Tanulmány

július 29th, 2025 |

0

Balázs Fanni: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA: a szöveg és a rajzfilm

A Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium humán tagozatos diákja, Balázs Fanni 2023-ban, a 9. évfolyam elvégzése után, 15 évesen írta az alábbi tanulmányt a Szegedi Akadémiai Bizottság és a Szegedi Egyetem közös pályázatára, mely a „Tudományos díj” címet viseli. A Magyar Irodalmi Munkabizottság diákom írását különdíjjal jutalmazta. Vizsgálódásának középpontjában a Jankovics Marcell által újragondolt Madách-mű, Az ember tragédiája áll: annak képi világa, koloritása, 21.századi civilizációs tartalmakkal, történelmi tehertételekkel való bővülése, módosulása. Az írás a teljesség igénye nélkül, a maximált 20 oldalban, ugyanakkor elragadó és megragadó érzékenységgel és éberséggel ismerteti a Jankovics-Madách összehasonlítás egybeeséseit és eltéréseit. Szeretettel ajánlom a felnőtt és középiskolás olvasók figyelmébe felkészítő tanáraként!

Fabulya Andrea

•

Balázs Fanni

 Az ember tragédiája: a szöveg és a rajzfilm

Hogyan gondolta tovább Jankovics Marcell Madách művét?

*

 *

Bevezető

Jelen munkámban Madách Imre művének, Az ember tragédiájának egyik adaptációjával, Jankovics Marcell azonos című rajzfilmfeldolgozásával foglalkozom, illetve ezt az alkotást vetem össze az eredeti művel.

Először életemben egy évvel ezelőtt láttam a rajzfilmet, és már akkor elvarázsolt. Egyrészt azért, mert nagyon kedvelem az alapművet, másrészt azért, mert képi világa, szimbólumrendszere számtalan új réteggel gazdagítja a szöveget. Ennek a közegnek a kialakítása fáradtságos feladat volt: az alkotó 1988-tól 2011-ig dolgozott rajta. A rajzfilm egyes részei manuálisan készültek (például az Űr, amely a legkorábban elkészült szín), más jelenetek már számítógépes grafikával (például az utolsó, legköltségesebb londoni szín). Ez derül ki Jakab-Aponyi Noémi Megrajzolt álomutazás-Jankovics Marcell: Az ember tragédiája című művéből.

Az alkotó, Jankovics Marcell (1941-2021) nevéhez magyar irodalmi alkotások megfilmesítése (pl. Fehérlófia, János vitéz, Toldi, Magyar népmesék), valamint számos könyv (pl. A fa mitológiája, Jelképkalendárium) megírása fűződik. 1968-ban készítette első nagy sikert arató sorozatát, a Gusztávot (Dargay Attilával és Nepp Józseffel). Az ember tragédiájáért megkapta a Magyar Újságírók Országos Szövetségének díját, valamint a Madách-díjat.

A 2023. esztendőt Madách-emlékévnek nyilvánították, hiszen kétszáz évvel ezelőtt született az író. Nem csupán emiatt írom most ezt a dolgozatot (hiszen említettem a mű iránti szeretetemet), de bízom benne, hogy munkámmal tiszteleghetek az irodalmár munkássága előtt. Pályaművem célja ezenkívül az, hogy a teljesség igénye nélkül, általam kijelölt szempontok mentén haladva (színek jelentése, művészettörténeti alkotások, rajz és szöveg kapcsolata, rajz szövegértelmezése) értelmezést adjak a filmről.

Lássuk a rajzfilmet „színről színre!”

*

Transzcendens konfliktus – az Első szín

Az 1. szín megnyitja a művet, ugyanakkor már itt jelentős eltérések tapasztalhatók a szöveghez képest. Nem hangzik el például az angyalok kara, amely őszintén örömét leli a teremtésben. A három főangyal (Mihály, Gábor, Rafael) szövege sem kerül bele a rajzfilmbe. Ennek az a (talán legfontosabb) jelentősége, hogy nincs éles kontraszt Lucifer gondolatai és az angyalok gondolatai közt. Mindazonáltal a fehér csillagok közt kirívóan fekete Lucifer alakja már megszólalása előtt sejteti, hogy konfliktus lesz.  De nem ez az egyetlen következménye a hiánynak: ilyen körülmények között az Úr magányos harcos; mivel nincsenek angyalok, nincsenek támogatói, egy az egy ellen vitatkozik Luciferrel. Harmadrészt, mivel nincsenek angyalok, semmi sem utal arra: azzal, hogy Lucifer nem ért egyet velük, de talán nem is rosszindulatúan kritizálja az Úr munkáját, inkább jogos kérdéseket vet fel. A rajzfilmben viszont a szín végén már szarvas ördögként jelenik meg.

Fentebb már említettem, hogy Jankovics minden színben a koloritás számos elemét alkalmazza. A színekben ebből vezethető le a szereplők jellemzése. Az Úr arca csillagokból áll össze, amelyek fehérek; a fehér színhez általában a pozitív gondolatok társulnak [vagy talán még inkább jellemző a fehér színre, hogy univerzálisabb, mint a fekete, a két árnyalat összecsapásakor mindig a fehér szín győzelmét várjuk. Gondoljunk például a sakkjátszmákra: „Fehér mindig mattot ad”. (George Orwell:1984) Ez nem jelenti, hogy a fehér szín erkölcsi fölényben van, csak azt, hogy nem képzelhető el fekete győzelem. Az Úr is győzedelmeskedik Lucifer felett a mű végén, és az 1984 Nagy Testvéréhez hasonlóan maga is zsarnokká válik, transzcendencia nélkül.]. A fekete ezzel szemben az európai hagyományban a gonoszság színe, a sötétségé, a szellemi homályé. Az európai kultúra egyik meghatározó emberiségkölteményében, Dante Alighieri Isteni színjátékában a lírai én (Madách műve is drámai költemény) eltéved a bűnök sötét erdejében (Pokol, 1. ének). Jankovics tehát ezzel az ábrázolási móddal utal erre a hagyományra.  A fekete színnel ellentétben áll Lucifer nevének jelentése (fényhozó), valamint az, hogy az embert ő segíti az öntudatra ébredésben. A befogadó tehát összetett szereplőt lát meg, akinek kételkedése ellenére fontos szerep jut az isteni tervben: az embert a világosság felé tereli, ám ez a világosság is az Úr javát szolgálja (v. ö.: „Hideg tudásod, dőre tagadásod/Lesz az élesztő, mely forrásba hoz”, majd „Bűnhődésed végtelen leend/Szünetlen látva, hogy mit rontni vágyol/Szép s nemesnek új csírája lesz.” Úr, 15. szín, mind a rajzfilmben, mind a szövegben). Tehát felvilágosító szerepe után Lucifer büntetését szenvedi, mivel szembeszállt az Úrral.

*

„Veszett éden” kontra „gyermekkedély” – a Második szín

A 2. szín alsóbb régiókba helyezi a cselekményt, hiszen mindkét műben az ember kerül főszerepbe Isten és az ördög konfliktusa helyett. Csak Lucifer személye köti össze a két színt (meg az Úr hangja, de ez nem vált ki hatást, csakis a szín végén, mikor kétségbe ejti az emberpárt). Lucifer tehát képes az emberre hatni, az emberrel beszélni, míg az Úr nem: nem is akar választ kapni felszólítására; az ember dolga az engedelmeskedés. A rajz bemutatja a Paradicsom idilli voltát, amelyet Lucifer később megzavar. Az első emberpár természetközeli életét szemlélteti a rajzfilm: egy fából nőnek ki. (Jankovics egy egész könyvet szentelt a fa motívumának: A fa mitológiája című művéből idézve: „És mivel – úgymond – a fák ágai az égbe nyúlnak, gyökerei viszont a földbe kapaszkodnak, ezért a fa szó szerinti és jelképes értelemben az ég és a föld, a halhatatlanok és halandók között teremt kapcsolatot.” Tehát a tudás és az öröklét fája nemcsak az üdeséget jelképezi, hanem az Istennel való kapcsolatot is. És valóban: a tudás fáján keresztül hasonlóvá lesznek Istenhez. A bűnüket is azért követik el, mert Istenhez szeretnének közeledni.) A szerelmük is naiv, öntudatlan. Mindazonáltal az ezt részletező párbeszéd nem hangzik el, valamint Éva monológja sem, amelyben Ádámot ismeri el teremtőjének, és nem érzi magát egyenrangúnak Ádámmal, akinek csak „halvány mása”. Azonban mikor Lucifer először megjelenik előttük, és megijednek tőle, Ádám egy pillanatra „magába rejti” Évát, így a szöveg helyett prezentálva a kimaradt gondolatot, amely szövegében platóni elemeket tartalmaz (a Nap, amely „a víz színére festi önmagát”, de nem egyenrangú az eredeti Nappal, amivel együtt elveszne).  Valamint Lucifer azon monológja sem hangzik el, amely annak ad hangot, hogy ez a tiszta, ártatlan szerelem nem hordoz-e olyan erőt, amely képessé tesz ellenállásra a tudás csábításával szemben. Éva ugyanakkor már a szín elején nagy érdeklődést tanúsít az alma iránt; a kíváncsiság és a hiúság mozgatja.

