok az emberek. Egyik bábos kolléga beleszeretett egy csokinőbe, aki viszonozta az érzelmeit. Hazatérte után sem csillapodott le a hevülete. Eljött érte a nő Pestre, összeházasodtak és kitelepültek Mexikóba. Egy év után hazarepült a férfi, panaszolta, hogy nem tudott odakint gyökeret verni. Rokonok, barátok és a bábszínház nélkül üresnek találta az életét.