május 23rd, 2025 |

Kovács katáng Ferenc: Szabó Lőrinc 125 (Dobos Marianne – nagyinterjú)

Két internetes folyóirat biztatására 2020-ban interjúsorozatot indítottam. Mielőtt Kabdebó Lóránt irodalomtörténész, Szabó Lőrinc-kutatóra került volna a sor, eltávozott közülünk. 2022-ben feleségét, Dobos Marianne-t kérdeztem életéről, munkásságáról, gyászáról. 2025 elején újra kérdeztem őt, ezúttal Kabdebó Lóránt halálának 3., valamint Szabó Lőrinc születésének 125. évfordulója kapcsán. Az adatokban bővelkedő interjúba beleszőttem Dobos Marianne áldásos, kabdebós, szabólőrinces fáradozásait is.

Kovács katáng Ferenc: Évfordulók, igen, a manapság oly divatos emlékévek kapcsán most egy furcsa megoldáshoz folyamodom. Kabdebó Lóránt munkásságát felidézve, emlékezzünk meg Szabó Lőrincről!

Dobos Marianne: 1963. október 23-án hangversenyre mentünk Miskolcon a Zene Palotába. Amikor a villamosról leszálltunk, „Hajnalka, Hajnalka! De szép barátnőd van! Mutass be neki kérlek!” – kiáltott utánunk Lóránt, aki akkor a Kereskedelmi és Vendéglátóipari iskolában és az Állami Zenei Gimnáziumban tanított. A csellóművésznek készülő Hajnalka is nem régiben még tanítványa volt. Lórántot látásból már gimnazista korom óta ismertem. Mikor 1954-ben megnyerte az Országos Rákosi Mátyás tanulmányi versenyt, és akkor hívta fel rá a figyelmemet egyik tanára, akihez nyelvórákra jártam. Egyszer óra végén azt mondta, hogy van tehetségem hozzá, de legyen a szorgalmam is olyan, hogy majd én is indulhassak azon a versenyen, amit most a Földes Ferenc Gimnázium büszkesége, Kabdebó Lóránt nyert meg. Ô 1963-ra már megszerezte a diplomáját, és az úgynevezett kisdoktori fokozatot is, aminek a témája Dayka Gábor (költő, pap, gimnáziumi tanár [Miskolc, 1769. március 21. – Ungvár, 1796. október 20.]) volt. Lóránt írásai sorban jelentek meg irodalmi folyóiratokban.

Az én életem, mint „klerikális reakciós”, nem a tervezett ELTE BTK latin szakán folyt, hanem a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. 1963-ban a Kohómérnöki Kar IV. éves „humán műveltségű” hallgatója voltam. A koncert alatt már csak egymást néztük. Lóránt a fülembe súgta az első bókot: „de szép szemed van”.

Közel egy évre rá, 1964. július 18-án házasságot kötöttünk. 1965-ben már Tamás fiúnkkal a szívem alatt átvettem a vas- és fémkohó-mérnöki oklevelemet. Ha megélem, 2025. júniusban gyémánt diplomát kapok.

Lóránt gyémánt lakodalmunkat nem várta meg, 2022. január 24-én előre ment.

KkF: Kabdebó Lóránt több írásából kiderül, hogy mikor szánta el magát arra, hogy szakmai munkásságát a hányatott sorsú, feledésre szánt Szabó Lőrincnek szentelje.

„1962-től kezdtem Miskolc nagy szülöttje, klasszikus költőnk, Szabó Lőrinc pályaképének monografikus feldolgozását, szöveguniverzuma feltárását és publikálását.[1] Az életmű dokumentumait a rendszerváltás előtt egyszemélyes munkával gyűjtöttem és publikáltam, majd utóbb – professzorként és doktori iskola vezetőjeként – tanítványok kinevelésével. […] Szabó Lőrinc az irodalomtudomány hazai rendszerváltozásában főszereplőként jelenhetett meg. Hála a sorozatos Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) támogatásnak, szöveguniverzumának nagy részével jelen van a művelt nagyközönség és az irodalomtörténet tudatában. Ezt igazolja vissza Osztovits Ágnes írása az új évszázadból[2]: Kabdebó Lóránt több évtizedes munkával érte el, hogy Szabó Lőrinc elfoglalhassa méltó helyét a XX. századi magyar lírában, s ezzel módosuljon a magyar költészetről alkotott kép.”