Mint valamennyi színben, ebben is fontos szerepet játszik a színskála alkalmazása. Lucifer fekete; neki változatlanul az a célja, hogy az Úr ellen lázítsa a párt, s ehhez különböző eszközöket használ.  A pár tagjai, amíg tudatlanok, zöldek; ez jelzi, hogy még engedelmeskednek az Úr parancsának, olyan dolgokat tesznek, amelyek nem tilosak. A zöld szín általában azt jelzi, hogy nem csinálunk szabályba ütközőt, „nem sántikálunk rosszban”. Lucifer csábítására azonban előbb a szemük, majd egész testük piros lesz, utalva rá, hogy felébredt bűnös kíváncsiságuk: a piros a tiltás színe. Végül mindketten fürgén követik a kutyaként futó Lucifert, előbb Éva, majd Ádám is. Ez logikus, hiszen Éva hosszabb ideje kételkedik, mint Ádám, Éva nélkül Ádám talán sosem esik bűnbe. Azonban nemcsak színt változtatnak, hanem alakot is: mikor Lucifer a gondolatokról és a saját ítélőképességről beszél nekik, az emberpár mindkét tagjában, sőt, Luciferben is feltűnnek azok a szerepek, amelyekben a történeti színek során megjelennek (pl. Kepler, Danton stb.). Ez utal arra, hogy elfogadják a Lucifer által felkínált életet: megálmodják az emberiség történetét.  Végül szakítanak a tudás fájáról, azonban Lucifer, azzal érvelve, hogy a tudás halhatatlanság nélkül mit sem ér, az öröklét fája felé tereli Ádámot és Évát. E fa gyümölcsét már nem ízlelik meg, hiszen egy villámlás (a görög regék párhuzama: Zeusz villáma, Isten haragja) megakadályozza őket ebben. Mikor az Úr kiűzi a két embert a Paradicsomból, a pár mindkét tagja színes körvonalakat kap. Ez később is így lesz, ha valamilyen természetfeletti erővel kerülnek kapcsolatba (Földszellem, Úr).

*

Bibliai vagy történelmi? – a Harmadik szín

A 3. szín a rajzfilmben lényegesen másként értelmezhető, mint a szövegben. A szöveg szerint még keretszín, még nem kezdődött meg az álom. A rajzfilmben azonban egy Egyiptom előtti kort láthatunk, amelyben az ember még vadászó-halászó életmódot folytatott, és ahol még nem alakultak ki a társadalmak.  Mind Madách, mind Jankovics hangsúlyozza, hogy a pár szerény körülmények közt, de „önlábán áll” (Lucifer, 2. szín). Az ezt részletező párbeszéd Ádám és Éva közt kimarad ugyan (Ádám: „Ez az enyém…”, Éva: „Én meg lugost csinálok…”), de Jankovics a képi világ segítségével nyomatékossá teszi ezt. Látványos Ádám azon monológja, amelyben arról beszél, hogy független az Úrtól, és nem érti, mivel tartozik neki. Szintén gondolkodóba ejtő az a szövegrész, amelyben leszáll a „tiprott anyaghoz” (Ádám, 3. szín): az egyik falra festett állatra ráveti magát, és megeszi. Tehát a rajzfilm utal az emberi züllés azon pontjára, amikor már semmilyen eszme nem hajtja a világot, csak az önfenntartás. Jankovics már-már történelmi színként ábrázolja a harmadik színt, hiszen az őskor világa elevenedik meg a néző szeme előtt. Szinte utal ez az álomszínek hosszú sorára, sejthető, hogy a pár kíváncsi lesz jövőjére. Ezzel szemben Madách művében inkább a csalódottság dominál a színben, hiszen Ádám és Éva támaszát vesztette, senki sem biztatja őket, egyedül élnek a pusztában.  Az őskorban még nem szaporodott el az emberiség: Ádám és Éva ősemberként tűnnek fel, magányosan élnek, egyetlen segítőjük a farkasként megjelenő Lucifer.  A rajzfilmből az erre utaló első párbeszéd kikerül; nem válik különösen hangsúlyossá, hogy Ádám uralkodni, birtokolni akar, Éva a szépséget keresi. Mindazonáltal megjelenik az ember művészetet szomjazó vágya barlangrajzok formájában. Szintén kimarad Ádám monológja, amelyet akkor mond, mikor „szellemszemekkel lát” (Lucifer, 3.szín). A Földszellem meglehetősen pusztító megjelenése viszont vetekszik a szöveg erejével. A Földszellem ugyanis a willendorfi Vénusz alakjában jelenik meg, amely eredetileg egy őskori termékenységszobor. Pusztító megjelenése ellentétes eredeti szerepével. Mindazonáltal képes szépséget és üdeséget is nyújtani: Évában (aki végig az eszményt képviseli mindkét alkotásban) csodálatot ébreszt („Ah, nézd e kedves testvérarcokat…”), a rajzfilmben a szellem elvonulása után idilli tájképet látunk. Megjelenésekor Ádám, Éva és Lucifer felveszik saját alakjukat: a pár a körvonalakat. Lucifer a fekete ördögfigurát. Lucifer kezdeti magabiztosságát félelem váltja fel: az ő számára is érezhető, hogy a Földszellem saját területén erősebb nála.

Ebben a színben is fontos a koloritás; Jankovics azonban nemcsak a hangokkal, hanem a színszimbolikával is segíti a mondanivaló megértését. Az első emberpár végig színes: bőrük narancsos színű, ruhájuk szürkés, prémeket viselnek. Ez jelzi, hogy tele vannak kérdésekkel, és a világot, valamint a jövőt érdekesnek, pozitívnak, progresszívnek gondolják. A 15. színben, ami szintén itt játszódik (pálmafás vidék a Paradicsomon kívül), ezáltal kapcsolatot teremt a két szín között, már mindketten szürkék, előbb Ádám, majd Éva is (Ádám már ébredésétől szürke, Éva akkor válik azzá, mikor bejelenti terhességét, jelezve, hogy kész együtt szenvedni Ádámmal); kiábrándultak az emberiségből, már nem naivak. A színhasználat tehát ez esetben jelképes: a naivitást és a kiábrándulást jelzi majd. Lucifer a szín első felében szürke farkas, aki segíti Ádámot a vadászatban. Később fekete ördög (mint az első színben) majd fekete kutya (Goethe, Bulgakov), amelynek vörös szeme a második színhez hasonlóan akkor izzik fel, mikor Ádám többet akar, ismét olyan gondolatokat érint, amelyeknek feldolgozása meghaladja képességeit.

*

„Milljók egy miatt” – a Negyedik szín

A 4. színnel elkezdődik a történelmi korok sora. Ebben a színben már megjelenik a hierarchikus, alá-fölérendeltségi viszonyon alapuló társadalom, amelynek csúcsán a mindenható fáraó áll. Egyiptomban minden Ádámot szolgálja: a rabszolgák az erejükkel és életükkel, hiszen beépülnek, kővé váltan a piramisba, tehát emberi méltóságukat és életüket adják a fáraónak oly fontos tervért, a táncosnők pedig szórakoztatják.  Ám a fáraót csupán a piramis, azaz saját dicsősége érdekli, ami a halálon túl is megőrzi „hírét”; nem bánja, hogy számtalan ember életét veszíti a munkában. Mikor arról beszél, hogy műve által megközelíti, sőt maga mögött hagyja az Istent (bábeli torony), alakja megnagyobbodik, mindazonáltal ugyanolyan merev arccal (halotti maszkban) ül trónján („Mind ennek nincsen szűmre ingere…”), mint azelőtt. Ezzel ellentétben áll Éva megjelenése, mikor lekerül róla a halotti maszk, látható lesz az arca, viszont lefelé tart a (rang)lépcsőn, leszegi a fejét. Lucifer, aki a filmben Anubiszként végig a trónon marad Ádám mellett, figyelmezteti is rá, hogy viselkedése méltatlan egy uralkodóhoz. Ezzel Ádám is tisztában van, de elismeri, hogy örömöt ad.  Azonban akkor is lehajtja fejét, mikor a rabszolga elpanaszolja baját. Évát később nem is csupán szereti, hanem jó szíve miatt tiszteli: Éva világít rá arra, hogy a rabszolgák szenvedését orvosolni kell. Mindazonáltal Éva sem végig a rabszolgák érdekeit képviseli: Ádám partnereként egyre magasabbra jut a hierarchiában, ahogy feljebb kerül a (rang)lépcsőn, egyre jobb ruhákat visel. Később már mindenestül Ádámot szolgálja.  Utolsó megjelenésekor Ádámmal együtt temetik el, de ő –Ádámmal ellentétben– nem akar kitörni ebből a helyzetből.

