Hegedűs Gyöngyi: (1.) A szöveg sadduceusai, (2.) a magyar nípnek, ki ezt nem olvassa

A szöveg sadduceusai

„Amit… interpretáción értenek,… az nem más, mint
a gondolatoknak szavakkal történő felhígítása, mint mondjuk egy
gyűszűnyi vér felhígítása fél liter vízben…

Nem mindenki utazhat Korinthusba. “

(Douglas Templeton ford. Szűcs Ferenc)

a hajléktalanságban is otthonossággal
töltötte el, mikor rájött, most a szöveg
sadduceusai uralkodnak, vagyis ősi ez
a trend is, nem azt éreztetik, neki itt
nincs jövője, inkább azt, hogy nincs jelene,
megvan a kapcsolópont, mint isten
elmaradt cselekedetei, mert csak tőlünk ma
radnak el, angyalait kísérik, nem a kést,
vérét mártja belénk, nem nevezi mártíromságnak,
csak testélményre vágyik, kinek e világ a túl
világa, kiegyezik sadducceusaival is, beéri e
világi feltámadással, a Szent Lélek, az egyetlen
igazi korszellem* így is úgy is kiárad,
hisz már megcselekedte az időt,
medrét az áradásnak

*D. Bonhoeffer

Észak Athénja 1. (H. Gy.)

a magyar nípnek, ki ezt nem olvassa

nem az a baj, hogy nem számítanak rá
mint szerzőre. hanem hogy lemondtak
róla, mint olvasóról. konyhanyelvi
ízekvelők asszociációk nem lesznek ívek,
(bár ívelgetnek a fiúk)
s ezeket próbálják megfeleltetni az igéknek.
közben meg kiszűrik gondosan azokat,
akiknek a nyelv eleven rétegéhez
közük van. oda nem jutsz el
nyilvános önmarcangolással. csak teljes
ráhagyatkozással. a folyó
teríti az ösvényt. még annyi teste
sincs, hogy víznek nevezd.
még annyi nesze sincs,
hogy az éjszakából kihalld.
többre tart, mint magad.
vannak olyan idegen nyelvek,
amelyeket nem kell lefordítani, szövet
azonos szövegek. fogalmad sincs miről beszél:
az első, amit elsodor, a jelentés