Kíváncsi lennék arra, hogy a hatvanas években Marianne miként élte meg Lóri bácsinak ezt a korai szabólőrinces időszakát.

DM: A kisdoktori után Lóránt felkereste Szabolcsi Miklós professzor urat, hogy adjon témát neki, és hadd legyen az aspiránsa a kandidátusi fokozat megszerzésénél. Ez 1961-ben történt. Lóránt elmesélése szerint így zajlott Szabolcsi Miklóssal való beszélgetésük:

„– Kabdebó Elvtárs, most írt egy jó dolgozatot Szabó Lőrincről. Foglalkozzon vele! (Lóránt első tanulmányáról van szó, amit Szabó Lőrinc 1960-ban megjelent kötetéről írt a Borsodi Szemlében.)

– De én? Hiszen egy taknyos kölyök vagyok, ő pedig egy nagy költő.

– Ugyan, mindenki fél tőle. Rába majd ír egy kismonográfiát. Annyi.”

Persze Lórántot nem vették fel aspiránsnak. Anyósom ebbe nem nyugodott bele, és mint a fiáért egész életében oroszlánként harcoló, levelet írt Aczél Györgynek. Érkezett is az a bizonyos „3 T”-s válasz. (Bár elleneztem, ezt a kézzel írt levelet is átadtuk 2021-ben a Petőfi Irodalmi Múzeumnak. Lóránt közgyűjteményben szerette elhelyezni azokat a leveleket, tárgyakat, amiknek ott van a mindenki számára elérhető helye.) Emlékezetem szerint valami ilyesmi állt az Acél levélben: „A Szabó Lőrinc-kutatást nem tilthatjuk, de természetesen nem támogatjuk. Ha valami jelentős írás készül, az megjelenhet.”

Bár házasságkötésünk előtt történt, tudtam, hogy Lóránt aspirantúrán kívül, nagy órakedvezménnyel való tanítás mellett írta a dolgozatát. Amikor átment a Földes Gimnáziumba, akkor már házasok voltunk, éppen az első tanévtől jött az új rendelet: fél óraszám, fél fizetés. Sajnos hiába kértem, várjon az órakedvezménnyel, míg befejezem az egyetemet. A kezdő mérnöki fizetés 1300 Ft, de 6 hónap múlva 1800 lesz. Abból, addigra már hárman, „vígan” meg fogunk élni az ő fizetése felével, a 850 forinttal. Mérnök apósom nyugdíja 2800Ft volt. Anyósom szava pedig akkor is, mint fia életében mindig, döntő. Boldogan gépelte Lóránt általában hajnali négyig kézzel írt oldalait. Amikor az első terjedelmes fejezettel elkészült, felolvasta nekünk. Édesapja is meghatottan hallgatta. A vágya ugyan nem teljesült, hogy fia követi majd a pályáján, de már látta, hogy Lóránt a maga által választott úton sikeresen halad. No, meg legalább a menye hamarosan mérnök lesz.

Ez nem volt könnyű időszaka életünknek. Akkoriban a Szabó Lőrinc-filológia nulla volt. S a digitalizálás csodáiról nem is hallottunk. Lóránt szinte hetente utazott Pestre. Végiglapozta a levéltárakban, a könyvtárakban található folyóiratokat. Ha talált bennük Szabó Lőrinc írást, megrendelte mikrofilmen. Kandidátusi értekezése jelentette az első előrelépést 1968. október 28-án.

A költő monográfusaként hat évtized alatt nem könnyen, de munkája eredményeként, kiadásra kerültek Szabó Lőrinc kötetein kívül az elérhető dokumentumok is. Megkeresett, felkutatott mindenkit, aki kapcsolatban volt a költővel. Családja, nagy-Klára, kis-Klára és Lóci megtisztelte a bizalmával.