Lucifer Anubiszként való ábrázolása három szempontból is jelentős, Jankovics így értelmezi át Madách szövegét. Egyrészt azért, mert Anubisz dolga volt a halottak bűneinek mérlegelése. Anubisz egy mérlegre rakja Ádám figuráját meg a rabszolgák figuráját, Ádám egymaga annyit nyom, mint az összes rabszolga. Ádám bosszankodására elismeri, hogy a fáraó maga mellé vehet néhány embert, és akkor biztosítja lelki nyugalmát. Lucifer tehát mégsem erényeit és bűneit teszi mérlegre, hanem társadalmi helyzetét és rangját. Másrészt azért is jelentős az utalás, mert Anubisz dolga volt a halottak balzsamozása, és a szín végén ő balzsamozza be múmia-Ádámot. Ő kényszeríti bele tehát egy olyan mulandóságba, amelyet a fáraó nem akart. Anubisz utal az egyiptomi kultúrára, csakúgy, mint az oldalnézet. Végül illeszkedik Lucifer kutyaként való megjelenésébe, hiszen Anubisz kutyafejű isten.

A színkör elemei itt talán kevésbé fontosak, mint a többi színben, mindazonáltal van jelentőségük. A színben a világos színek dominálnak (pl. maszk, piramis.) A sötét színek akkor válnak uralkodóvá, mikor Ádámot temetik; nyomasztóvá teszik a sírboltot. Annál nagyobb szerepe van a hangnak: a rabszolgák jaja „dallamba olvad össze”, mint utóbb Lucifer Londonban meg is jegyzi: „Bármily rekedt hang, jajszó és sohaj” ezt teszi.

*

Színek és vallás – az Ötödik szín

Az 5. színben formailag már nem egyetlen ember kezében van a hatalom, hanem a népében, de gyakorlatilag egyeduralomra vágyó demagógok irányítják a tömeget. A rajz úgy ábrázolja a Miltiádész pártját fogó és a vesztét kívánó tábort, hogy előbbit fehérnek láttatja, utóbbit feketének.  Jankovics az első színhez hasonlóan állásfoglalásához használja fel a színszimbolikát: a fehérhez és a feketéhez ugyanazokat a tartalmakat köti, mint az Úr és Lucifer vitájakor. Azonban nemcsak a tömegeknek van árnyalatuk; Ádámon, Kímónon és Luciferen kívül szinte mindenki színt vált. Előbbi kettő végig fehér, utóbbi végig fekete. Ádám erkölcsi nagysága miatt marad fehér, Kímón pedig apjában való hite, és iránta érzett szeretete okán. Éva változik a legtöbbször: mikor férjére büszke, bízik benne, fehér; mikor kételkedik vagy dühös, sárgás, fúriaszerű, feketévé azonban sohasem válik. A fekete Miltiádész-ellenzők is sárgás színt öltenek, mikor megalázkodnak Ádám előtt. Mindazonáltal nem a fehér-fekete-sárga színhármas látható kizárólag. A háttér a görög feketealakos vázákat idézve vörös, és gyakran megjelennek a szereplők gondolatai görög betűkkel (éljen, halál rá). A szín érdekessége, hogy van egy hosszú átvezető rész a római színbe. Görög vázaképeket látunk, amelyek emberi tevékenységeket ábrázolnak. Az első képeken még dolgos emberek láthatók, az utolsó képek alakjai már csak szórakoznak, utalva Róma elpuhult életmódjára. A két színt összeköti továbbá Ádám levágott, nevető feje, amely előbb római szoborfej, majd kocka. Ezzel megérkezett a történet a római színbe.

Az athéni színben (mind a szövegben, mind adaptációjában), meghatározó szerepe van a vallásnak.  Éva hosszú ideig látható a templomban, amint könyörög Aphroditéhoz. Itt azonban egy jelentős különbség van a rajzfilm és a szöveg között.  A rajzfilmben nem jelenik meg Erósz a Chariszok kíséretében, és nem biztosítja Évát az isteni segítségről, amit a nő tiszta szívéért cserébe kap. Szintén csüggesztő, hogy épp egy templomi szobor válik azzá a demagóggá, aki Ádám ellen ingerli a népet A rajzfilm szerint a templomban sem találhatunk menedéket az unatkozó nép gonoszsága elől. Egy másik gonoszság viszont kimarad a filmből: nem derül ki, hogy Lucifer csupán tréfált Ádám szándékaival kapcsolatban, és nem látható, hogy mint ördög, fél az olyan szakrális helyektől, amilyen a templom. Az istenek eltűntek a világból, nem képesek már félelmet kelteni az ördögben. Ez is erősíti azt a feltevést, hogy a szín jóval embertelenebb a rajzfilmben, mint a szövegben, az istenkép is módosul.

*

Eszmei lankadtság ellen: kereszténység – a Hatodik szín

A 6. színben megvalósul Ádám kivégzés előtti monológjának egyik részlete: „Örülj, mulass, tagadd meg az erényt.” Ádám levágott feje kockává változik: Rómában fontos a szerencsejáték, és a gazdag polgárok legjobb dolga olyan „játékokkal” játszani, amelyek kimenetele a szerencsén múlik (kockajáték, fogadás), ám a játszó személyek életére nagy hatással lehet (Éva, akit veresége esetén Ádám Catulusnak ígér; a gladiátor, akinek az életére fogadnak). A szereplők látszólag semmiben sem szenvednek hiányt, mégis érezhető, hogy az életformájuk kudarcra van ítélve. A palotában ugyanis elkezdenek repedezni a falak. Ez megfeleltethető Éva azon monológjának, amelyben kifejti (a többi mulatozó előtt), hogy a duhajkodás közben érzett öröm nem igazi öröm; visszasírja „ártatlan, játszi, gyermeteg” énjét. A rajzfilmben Éva semmi ilyet nem mond, Ádám megtérésében nem játszik szerepet szövege. Itt a szereplők csak akkor ébrednek rá a problémákra, mikor leomlanak a palota falai, és meglátják a dögvésztől sújtott várost, valamint a keresztre feszítettek szenvedését.

Azonban nem Éva az egyetlen nő, akinek jelentősége csökken: hasonló sorsra jut Cluviának, Catulus barátnőjének szerepe. Madách szövegével ellentétben („Megállj Catulus, én is elkisérlek.”) Jankovics nem jelzi, hogy ezek a léha kapcsolatok képesek lehetnek felülemelkedni az egyszeri mulatozáson, és kiemelni az embert a romlott világból (lásd hetedik szín). Cluviát nemcsak Catulus iránti szeretete hajtja, hanem az új tan megismerése is. A többi szereplő is ennek megfelelően változik: a szín első részében sírszobrok keltik őket életre, a másodikban mozaikok. A rómaiak előtt a területen élt etruszkoknak szokásuk volt kettős szarkofágokat készíteni, amelyekben együtt nyugodhatott férfi és nő. A szarkofágokban általában a filmhez hasonló pozitúrában helyezkedtek el az ábrázoltak: félig ülve, félig fekve, egymást átölelve. Ez illeszkedik Jankovics már Egyiptomban is felmutatott gondolatmenetébe: az ember, amíg nem kap eszmei „segítséget”, a halál felé tart (Ádám halotti maszkja). Tehát a kereszténység megnyerte az egyént az élet számára, újra küldetést adott Ádámnak. Lucifer többször is változik: mikor a kereszténység térhódításától tart, Kerberoszként látható, ami három szempontból is figyelemre méltó. Egyrészt azért, mert Kerberosz egy háromfejű kutya a görög mitológiában, aki az Alvilág kapuját őrzi, tehát specifikus kapcsolata van a halottakkal. Másrészt az is fontos, hogy Kerberosz a görög-római mitológia része, és mikor megjelenik, a társaság egy ideje már-már rokonszenvez a kereszténységgel, tehát Kerberosz-Lucifer „visszakanyaríthatja” őket hitükhöz (az ördögnek sem célja, hogy felvegyék a kereszténységet). Harmadrészt mivel Kerberosz alapvetően kutya, nem idegen Lucifer kedvenc állatától, megjelenési formájától. Mint ördög, kutyaként menekül a glóriában megjelenő Krisztus elől. A szín végén a környezet nyomására kénytelen „felvenni a kereszténységet”: ekkor Ádám fegyverhordozója lesz, és kutyás sisakot ölt.

