Vers

június 3rd, 2025 |

0

Babics Imre: Tollvégek avagy spirituális ornitológia

•

Sose ad hálát a fácán,
ha rókától menekül meg,
Annak, Ki időt még rászán,
Kiben sorsok elmerülnek.

*

Nevet mond ki vén papagáj,
majmok figyelmét felkeltvén,
holt szerető nevét, ragály
kipusztította törzs nyelvén.

*

Kanári néz a tükörbe
és az elnyeli a füttyét:
a külvilág, mi széttörte,
elhalkul ‒ s már színezüst lét.

*

Megnyilvánul kondor szárnyán
a Nap, hője már súly, éget,
lenn sejtmagot nő be zárvány:
Fenn nincsenek egyezségek.

*

A gólya nem sejti: várják
falun magukra maradtak,
mind megerősíti zárját,
siratja az ellopottat.

*

Útját feladja a fecske,
zuhanása: szakadt selyem,
szülőhazát még keres, de
iránytűje a végtelen.

*

A varjú tudja: ágyúval
nem rá céloz az Idegen,
s az, kire majd koszorú vall,
nem gázolt át életeken.

*

Kazuár a kannibálok
lakomáját szemléli meg,
törzsét, melyről Menny lemállott,
mely behódolt a Semminek.

*

Ölyv kering egy tetem fölött,
s ha kisdedé, neki mindegy
‒ a lét lelkesen hömpölyög,
s holt, ki túllépte e szintet.

*

Embert követ a zöldike,
s mert az búsul, eszközzé lett:
Odaátról küldött ige,
szárnyas, nyughatatlan: Élek.

*

Illusztráció: Mennyezeti trompe l’oeil madarakkal (A. Bisschop)

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

Szabó Aida (Jampa drolma): Szúnyogtánc (versek) →

Búzás Huba: Ganaj idők (versek) →

Vitéz Ferenc: Van Gogh-haikuk →

Marton Réka Zsófia: Opresszív szanatóriumok →