Pálfi Ágnes: Megyek haza*

*Elhangzott 2023 nyarán, Vincze Ildikó keramikus temetési szertartásán

„Megyek haza!” – a gömöri Csetnekről származó anyai nagyanyám mondta ezt így, ilyen egyszerűen, amikor halni készült. Ildikó, te meg mindig Rudabányát, a szülői otthont, meg Égerszögöt emlegetted, s nekem erről a helyről, ahol sohasem jártam, mindig a „csillagra akasztott homály”, József Attila varázslatos verssora jut az eszembe.

Csíksomlyón, kései barátságunk hajnalán sírt a Babba Mária, nem öltözhetett Napba a magyarok Nagyasszonya. Előző este órákig támasztottuk a templom fehér falát, s mire egészen ránk sötétedett, elmeséltük egymásnak az életünket. Aztán odabent együtt virrasztottunk a kenyérszagú helybéli asszonyokkal.

Az év őszén, egy évvel az ezredforduló előtt Miluval, Rudolf Mihály építésszel volt közös kiállításotok Óbudán. Molnár V. József, nemrég eltávozott mesterünk nyitotta meg, akkor még ereje teljében. Kint perzselt a nap, de odabent, a kiállítótér sötét sarkában egy jobb létre szenderült lovag feküdt teljes díszben, őszi falevelekkel beborítva. Ez volt a te mementód, az agyagból megmunkált szobor, a tökéletes test, amelyből kiégettél minden salakot. Toldi Miklós vagy maga Szent László, a megtestesült ideál, aki mindvégig elevenen élt a képzeletedben.

Szeretteid színe előtt hadd búcsúzzam most tőled azzal a versemmel, mely ugyancsak e lovag alakját idézi meg. Sohasem beszéltünk erről. Igazán csak most, halálod hírére sajdult belém, hogy az a két kezed által újra teremtett lény volt e 2000 nyarán született versem ihletője, amelynek mottója Arany János elbeszélő költeményéből, a Toldi estéjéből való.

ESTHAJNAL

S immár az esthajnal, mintha város égne,
Felsütött pirosan, tüzesen az égre;
Majd lohadt a láng és ami ott marada,
Csak szén, csak korom lőn: a sötét éjszaka.

Átizzadt, boldog a test
Szent László újra a sírban…

S a vén Toldi, a sztár
lám-lám: átöltözni siet
páncél sisak helyébe
fínom kalpagot tenni
s cifra rongyra cserélni
a győztes durva darócot –

Fut, nem akar
koronás
fő előtt leborulva
venni kegyelmet –
őt, akit egykor annyi
csatában testével fedezett
Lajost, a régi barátot
szeretné csak megölelni –

S szemérmes nagy zavarában
kérdeni rest:
mosakodnia és piperéznie
mért épp őneki kell
most amikor lám, neki lett igaza:
jött az olasz, a művelt Róma szülötte
s karddal kaszabolta le sorra az udvar
vívni erőtlen – ámbár csupa ész
csupa kellem színe-virágát!

Vagy tán ama boldog sír lehe űzi?

Bizton sejti szegény:
orrfacsaróak a szentek
a győztes vének
az udvari svédasztal
csupa friss zöldje között
hol már nem a Hold
csak a gömbölyödő
sajtok szürke penésze
s elegántos ifjak tétova
pénisze járja…

2.
Mosdik.

Árad a
vén tekenő
már csupa pikkely
vedlik a kígyó
vaskesztyűt
vaskoronát
rozsdaveres
őszi verőfényt –

„Új Hold, Új Király!”

Zöldszemü sas
támad a szürke habokból
és már fent köröz –
lessük csak
lesegetjük
mintha mesében –

– No de hol késik a nap
hőse, Toldi, a bajnok?

– Kidöntött szálfa az úton.
Árvalányhaj.
Piroska táncol a kérges férfitenyéren.

3.
– Ha most ez egyszer időben érkezik
rangrejtve bár – és elvegyül közénk:
zöld mente, kalpag – csak hogy el ne téveszd
(hisz maskarások volnánk mindahányan)
térdén ezüstfolyondár – s nem holmi álszakáll!

– Ha most ez egyszer időben érkezik
meghallaná: a lyányosképű ifjak
hogy éppen ők, a kardra nem fogott
megszégyenített, bűntelen utódok
döngetik itt a vasrazárt koporsót
s az elvirágzott, gyermek-öklű szűzek
kik a fiúval holtig viselősek
döngetik itt a hűtlen anyaföldet:

„Bódizsár, Bódizsár
Bujj elő, Szenkirál!”

4.
Ha újra játszhatnánk az életünket…

Ha most ez egyszer volna rá füle
az égi hárfa újra zengene

Ha most ez egyszer volna rá szeme
újult alakban László csillagát
tükör-valónkban meglátná magát –

S ki poklokat járt
azt a bőrdudát
szilaj legénykék pergő dobszavát
ezüstnyakú szüzeknek énekét
kik úgy hasítják szívünk, mint a kés –
nem bánná azt az éles gúnydalocskát
mely megidézi nékie Piroskát
(s az özvegyet, akinek nincs neve) –

Kit mosolyogni nem láttak sose
rózsát kacagna, harmatosat, édest –
s a tűz körül, a nyári pirkadatban
eljárhatná a pünkösdi legényest…