Ebben a színben is a sötét-világos szembenállás a legfontosabb. Amíg a társaság mulatozik, a világos színek és a szeretkezést ábrázoló képek dominálnak. Mikor kétségbeesnek, megjelennek a feldúlt város feketés-szürkés árnyalatai. A szín vége azonban pozitív: Péter apostol és maga Jézus áldja meg a szereplőket.

*

Egyház által uralva: szerelem és emberéletek – a Hetedik szín

A 7. színben a római színben még az új világ reményével kecsegtető egyház embertelenségét láthatjuk. Ezt jelzi a szín végén a menyasszonyi ruhát viselő csontváz; ez helyettesíti Lucifer mondatát: az eretnekek kórusa Ádám és Éva esküvőjének „nászéneke”. A rajzfilm nemcsak a keresztesektől való félelmet és az eretnekégetéseket mutatja be, hanem (Madáchcsal szinkronban) azt is, hogy az egykor oly magasztos eszme az emberi örömöket gátolja kiteljesedésükben. Ádám szín eleji bizakodó monológjának ellentmond a keresztesek ábrázolása: sérültek, betegek, hitüket vesztették. Bár az emberek félelmét bemutató első párbeszéd szövegszinten nem jelenik meg, képileg ott van: a lovak eltapossák a parasztokat, terményeiket, állataikat. Nem sokkal biztatóbb a helyzet Konstantinápolyban sem: mindenki retteg az eretnekségvádtól. A pátriárka korántsem az elfogadás nyelvén szól: egy pillanatban átváltozik az athéni templomban látott szörnyképpé.  Jankovics így utal a vallás kiüresedésére, valamint kapcsolatot teremt az athéni színnel. A két felekezet vitáját és az eretnekek megégetését látva Ádám kétségbeesik. Azonban Éva megjelenése kizökkenti: mikor megmenti, egy pillanatra fehér körvonal veszi körül alakját, kiemelkedik a szürke közegből Ez az elem szakrálisnak ábrázolja a szerelmet. Magasztos dolgot vitt véghez; ezt jelzi a körvonal akkor is, mikor Éva zárdába megy. Éva ellenben nem sokat változik: a szöveghez képest itt sokkal inkább beletörődik a szerepébe; továbbá nem derül ki, hogy egy ígéret miatt nem lehet Ádámé. Nemigen érezhető, hogy sajnálja Ádámot és magát. Viszont Ádám szövegének egy részét („Izóra! oh ne hagyj el ily sietve”) egy szentképnek mondja el, aki egy könnyet hullajt. Jankovics is utal tehát a nőalak összetettségére, csakúgy, mint Madách. Nem ez az egyetlen szerelem, amely a színben látható: Lucifer és Éva komornája, Helene szintén „szerelmes”, de leginkább Ádám szerelmének ellenpontozását látjuk (lásd London). A szerelem nem változtatja meg Lucifert; sokszor alakot vált a szín során, de más okokból. Az ábrázolása illeszkedik az európai hagyományba: mint ördög, fél a zenétől (lásd Faust).

Ebben a színben is fontosak a színkör elemei. Ismét előkerül a fekete-fehér ellentétpár: ezúttal a két felekezet képviselői láthatók ebben a két színben (szerzetesek: fekete, eretnekek: fehér), mikor egymással vitatkoznak. Jankovics itt is állásfoglalásra használja a két színt. Azonban mivel később egymásnak esnek, és tettlegességre kerül a sor, sejthető, hogy az eretnekek erkölcsi fölénye (ragaszkodásuk hitükhöz, a rajzfilm velük ért egyet) csupán a helyzetből következik, nem jellemükből. Mindazonáltal a rajzfilm világossá teszi, hogy az eretnekek a szöveghez hasonlóan büszkék hitükre, és nem tagadják meg azt. Azonban nem csupán a fekete-fehér ellentét mutatja be a színben uralkodó viszonyokat: mikor az egyház kegyetlenségével vagy kiüresedésével találkozunk, minden fekete és szürke. Ez az elem szakrálisnak ábrázolja a szerelmet. A lovagias vonzalom az egyetlen, ami kiemeli az embert a szürke, kegyetlen világból.

*

„Csodás kevercs”, „törpe kor”, „elárult tudás” – a Nyolcadik szín

A 8. színben megkezdődik Ádám pihenése, amire az előző szín végén áhítozott. Prágába érkezünk, a főtérre, ahol a csillagászati óra, az Orloj áll. Az órajátékot a valóságban is ott álló csontváz indítja el, jelezve, hogy ez a szín is (hasonlóan Egyiptomhoz és Rómához) eszmei segítség híján a halál felé tart. A csontváz azonban nemcsak ezért jelentős, hanem azért is, mert a csontvázat a halál allegóriájának szokták tekinteni, és mielőtt mindenkit elvinne, a halál táncba kéri az embereket (danse macabre). Az összes megjelenő szereplő élettelen báb, egyikük sem tud kitörni szerepéből. Ebben a színben a képmutató, felszínes beszélgetések, a kicsinyes intrikák jelentik a táncot. Ádámot szinte megfenyegeti Rudolf császár, hiszen Kepler igyekszik felmentetni boszorkányság vádja alatt álló anyját. Ádám a rajzfilmben anyja említésére emberré válik, érzelmeket mutat, de azonnal visszaváltozik engedelmes bábbá. Később is engedelmes, tudását letagadó, szomorú tudósként látjuk. Éva azonban mind a szövegben, mind a rajzfilmben kilendíti mélabújából (pl. pénzéhségével). Mind Madách, mind Jankovics hangsúlyozza Éva összetettségét („…csodás kevercs…”, Ádám, 8. szín), de a rajzfilm (amellett, hogy szerepét csökkenti), ridegebbnek, Ádámmal szemben elutasítóbbnak ábrázolja (ebben a színben például a lovaggal való házasságtörése közben nem érez bűntudatot). Ezután egy rövid időre feltűnik az ebben a színben mellékszereplőként megjelenő Lucifer, mint Kepler famulusa. Kutya alakjában ugrik oda Ádámhoz, majd rút, Bosch figuráihoz hasonló emberként jelenik meg. Ebben a színben a legtöbb személy és tárgy fekete-fehér. A szín stílusa némiképp hasonlít Dürer metszeteihez, amivel Jankovics ismét a korhoz kíván közeledni, hiszen Dürer Keplerrel majdnem egy időben élt.  Ennek ellenére is feltűnik egy fontos szín: a vörös. Először akkor láthatjuk, amikor famulus-Lucifer szeme vörösen, lézerszerűen megvillan, feltérképezve Ádám környezetét. Majd kicsit később a bor vöröse válik ki a környezet egyhangúságából: „E törpe korban így kell lelkesülni, / S elszakadni [a világ] mocskoló porától” (Ádám). Tehát a mámor, amit a bor okoz, kilendítheti, „feltüzelheti” a kétségbeeső embert. A három szín (fekete, fehér, vörös) utalhat a forradalom összetett voltára, amely életet és halált hoz, és rengeteg vért ont. Talán így helyettesítheti a film Lucifer forradalmat anticipáló monológját.

*

Szabadság, egyenlőség, testvériség? – a Kilencedik szín

A 9. színben Ádám szemtanúja lesz a francia forradalomnak. Annak ellenére is az marad, hogy Georges Dantonként jelenik meg. Danton a forradalom egyik vezéralakja, valamint nagy szónok volt. Ádám azonban némi iróniával és sajnálkozással nézi a tömeget, amelyet vezet ugyan, de nem mindig képes irányítani dühét: mikor az árulókról beszél nekik, a Konvent megtisztítását javasolja, ám a nép, bosszúvágyának engedelmeskedve, a börtönbe vetett arisztokratákat akarja megölni.  A néppel együtt sodródik a börtönbe, akaratán kívül. Ez bukására is utal, hiszen a nép magának engedelmeskedik, a népvezérnek csak akkor, ha a két akarat egyezik. A szín végén lényegében a nép elpártolása miatt ítélik halálra Dantont: a rajzfilmben a szó szoros értelmében „elveszti lába alól a talajt”: minden követője átpártol Saint-Just-höz. Végül Saint-Just már kaszásként jelenik meg, és Ádámot fellöki a vérpadra, ahol a néma szereplő, hóhér-Lucifer várja. Ádám a rajzfilmben nem is mondja el a szövegben szereplő összes mondatát a népnek: első monológjából kimarad az a rész, amelyben a papokat, a nemeseket és a királyokat teszi felelőssé a nép sorsáért, és őket jelöli meg ellenségként. Ennélfogva a francia forradalom itt inkább egy csürhe indokolatlan és véres fellépése, mint az emberiséget előrébb vivő események egyike. A forradalom-kép azonban nem ilyen egyoldalú a rajzfilmben: a lerombolt Bastille felett egy pillanatra megjelenik a filozófia allegóriája. A forradalom tehát az észt helyezte a zsarnoki intézmények helyére (vesd össze: „…visszatéve /Trónjára az észt, e rég üldözöttet.”, Ádám 9. szín).

