EMLÉKEZÜNK (Németh András 1956. március 7. – 2021. április 6.)
*
Amen
Gyógyíts meg.
Lépj hozzám.
Még a kereszt előtt.
Lépj hozzám. Azt érzékelem.
Leszegett fejem, lábnyomokat kutató
tekintetem kevés a távolságtartó
tisztelethez. Hódolni sem
lennék jó fölépíthető
tested templomában, halálról élő szó
helyett képmásod példabeszéde, a hó
törvényűzte színe, kő
némaságával is elég
bizonyíték. Egy tanú. Csordultig tele
kelyhem úgy hozza el az ég
üzenetét az Embernek, a lepra nem
undorkényszer ősbélyege,
hanem privilégium, könnyű tövisjelem,
még a kereszt előtt.
Lépj hozzám.
Gyógyíts meg.
*
Tapasztalatmetafizika
Elfogadva
lelket,
tövistesthez
ér
a bőr kése,
és
akár érez,
él,
az őszinte
ég
szerint, sebhez
én
viszek vért, de
lelket
elfogadva.
*
Már megkísérthetetlen
gyógyíthatatlanok apóriája
Van-e belső lényeg,
vagy minden lényegtelen
egyformán lényeges,
amit egy test él meg
vétlen szentként, ennyiben
tévút minden helyes?
*
Az önfeltárulkozás
védtelenné tesz?
ha
nem
beszélek
magamról
nem
ha
akkor
én
még
rejthetem
csend mögé
még
én
akkor
saját
személyiségem
talán
lehet
személyiségem
saját
akkor
másnak
semmi sem
jut az enyémből
csak a halott szó
semmi sem
másnak
*
Németh Andrásról – a barátról, a költőről:
⇒http://www.naputonline.hu/2025/01/07/nemeth-andras-emlekezetere-tamasi-orosz-janos-csontos-marta/
⇒http://www.naputonline.hu/2019/05/02/az-ady-emlekmuzeumban-poetai-plener-9/
Ezek is érdekelhetik!
Mikszáth Kálmán: A húsvét falun →
Lajtos Nóra: Golgotai dúdoló →
Húsvéti csokor – Németh István Péter összeállítása →