Bebizonyosodott, igaz lett a mendemonda: „mindenki félni fog tőle” – mármint Szabó Lőrinctől. Elhivatott kutatója, Lóránt számára ez szó szerint „3 H”-t, azaz halmozottan hátrányos helyzetet eredményezett. De a szegődés, ahogyan Németh László nevezte a felvállalt munkát, kivívta a megbecsülést. Így lettek atyai jó barátai is Lórántnak.

KkF: Egyetemista korában Lóri bácsi elvileg találkozhatott volna, de vajon találkozott is Szabó Lőrinccel?

DM: Lóránt egyszer véletlenül hallhatta Szabó Lőrinc előadását a Shakespeare szonettekről. 1957 tavaszán, egy kora délután, a Múzeum utcai Kossuth Klubban. Az előadás után hosszú sorban álltak a dedikálásra várók. Még 1956 őszén megvette a Válogatott kötetet[3], de nem gondolt arra, hogy magával vigye. Tárgyi emlék helyett csak a magas, hajlott, megtört ember pontos beszédét és sírással küszködő felolvasását hozhatta magával.

Legközelebb már csak az 1957. október 8-i temetésre mehetett. Remélte, hogy az akkori legnagyobbak, Illyés vagy Németh László beszél a sírnál. Csalódás volt számára Mihályfi Ernő és Fodor József értéktelen emlékezése. Ahogy Lóránt elmondta, sokszor hangzott el a Fodor beszédben a megszólítás: „Szabóóó Lőrinc”, retorikusan ismételgetve. Akkor, a család titkaiba még be nem avatottként, nem tudta, hogy a hivatalos szertartás előtt Joó Sándor pasaréti református lelkész és Illyés Gyula beszélt a legszűkebb baráti körnek. Joó Sándor és a költő a legnagyobb kiszolgáltatottság idején szomszédok, beszélgető partnerek voltak. 1945 Szilveszter után pedig, amikor a környék férfi lakossága, Lőrincen kívül Lóci és Kodolányi János fia, Kisklára férje, (akit onnan vittek több éves szovjet hadifogságba) együtt voltak Budakeszin orosz őrizetben, katonai kivizsgálás alatt.

A teljes gyászbeszéd Lóránt posztumusz kötete zárásaként olvasható.[4]

Textusa a Jób 19,25: Tudom, hogy az én Megváltóm él!

Lóránt sírkövére, közös sírkövünkre is ezeket a szavakat vésettem.

KkF: A Lóri bácsival töltött hosszú évek során biztosan sokszor fordult elő, hogy Szabó Lőrincről, vagy egy-egy éppen megtalált filológia adatról beszélgettek.

DM: A párhuzamokról: 1990-ben jelent meg a Magvető kiadó gondozásában Szabó Lőrinc Bírákhoz és barátokhoz (Napló és védőbeszédek 1945-ből) c. műve. A kötetet Lóránt rendezte sajtó alá, az ő részletes utószava magyarázza, és irodalomtörténeti jegyzetei zárják.

Ebből a kötetből tudható, hogy Szabó Lőrinc őrizetesség után, az internálás veszélyétől fenyegetetten, 1945. áprilistól szeptemberig készíti védőbeszédét az igazolási tárgyalásokra. Az első verse megjelenésének huszonötödik évfordulója (de micsoda jubileum az, amiről még a Nyugat sem emlékezett meg?). Sőt! Hadd idézzek a fenti kötetből. Beszédes sorok! „S most azt mondta valaki, hogy Tóth Árpád versei nem jelenhetnek meg újra, mert én rendeztem sajtó alá! Ahogy az Összes versfordításai-t is eltiltják. […]Engem aranyba kéne foglalni az íróknak azért a két könyvért! Tudás, utánjárás, mentés, filológiai lelkiismeret és minden, ami kell, annyi van abban a kötetben, a Versek-ben, mint kevés magyarországi könyvben. Ha velem így törődne a halálom után egy barát! […]Lelkem legmélyén valami rettenetes nagy jóvátételben hiszek, amit kapni fogok, mint ég ajándékát, mint csodát, mint nem tudom mit – egyszer csak fel fognak ébredni a lázbetegek és félrebeszélők, és szégyellni fogják magukat, és mentik majd, ami menthető… S akkor én?… Olvassátok el, hogy mit mond a Harc az ünnepért!“