Ebben a színben is fontos szerep jut Évának; ez az egyetlen szín, amelyben két szerepben is feltűnik: márkinőként és pórnőként; ebben a színben legfontosabb funkciója, hogy ráébressze Ádámot a szerelem lehetetlenségére, azáltal, hogy a szélsőséges világban elképzelhető két nőtípust megjeleníti. Márkinőként sem a filmben, sem a szövegben nem kíván kapcsolatot létesíteni Ádámmal, akit megvet, hiszen egy kegyetlen helyzetben ostromolja szerelmével, de a beteljesülés Éva elvei és rangja miatt lehetetlen. A rajzfilmben Éva viselkedését inkább a félelem diktálja: rémülten nézi a nyaktilót az – Ádám vágyainak megfelelően – hálószobává változott börtöncellából, és mikor Ádám ráveti magát, szintén nagyon megijed. A szövegben inkább a régi rend mártírjának érzi magát, amint ezt egy rövid monológban közli is Ádámmal. Megrázó, hogy arisztokrata viselkedése a börtönben sem hagyja el.  Pórnőként ezzel szemben a tömegbe olvad, most ő a kezdeményező a kapcsolatban, és Ádám érzi őt méltatlannak magához. Ádámnak a szín végére meg kell állapítania, hogy nemcsak a nép kegyét veszti el, rádöbbenve saját viszonylagos értékére, hanem egyik nővel sem képes együtt élni.   

Itt is viszonylag kis szerepet játszik a koloritás: a színt a francia zászló „összetevői”, a kék, a fehér és a piros uralják. A néptömeg minden esetben ebben a három színben játszik, Ádámnak csak az öve trikolór, egyébként fehér: nemigen őrjöng a néppel. Csak a szerelem teszi alakját színessé (lásd Falanszter). Az arisztokrata szereplők fehérek. Éva is megszínesedik az Ádámmal folytatott párbeszéd közben. Éva pórnőként a tömegbe olvad, együtt sodródik vele. Azonban van még egy pillanat, amikor megjelennek a színek: Ádám a börtönben egy pillanatra arisztokrata kastély szökőkútja mellett látja Évát és bátyját, jelezve, hogy nem tartja őket ördöginek. Lucifer épp csak felvillan, mint kék-fehér-piros hóhér, utalva a forradalom pusztító voltára.

*

A felvilágosodás és a „szellemi kincsek”, a könyvek – a Tizedik szín

A 10. színben ismét Prágát láthatjuk: Ádám Keplerként ébred fel álmából. Hamarosan újra eszébe jut kora romlottsága.  Már-már fausti kétségbeeséssel tekint tanítói munkájára. Ám álma felcsillantja előtte a reményt, hogy későbbi korokban talán elfogadott lesz a szabad gondolatok kifejezése. A szövegben ezt tanítványának fejtegeti, a rajzfilmből viszont kimarad az ezt taglaló mondat: az adaptáció máshogy érzékelteti ezt a vélekedést: képi eszközökkel.  Miközben Ádám tanítványával beszél, egyre inkább világosodik. A szöveg szerint is „szürkül a reg”, a szín cselekménye idején, de a rajzfilm látványossá teszi. A hajnal ebben az esetben a szellemi virradatot is jelenti, mivel Ádám a felvilágosodás tanait közli tanítványával. Emellett a rajzfilm összeveti egy másik fényforrással, a lámpával. A lámpa mesterséges fényforrás, és idővel kiég (vesd össze: „Minden, mi él, s áldást hintve hat, / Idővel meghal, szelleme kiszáll…, Lucifer, 7. szín).  A lámpa épp akkor ég ki, mikor egy eretnek meghal a máglyán. Ádám ekkor azt mondja tanítványának: „Lásd a valót, mint én látom magam.” Ádám szerint tehát e világban a máglya adja a fényt. Azonban ahogy a forradalom-kép nem volt egyoldalú az előző színben, úgy a felvilágosodást sem csak pozitív eseményként láttatja a rajzfilm (a szöveg sem, hiszen Ádám ott is könyvégetésre biztatja tanítványát). A rajzfilm azonban két példát is hoz a könyvégetésre: először középkori inkvizítort láthatunk, amint eretnek vagy felszabadító könyveket vet máglyára, majd a 20. századi nemzetiszocialistát, aki szintén ezt teszi. Tehát minden korszakban akadtak emberek, akik az akkori ideológiával szembemenő műveket elpusztították.  Nem hiába írja Heinrich Heine, a 19. századi német költő (Almansor, 1820): „Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak.”. És valóban: mind az inkvizítor égeti az eretnekeket, mind a náci a nem árjákat.

A nyolcadik színhez hasonlóan ez a szín is a düreri metszetek hatását kelti, így nem használ túl sok árnyalatot. A fekete- fehér színvilág utalhat, a szabályos, csüggesztő korra, de Ádám elkeseredésére is. A főszereplő kiábrándultságát nem tudja fokozni (de a nézőét igen), hogy Éva korlátoltsága miatt nem érti meg férjét, és hűtlen lesz hozzá. A lovag és Éva felületes viszonyának ábrázolására alkalmas Cupido figurája. A színben azonban nemcsak egy emberfeletti erő sírása jelenik meg, hanem egy másik természetfeletti erő nevetése is. Lucifer (a rajzfilmben) az egész szín alatt Ádám mellett van, és végig kajánsággal reagál a történésekre (pl. nevet a tanítvány esküjén). Ádám ébredése után annak bölcsességén gúnyolódik, majd fekete kutyaként kíséri a tanítvánnyal folytatott beszélgetés helyszínére.

