Hegedűs Gyöngyi: csontjaink csillagsűrűsége

ki az, ki csend-zsolozsmát
mormol éjjelente?
ki fon lemenő Napokat
imafüzéremre?
(Ki viszi? Balla Gergely/Platon Karataev)

▶https://www.youtube.com/watch?v=DVLGq9_mwGQ

apátság-fehérben, mári néni? már az úgy van tiszteletes úr, hogy aznap, mikor a szem és a test ugyanazt verítékezi, megszűnik az izzadtság és a könny különbözete, jó, ha ebben vagyunk. meglehet, akkor nekem már nincs is miről prédikálnom. tudja, mikor kivágnak egy fát, tanul abból az emberről. föld alá növeszti a lombját, a hosszú vágyak éjszakáját. hát még az a fa mennyit tanult, amiből aztán a keresztet ácsolták. befogták volna ezek szent józsefet is, ha meg nem hal idejekorán. aztán tudott-e volna olyan keresztet, amin a fia könnyebben kiszenved? a teremtés hét utolsó szavától eljutottunk volna a hét utolsó szó teremtéséig? nem tudom én azt tiszteletes úr, vannak történetek, melyeknek nincs múlt ideje. mert nem az emlékezet tartja őket meg. csak azt tudom, hogy mindenért oly lelkeszakadtan futok, mintha az üres sírt akarnám elsőnek látni. látni, hogy nincs kit belélegezni. és attól kezdve nem hinni semmiben, amit látok. tőgyben, vályúban, kútban, kenyérben. minden ezért a futásért magáért van. ebben minden gondolat üres váróterem. úgy tér vissza hozzám, valaki lemérte a felfoghatatlant. hogy legyen mit a hitetlen is imának nevezzen. és mi van, ha egyszer ott találja a testet? de hisz mindig ott van. az enyém mindig ott van. abban az ürességben megtalálom mindig a testem. tudja mári néni, én az újságból mostanában csak a csillagászati híreket szoktam elolvasni. segít bemérni a léptéket. most épp azt mondják, egy kétmilliárd fényévnyi kozmikus üregben van a tejútrendszer. lehet ahogy került üresség körénk, úgy belénk. ez csontjaink csillag sűrűsége. ezért, hogy a magány eleve egyetemes? van bennünk kétmilliárd fényév? ezt hogy futja le, mári néni. és hány parszekre cipeli más terhét? jól mondja, a tőlünk üres, velünk üres. az ősrobbanás visszhangját ember nem építheti be. a jó hír tiszteletes úr, hogy apátsággal sem. hagyom helyettem a fény fussa le. s talán mindegy is, az első vagy utolsó szót visszhangozza. az úgy legyen előbb volt, mint a legyen. oltalom lesz ez a kozmikus üreg, úgy higgye meg! magány, reménnyel bélelve. meglehet, igaza van. csak két elem van. a magány és a remény. két egység magány, egy egység remény. az élet keletkezésének feltétele.

Illusztráció: szerzői melléklet: Hatalmas kozmikus üreg közepén lehet tágabb kozmikus hazánk, a Tejútrendszer (Fotó: ESO/NASA)