Szabó Lőrinc 1957. március 15-én vette át a Kossuth-díjat. Hat hónappal később, október 3-án meghalt. 12 évvel igazolási tárgyalása után sem azt jelentette számára a díj, hogy vágya beteljesedett…

Barátod nem akadt, kedves Lőrinc! Többet kaptál! Egy olyan monográfust, aki hat évtized munkásságával, filológiai és poétikai kötetek sorával helyezte el munkásságodat a hazai és világirodalmi kánonban. Mit kapott mindezért ő, a férjem? Halála előtt öt nappal egy telefont, ha aláírja, hogy átveszi, március 15-én Kossuth-díjban részesül. Vigasztal, legalább életének 86. évében, munkássága elismerésének tudatában hunyt el.

KkF: Volt-e Szabó Lőrinc témában közös munkájuk, szereplésük, publikációjuk?

DM: 2006-ban jelent meg az Argumentum Kiadó gondozásában a Szabó Lőrinc „pere” c. kötet. Ajánlása: „Feleségemnek, Dobos Marianne közírónak hálával!”.

Lassan húsz esztendő telt el az 529 oldalas dokumentum könyv megjelenése óta. Vajon hányan vették kezükbe, vagy olvasták el az interneten?

Megtalálható az elektronikus könyvtárban is.

Nem szeretnék találgatni, és még kevésbé sem tudni egy megközelítően pontos számot. Annál is inkább nem, mert az Oktatási Minisztérium támogatásával jelent meg. A Minisztérium támogatását a Felsőoktatási Pályázatok Irodája által lebonyolított Felsőoktatási Tankönyv- és Szakkönyvtámogatási Program keretében biztosította.

Nem keserítem magam azzal, hogy beballagjak néhány egyetemi könyvtárba, megnézni a bölcsészettudományi kar könyvtárában, hogy porosodik-e ott. Hátha betéved egy történész, vagy irodalom szakos hallgató, esetleg jogász, hogy szeretné kikölcsönözni. Ha pedig idáig eljut, már nem fogja letenni.

„Ahogyan a németek feldolgozzák Heidegger filozófiája és Gottfried Benn költészete mellett személyes életrajzát is, úgy készítettem el Szabó Lőrinc megnyilvánulásainak dokumentációját.” – mondja Kabdebó Lóránt. Kutatása addigi fél évszázada alatt, gyűjtötte össze a dokumentumokat, és adta közre azokat. Ezek pedig magukért beszélnek. Csak olvasó kell/kéne ahhoz, hogy levonja a saját véleménye alapján a tanulságokat.

A Szabó Lőrinc „pere” c. könyv bemutatója a József Attila Színházban telt házas este volt. Remek művészek mondták a verseket, illetve olvasták fel a dokumentumokat. Eldőlt előtte a nagy kérdés is, ki beszélgessen Lóránttal? Akkor álltam, akarom mondani ültem/ültünk először színpadon. A nézők nemcsak nagy tapssal, de sok-sok kérdéssel is megjutalmaztak. Ha lett volna ott könyvárusítás, dedikálás, hiszem, hogy mindenki vitt volna példányt magának, meg ajándékba is a barátjának. Mondják, jó bornak nem kell cégér! Dehogynem kell! Honnan tudnánk, hogy jó-e, ha nem kaptunk kortynyit sem, ízelítőnyit sem.