*

„Az örök nőiség” és a kapitalizmus kudarca – a Tizenegyedik szín

A 11. szín mind a szövegben, mind a rajzfilmben a leghosszabb szín. Madách jelenébe érkeztünk, ezt a rajzfilm úgy jelzi, hogy az 1850-es években használt találmányokat (például gőzmozdony, velocipéd) ábrázolja a szín elején. Az összes eszköz tartalmazza valamilyen formában a kereket. A kerék az egész szín központi szimbóluma, hiszen alkalmas a forgandóság bemutatására: a kapitalista Londonban bárki meggazdagodhat vagy elszegényedhet teljesen váratlanul. A szín elején Ádám és Lucifer is egy kerékből száll ki: csakhogy ez a kerék a londoni vidámpark óriáskereke. A szín minden szereplője ebből a kerékből érkezik színrelépése helyszínére. A kerék gyakran helyszíneket is megjelenít, például a kocsmát és a sikátort. Azonban sejthető, hogy az óriáskerék nem csupán szórakoztat: a befogadónak az lehet a benyomása, hogy ez a kerék is a forgandóságot, a versengést szemlélteti; az ékszerárus (modernebb eszközei, látványosabb termékei következtében) nyomorba taszítja az ibolyát áruló kislányt. Az ékszerárus Madách művében is rivalizál a kislánnyal, de ott nem válik egyértelművé, hogy az egyiküknek nincs jövője. A kerék harmadik fontos szerepe is a szórakoztatással kapcsolatos: egy utcabálban együtt mulatnak a katonák és a mesterlegények. Az egyik katona (magasabb társadalmi állására hivatkozva) egy mesterlegény szerelmével kezd táncolni: a legény megpróbálja visszaszerezni párját, ám néhány katona brutálisan megrugdossa, a közelben posztoló rendőr pedig nem törődik az incidenssel, hiszen „csak” egy munkásról van szó. A lány eleinte boldogtalan, majd egyre jobb ruhákat hord, beletörődik helyzetébe. Később teljesen merev lesz az arca, és a mulatság összes tagja bábuvá változik, akik egy muzsikus monoton zenéjére forognak körbe, és a látványosságot rengetegen nézik nevetve.  A kerék (helyesebben kör) tehát itt is szórakoztat, de az óriáskerékhez hasonlóan itt is mély dráma van a felszínes öröm mögött. A kerék negyedik fontos megjelenése ellenben egy mindenki számára elkerülhetetlen jelenséget tesz érzékletessé: a halált. A szín végi sírjelenetben ugyanis az összes szereplő erről a kerékről fordul a sírba, legyen bár fiatal vagy öreg, jómódú vagy szegény. Jankovics a rajzfilmben még ennél is tovább megy: a 20. század pusztító diktatúráinak áldozatai is a sírba kerülnek, a század híres személyeivel, művészeti alkotásaival együtt. A rajzfilm azonban nemcsak az elmúlt század kulturális elemeit teszi bele ebbe a jelenetbe, hanem egy ókori allegóriával párosítja őket: Justitia, az igazság istennője áll a háttérben. Justitiát bekötött szemmel szokták ábrázolni, hiszen az igazság nem részrehajló; ezért furcsának tűnik, hogy ezúttal nyitott szemmel tekinti meg a diktatúrák áldozatainak halálát. Ők tehát mindenképpen igazságtalanul halnak meg. Utána a sok vértől elborzadva kendőt köt szeme elé, de ez is átvéresedik. Ezután bohóccá változik; most a politikusokon, a találmányokon és az alkotásokon a sor: a Sikolytól kezdve a Rubik-kockáig minden jelenség megsemmisülésre ítéltetett. A bohóc talán arra utal, hogy az igazságnak ebben a században semmi szerepe nincs, az 1900-as évek minden politikai eseménye (mert ilyenek is sírba kerülnek szép számmal) valamilyen hazugságon alapult, és hogy Justitia, elvesztve transzcendenciáját, nevetséges, üres alakká vált. Végül a kerék már (lásd mint: Arany János: Híd-avatás) csak masszát forgat, amelyből néhol kikandikál egy-egy végtag. A szín végén Éva lép a kerékre, a rajz segítségével összes korábbi alakját felölti, jelezve, hogy lényege változatlan: egyedül ő képes boldogságot hozni a földre, hiszen mindig megtestesíti az „örök nőiséget” (Goethe: Faust, Márton László fordítása).

Ebben a színben nagyon fontosak a fehér fény alkotórészei: elsősorban hangulatuk számít. Londonban a színek szerint kétféle szcéna képzelhető el: a világos színekkel jellemzett, hangos, ám felszínes örömet hozó tömegjelenetek, illetve a feketés-szürkés színek által uralt, a feneketlen nyomort bemutató epizódok.  A szín elején Ádám és Lucifer a fényekkel megvilágított vidámparkba érkeznek. Mikor kilépnek a kerékből, átlátszók, hiszen még nem döntötték el, hogy milyen alakban jelennek meg: körvonaluk azonban látható. Mindketten a második színben látott alakjukat viselik: Ádám emberként, Lucifer antropomorf ördögként sejlik fel. Ha valami okból később láthatatlanná szeretnének válni (például akkor, mikor a két gyárost kihallgatják), akkor ismét így tűnnek fel. A szín első felében munkások; a második felében (mikor Éva csatlakozik hozzájuk), Ádám úriember, Lucifer pedig rendőr, aki nemzetiszocialista és szovjet egyenruhát egyaránt magára ölt. A rajzfilm így Lucifer embertelenségét, ördögi voltát szemlélteti, a madáchi bemutatásnál (pl. élcelődés) sokkal erőteljesebb eszközökkel. Lucifer azonban nem csupán ezt a kiegészítést kapja a szöveghez képest: ugyanis miközben Ádám Évának udvarol, Lucifer Éva anyját ostromolja. Valószínűleg csupán tréfál a hölggyel, azonban nem idegen sem Madáchtól, sem Jankovicstól, hogy Lucifert szerelmesként ábrázolják. A hetedik színben ugyanis Tankréd és Izóra szerelmének ellenpontjaként jelenik meg Helene és Lucifer szerelme; ez romantikát nélkülöző, ironikus kapcsolat. Jankovics célja a részlettel az lehetett, hogy (Madáchcsal egyetértésben), hogy a szerelem két szélsőséges esete táruljon fel a befogadó előtt.

*

Uniformizált világ – A Tizenkettedik szín

A 12. színben valóra válik Ádám kívánsága: olyan világot láthatunk itt, „melynek rendén értelem virraszt”.  A falanszterekben a legfőbb szerep a tudósoké: a világ struktúrája is ennek alapján alakult ki. A rajzfilmben a falanszter értelmetlen, mivel nem derül ki, hogy tudomány nélkül kihal az emberiség („Négy ezredév után a nap kihűl/…, Tudós, 12. szín), Madáchnál ellenben van magyarázat a kegyetlen világra. Az egyéniségnek nem sok szerep jut: aki valamilyen ingerre másképp reagál, mint társai, vagy nem végez el valamilyen munkát szórakozottságból, azt szigorúan megbüntetik. A szín második felében Ádám tanúja lesz annak, hogy négy kiválóságot (Luthert, Cassiust, Plátót és Michelangelót) megfenyítenek, mert zsenijük túlteljesíti a falanszter követelményeit, viszont a rájuk bízott feladatot nem hajtják végre, mert nem ebben jók, nem tudják szolgálni a társadalom érdekeit. Ádám azonban képes meglátni azt, amit a falanszter népe nem: előtte a négy alak fölsejlik saját koruknak megfelelő stílusban ábrázolva. Ez sejteti, hogy nem illenek e világba, máshol van a helyük. A rajzfilm ebben a színben kockaházakat és paneleket vonultat fel. Egyetlen kivétel van: a múzeum. A múzeum klasszicista stílusban épült, jelezve, hogy ez a falanszter egyetlen olyan pontja, ahol a múltról információt lehet kapni. A múzeumba belépve a befogadó azt tapasztalja, hogy emberi tárlatvezetés helyett egy gép mesél a kiállítási tárgyakról. Madách művében a mesélő a Tudós. A rajzfilm viszont azt hangsúlyozza, hogy az értéktelennek ítélt tárgyak és állatok bemutatáshoz nem szükséges emberi szakértelem; tehát Jankovics filmje még jobban gépesít, mint a szöveg. A Tudós csak később lép színre, később derül csak ki, hogy büszke kémiai ismereteire, emellett a rendszer szolgálója. A múzeumban azonban nemcsak kitömött állatokat (Ádám többet is felismer közülük, például a kutyát: meglepetésében már-már felkiált, de Lucifer – miközben egy pillanatra a harmadik színben látott farkaskutyaként tűnik fel – elhallgattatja.) és régi használati tárgyakat lehet látni, hanem a szellem alkotásait is itt őrizték meg az utókor számára. Az egyik teremben megpillanthatjuk Csontváry Kosztka Tivadar Magányos cédrus című festményének fekete-fehér változatát. Ebben a világban maga a kép a magányos cédrus, valószínűleg az utolsó alkotás, amely „fennmaradt még a nagy napokból, mint végrendelet”.  Két textust is láthatunk; a szöveg szerint az egyik Homérosz valamelyik műve, a másik Tacitus Agricolája. Ádám arca, amely eddig csak undort fejezett ki, megismerve a falanszter szemléletét, felragyog, de mikor megtudja, hogy a két mű nem késztet lázadásra a rendszer ellen, újra elcsügged. Később haragra gerjed, mikor arról értesül, hogy az újszülöttek mesék helyett mértant hallgatnak. Csak a szerelem változtatja meg radikálisan (lásd lejjebb). Lucifert még kevésbé kaphatjuk változáson: végig ironikus, bár kissé sajnálkozó arccal láthatjuk. Azonban itt is megjelenik az őt jellemző vörös villanás: mohón tekint a kiállított vasrudakra.  

A 12. színben a fehér az uralkodó árnyalat. A szereplőkre, a helyszínekre és a tárgyakra a fegyelmezettség jellemző, az uniformizált világ rendje szerint. Csupán két alkalommal tűnnek fel a színek: egyszer csak egy rövid, majd lényegesen hosszabb ideig. Mikor Ádám elhalad egy Madonna-szobor mellett, a szobor egy pillanatra színes lesz, jelezve, hogy egykor egy száműzött fogalomnak, a vallásnak a része volt. Majd a szín második felében Ádám meglátja Évát; ismét színes lesz a környezet (Párizs); a szerelem (a valláshoz hasonlóan) olyan fogalom, amely eltűnt ebből a világból. Ez a jelenet nagyban emlékeztet a képregényekre; a szereplők ajkát buborékok hagyják el, amelyben gyakran mondatvégi írásjelek tűnnek fel (például mikor a Tudós kórházba akarja küldeni Ádámot és Évát, felkiáltójeleket látunk). A kiszínezett jelenet hasonlít egyes pop-art alkotók stílusára, például Roy Liechtensteinére.

*

Mitől ember az ember? – a Tizenharmadik szín

A 13. szín a szöveg szerint a tizenkettedik logikus következménye: a falanszterben ugyanis Ádám, mikor „őrülésnek” (Tudós) bélyegzik szerelmét, arra hivatkozik, hogy a szerelem isteni eredetű érzés, és lehetővé teszi, hogy az ember kapcsolatba lépjen Teremtőjével. Ádám tehát azért kerül az űrbe, mert úgy érzi, hogy magasztos érzelmei miatt bejárása van oda. Lucifer azért hagyja el vele a Földet, hogy ráébressze tévedésére, valamint hogy új embert csináljon Ádámból, aki az ő parancsait követi, legyőzve ezzel Istent. Jankovics ezzel szemben nem indokolja, miért kerül hőse az űrbe, hiszen a falanszter-színből kimarad Ádám szövegének ez a része. A rajzfilm más okot talál a „kilövésre”: Ádámot és Lucifert is űrhajóként ábrázolja: Lucifer kis cirkáló, Ádám pedig fokozatosan válik űrhajóvá. Ezzel a film utal arra, hogy a 20-21. század embereinek is létfontosságúvá válhat az űrutazás, ha a Föld többé nem alkalmas arra, hogy megmaradjon rajta az emberiség. Jankovicsnál tehát más az űrutazás célja, mint Madáchnál. Mindazonáltal Ádám ugyanúgy megütközik az űr hidegségén, mint a szövegben. Lucifer célja pedig a rajzfilmben is az, hogy Ádám elveszítse emberi mivoltát. Igyekszik Ádám emberi részeit űrhajódarabokká alakítani: az űrben lebegő aszteroidákból csinál alkatrészeket, leválasztva Ádám testrészeit; ez szemlélteti az anyag feletti hatalmát (vesd össze: Még létez az anyag/Mindaddig áll az én hatalmam is.”, Lucifer, 11. szín). Ádám egyre inkább géppé válik; ekkor azonban megszólal a Földszellem, aki Föld-központú rádióhullámok segítségével kommunikál, hiszen a Föld az ő területe, központja. Ádám most ért arra a határra, amelyen túl az ember megsemmisül. A Földszellem meg akarja védeni Ádámot ettől, úgyhogy felszólítja őt, hogy térjen vissza a Földre. Fenyegeti (Térj vissza, élsz, / Hágd át, megsemmisülsz), de Ádám nem akar engedelmeskedni. A Földszellem azzal is érvel, hogy az összes szellemi, eszmei dolog Ádám életében tőle származik. Erre vonatkozó szövegét („A szépet… magadnak”.) Éva mondja el. A szöveg szerint ebben a színben nem jelenik meg Éva. Jankovics így teremthet kapcsolatot a londoni sírjelenettel, hiszen ott majdnem istennőként öltött testet Éva, ott is a férfi szellemi vágyának, eszme, poézis utáni vágyakozásának szimbóluma. Az űrben is minden ilyen típusú gondolatot ő ad a férfinak. Eközben Lucifer továbbra is Ádám szerveinek eltávolításán dolgozik; mikor a szívet veszi ki, Ádám kétségbeesetten utánakap, de nem érheti el. Mikor elveszti agyát, géppé válik. Lucifer látszólag győzelmet aratott: a „báb-istenséggé” váló Ádámon keresztül legyőzte az Urat: az új Ádám létrehozza majd a világot, amely „megdöntheti az Úr világát”. A Földszellem azonban megakadályozza ezt: új életet lehel Ádámba, és ő rájön, hogy a Földön van a helye; az a dolga, hogy újabb és újabb eszmékért csatázzon. A gép fokozatosan visszaváltozik emberré; mikor Ádám, eszméletvesztése óta először, megszólal, az űrhajó oldalán fények gyúlnak ki. A két alkotás közös üzenete tehát, hogy a lelkesedés teszi az embert emberré.

Ebben a színben a szürke és a fekete – az átmenet és a sötétség az uralkodó.

*

„Okoskodásod a jóllakotté,…” – a Tizennegyedik szín

A 14. színben Ádám ismét nagyot csalódik a tudományban. Első csalódását akkor láthatjuk, mikor a falanszterben az érzelmek alárendelődnek a logikának.  Az űrben azonban még bízott annyira a falanszter tudósaiban, hogy elhiggye: képesek megmenteni a Földet. Az eszkimó-színben azonban be kell látnia, hogy a tudomány „nem győzött végzetén”, nem tudta megóvni a bolygót a kihűléstől. A művészetek az eszkimó-színben már nem az ész miatt vesztik szerepüket, hanem a megélhetés miatt (már a falanszterben is „feleslegesek” voltak) az ember legalapvetőbb igényeinek teljesítése forog kockán (Maslow-piramis legalsó foka). Ennek megfelelően Éva is silánnyá válik, hiszen a mű legnagyobb részében a költészettel, az eszménnyel kapcsolódott össze alakja. Most artikulátlan hangokat hallatva ugrál.  Ádámot ez veszi rá arra, hogy véget vessen álmának. Ám mielőtt ez a végső csalódás éri, számos csüggesztő jelenetet lát. Ebben a színben már akkor kétségbeesett, mikor észreveszi a fagyott világot. A növények is együtt „korcsosultak el” (Ádám, 14. szín) az emberekkel: elvesztették életet, szépséget nyújtó szerepüket. Az ezt részletező monológ kimarad ugyan a szövegből, de a rajz pótolja, hiszen a szereplők végig homályos, kavargó ködben állnak, és ha az elfonnyadt növények nem is látszanak, a természet kifáradását sejteti a kopár föld.  A növények után az emberben is csalódik; mikor meglátja az eszkimót, arra gondol: bár kihalt volna az emberiség. Az eszkimó külseje sem ígér sok jót; de Ádám akkor botránkozik meg igazán, mikor az eszkimó–éhségének engedelmeskedve–vadállati módon megöl egy nyulat, és azon nyomban minden feldolgozás nélkül megeszi: az ember „állattá silányult” (Ádám, londoni szín).

A színben a homály miatt–melynek talán az a célja, hogy Ádám kétségbeeséséét megjelenítse– nem jól lehet látni az arcokat. A homály jelképezheti Ádám kiábrándultságát, de a világ züllését is. Csak néha válik láthatóvá a három szereplő (Ádám, Lucifer, az eszkimó) arca. Az eszkimó vonásai csak színrelépésekor rajzolódnak ki, ekkor is csak azért, hogy Ádám borzalmát megértse a befogadó. Az eszkimó arca ugyanis torzult emberi arc, mint ahogy viselkedése is torzult emberi viselkedés.  Ádám a rajzfilmben már nagyon öreg. Madách írói utasításaiból kiderül, hogy ő is öregíti hősét, de Jankovicsnál látványosabb Ádám kora; nagyobb szerepet játszik ébredésében.  Luciferen is az elmúlás látszik; mint ördög, nem öregszik, de megszokott kutyaalakja helyett most arca helyén kutyakoponyát láthatunk néhány pillanatban (például mikor Ádámot ráveszi, hogy találkozzon Évával).  A koponya utalhat arra, hogy tisztában van mondandójának kétségbeejtő, halált hozó voltával. Mivel Éva lezüllése gyakorolja Ádámra a leginkább csüggesztő hatást, ekkor rajzolódik ki a koponya a legélesebben, mint ahogy Ádám öregsége is ekkor a legszembetűnőbb. A szín végén Lucifer ismét fekete kutyaként ébreszti fel Ádámot.

*

Kétes tanács – a Tizenötödik szín

A 15. színben visszatérünk a harmadik szín terébe, a barlangba. Ennek megfelelően Ádám és Éva ismét ősember, Lucifer pedig szürke farkas. Az egész színben jól jellemzi a szereplők (elsősorban Ádám) lelkiállapotát az időjárás; mikor Ádám a világra rácsodálkozva kilép a barlangból, az eget a második prágai színben látotthoz hasonló hajnal festi rózsaszínre. Ez (ugyancsak a második prágai színhez kapcsolódva) az értelmi megvilágosodást jelképezi, de máshogy, mint Prágában. Ott Ádám csupán egy eszme fényét látja meg, amely képes újra felszítani naivitását, mivel előző eszméje erre alkalmatlannak bizonyult. Ebben a színben azonban épp naivságát veszti el, hiszen minden eszméje valamiképpen kudarcba fulladt. Lucifer arról igyekszik meggyőzni, hogy ő csupán eszköz a sors kezében. Végül felhívja Ádám figyelmét arra, hogy az Úr (vagy bárki, aki képes „lajstromozni majd a számokat”) ügyel majd rá, hogy fennmaradjon az arányosság jó és rossz között. Ekkor jelenik meg Justitia istennő, kezében a mérleggel, az arányosság jelével. Justitia bekötött szemével nem lehet részrehajló. Igaz ugyan, hogy ő nem a sors istennője, hanem a jogos ítéleté, de a jogos ítélet sokszor kihat a sorsra.  A szabad akaratát bizonygató Ádámot keblére öleli a harmadik színben még ellenséges willendorfi Vénusz. A gesztusnak többféle magyarázata lehet. Lehetséges, hogy a Földszellem (amennyiben feltételezzük, hogy a willendorfi Vénusz ismét őt jeleníti meg) így akarja támogatásáról biztosítani az ördögi cinizmusnak ellenálló embert. Az is lehet a gesztus oka, hogy a Földszellem a harmadik színben azért volt dühös, mert kétségbe vonták hatalmát, alaptermészete viszont barátságos. Mindazonáltal ennek a transzcendens erőnek a megjelenése sem tudja Ádámot lecsillapítani: öngyilkos akar lenni, egyrészt a sok nyomasztó álomkép hatására, másrészt szabad akaratát bizonyítandó. Ekkor, haragjának megfelelően, villámlik.  A szöveggel ellentétben a rajzfilmben nem ez Éva első megjelenése. A rajzfilm jelentően eltér a szövegtől abban, hogy Ádám nem beszél ingerült hangon Évával, sőt, első mozdulata a felébredés után egy szeretetteli simogatás. Viszont a szöveggel ellentétben nemcsak Éva bejelentése miatt lép a küzdés útjára, hanem két mondat miatt, amelyek közül az egyik Luciferé, a másik az övé. Lucifer: „Küzdést kivánok, diszharmóniát, / Mely új erőt szül, új világot ád…(2. szín)”, és Ádám: „A cél halál, az élet küzdelem, / S az ember célja e küzdés maga.”(űr)] Így beteljesül az Úr jóslata: valóban Lucifer indítja el az emberi nemet a küzdés útján. Mivel Éva várandós, Ádám öngyilkosságával nem érne véget az emberiség története. Ezt látva Ádám behódol az Úrnak. Ekkor kiderül az ég: megjelennek a csillagok, amelyekből később összeáll az Úr arca. Előbb azonban a befogadó Lucifer kirohanásának tanúja lesz. Farkasból fekete kutyává, fekete kutyából pedig az első színben látott figurává alakul. Lucifer szerepe a színben csökken: kimarad ugyanis monológja, amelyben felveti a magas eszmék problémáját: megvalósulásukkal mindig háttérbe szorulnak a racionális gondolatok, és elharapódzik a babona, a tudatlanság és az előítélet. Lucifer az első színben is az értelem pártját fogja. Állítja, hogy az élet és a halál, a boldogság és a fájdalom nem léteznek egymás nélkül (lásd Bulgakov: A Mester és Margarita).  Azonban az Úr már nem tagadja szerepét, így ő, az „ősi tagadás” nem tud vonzó alternatívát kínálni. Erre válaszol Ádám monológja, amely ugyancsak kikerül a filmből.  Ebben Ádám azzal érvel, hogy az értelem önmagában kevés, hiszen érzelmek és eszmék nélkül „fázik” a lélek. A rajzfilm máshogy vizsgálja ezt. Az Úr ugyanis utolsó mondatatát („Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál) úgy mondja el, hogy a korábbi színek zsarnokaiként látható, jelezve: lehet, hogy az Úrral kötött szövetség sem lesz sokkal jobb a Luciferrel kötöttnél. Az, hogy az Úr diktátorként is megjelenik, utal arra, hogy maga is zsarnok, és hogy az „Ember, küzdj, és bízva bízzál!” már nem tekinthető felszabadító, lelkesítő gondolatnak, inkább egy despota ironikus hazugságának. A küzdelmet és a munkát számtalan ideológia teszi példamondattá, gondoljunk például a nácik által szintén ironikusan hangoztatott „A munka felszabadít”-ra. Az Úr tehát elveszíti megnyugvást adó, transzcendens voltát, és előrevetíti, hogy a vallás helyét átveheti az ideológia. Isten tehát bizonyos tekintetben „elvész”, nem képes már megbocsátó Úrként megjelenni (lásd: Mephisto veresége a Faust végén). Mindazonáltal Ádám kétségeire (Uram! rettentő látások gyötörtek…, „Ki fog feltartani, hogy megmaradjak a helyes uton?”) választ ad, de az, hogy zsarnokként és (mikor Luciferrel beszél) egyszersmind Jézusként is feltűnik, megkérdőjelezi szavainak hitelességét. Szerinte a pár tagjai a Paradicsomon kívül is ottani szerepüket viszik tovább: Ádám uralkodni fog munkája felett és teljesíti biztató parancsait, Éva pedig a költészet segítségével megóvja Ádámot attól, hogy letérjen az általa kiszabott útról. Lucifer ellenben épp tagadásával fogja segíteni az Úr munkáját.

Ebben a színben a harmadikhoz hasonló árnyalatok fordulnak elő, de a két ember már nem narancsos színű (vagy nem végig), ellentétben a 3. színnel. Mikor megjelenik az Úr, mindketten színes körvonalakat kapnak, mint mindig, ha transzcendens erővel találkoznak (lásd 3. szín). Az Úr előbb csillagkép, majd Jézus, majd diktátor képét ölti.   

* 

Kiegészítés: társművészet az animációban

A rajzfilmben számos zenemű felcsendül; terjedelmi okok miatt ebben a dolgozatban nem tudok behatóan foglalkozni velük. Mindazonáltal van egy mű, amelyik rendszeresen felhangzik, és több tétele is hallható: Mozart Requiemje. Ennek a zenének négy altétele hallatszik az adaptációban: üzenheti ironikusan a transzcendens garanciák elvesztését is.

Táblázat: A Requiem néhány megjelenése Jankovics Marcell rajzfilmjében

*

A film zeneisége igen gazdag. A teljes zenei lista a 2:44:40-től látható a film végén.

Végezetül: Jankovics Marcell rajzfilmjének képi világa – bár messzemenőkig meg- és felidézi Madách emberiségkölteményét  egy sarkosan 20-21. századi kérdéseket feszegető, elementárisan modern alkotás, mondanivalójában megrázóan mély és újszerű üzeneteivel.

*

Források

1. Madách Imre: Az ember tragédiája, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1964
2. Johann Wolfgang Goethe: Faust, Márton László fordítása, Kalligram Kiadó, 2015, Budapest, 441.o
3. Mihail Afanaszjevics Bulgakov: A Mester és Margarita, Szőlősy Klára fordítása, Európa Könyvkiadó, 1975, Budapest, 581.o
4. George Orwell: 1984, Szíjgyártó László fordítása, pdf-dokumentum, 162.o, 2023.08.23.
5. Jankovics Marcell: A fa mitológiája, Csokonai Kiadó, 1998, Debrecen, 14.o
6. Dante Alighieri: Isteni színjáték, Nádasdy Ádám fordítása, Magvető Kiadó, 2016, Budapest, 45.o
7. Jakab-Aponyi Noémi: Megrajzolt álomutazás-Jankovics Marcell: Az ember tragédiája, https://www.irodalmijelen.hu/05242013-1527/megrajzolt-alomutazas-jankovics-marcell-az-ember-tragediaja, 2023. 08. 23.
8. Farkas Judit: Etruszk művészet, https://hirmagazin.sulinet.hu/hu/muveszetek/etruszk-muveszet, 2023. 08. 23.
9. https://www.youtube.com/watch?v=1ZQfDUttYVA, 2023. 08. 23.
10. https://www.youtube.com/watch?v=Dp2SJN4UiE4, 2023. 08. 23. a tételsorrend a fejezetek alapján
11. Holics-Mester Marianna: Anubisz, a halál istenének szimbolikája: https://spiritudat.hu/anubisz/, 2023. 08.23.

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

Oláh Tamás: Tűnt szépek után! →

Szepes Erika: „… aki voltam, arra emlékeznetek legyen kedv és ne kötelesség dolga” (Petri György »Amíg lehet« című verséről)* →

Tzveta Sofronieva: Írni és élni az irodalmi multiverzumban →

Richard Schechner: A rituálé jövője[1] →