KkF: Lóri bácsi a tudományos műhelyéről a következőket írta:

„A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával a Miskolci Egyetemen létrejött Szabó Lőrinc Kutatóhely olyan tudományos műhellyé fejlődhetett, amely úgy vált a filológiai kutatás centrumává, hogy egyben Szabó Lőrinc költészetének történeti és poétikai értelmezésére is vállalkozik. Évtizedek óta úgy nevelem tanítványaimat, hogy ennek az életműnek egyszerre végezzék szöveg- és adatszerű feltárását, és mindig újabb és újabb szempontok szerinti értelmezését. Legyen a filológia – több évezredes hagyományait követően – egyben a szöveg rejtelmeinek is feltárója.”[5]

Van Marianne-nak is munkakapcsolata a fent említett tanítványokkal?

DM: Lóránt halála után igen sokan kerestek, hívtak telefonon. Biztos nem szép, de mégis leírom. Ezeken a beszélgetéseken mindenki az én vállamon sírta el a saját veszteségét, a maga fájdalmát. Tőlem várták a vigasztalást. Tőlem, aki a legtöbbet… Mindenét elveszítette… Akire egy hatalmas szellemi örökség folytatásában, az utolsó kérés is, a „Szeressük Szabó Lőrincet!” feladat teljesítése maradt. Lóránt felnevelte az első kutatónemzedéket a tanítványaiból, ők a tanítványaikból az „unoka” nemzedéket. De hogyan tovább?

Nem sokkal a temetés után Horváth Kornélia és Osztroluczky Sarolta számoltak be arról, hogy a PPKE BTK-n Kabdebó emlékkonferenciát szerveznek. A bevezető előadás megtartására kértek. Valamint arra, hogy ajánljak előadókat is. Használjam a közhelyet, Isten malmai lassan őrölnek? Nem! Itt inkább a mondás vége igaz: őrölnek! 2022. december 9-10-én megvolt a remekbe szabott konferencia. Előadások Lórántról, munkásságáról, vagy a tiszteletére. Az 53 előadásból 508 oldalon összeállt egy vaskos kötetre való. Kiadás alatt áll. Azon a bizonyos föníciai találmányból való ellátottságon múlik, de hamarosan kiderül, hogy e-book mellett lesznek-e nyomtatott példányok is.

A konferenciára egyenesen a nyomdából érkezett Lóránt posztumusz kötetének első száz példánya, a Valami történt. Szabó Lőrinc átváltozásai c. poétikai monográfia. A Prae Kiadó gondozásában, a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával jelent meg.

Férjem 2018-ban, 82 éves korában, kb. három hét alatt, igen kétségbeejtő betegségen esett át. Kezdetben engem sem ismert meg, és magáról sem tudta, hogy kicsoda. De, ahogy felgyógyulása után oly sokszor ismételte, „valóban tartogatott valamire az Isten!”

Négy könyve jelent meg ezután: Esettanulmányok? Sorsvállalások! (Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2019); Alkalmak, meglepetések (Orpheusz Kiadó, 2020); Öntörvényűen. Kortárs magyar költők rögeszmerendjei (Parnasszus Könyvek, Magasles XVI, 2020). Majd 2021. november 25-én kaptuk a tiszteletpéldányait az egy Költő Agya (Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2021). A posztumusz kéziratát két nappal a halála előtt, az utolsó itthon töltött éjszakáján küldte el kiváló szerkesztőjének Smid Róbertnek. Csak biztonságból, legyen meg az ő gépén is.

KkF: Lóri bácsi három évvel ezelőtt távozott közülünk. Nem érhette meg újabb, Szabó Lőrinccel foglalkozó kötete megjelenését, amiről a mű ismertetőjében az alábbiakat olvashatjuk: „Szabó Lőrinc monográfusának munkája a végéhez ért, de az általa kijelölt munka folytatódni fog, mert megmutatta, hogy ez az életmű szüntelen párbeszédre hívja értelmezőit.”[6] És igen, 2023 óta Kabdebó Lóránt multidiszciplináris szakkollégium működik a Miskolci Egyetem BTK-n, aminek keretében biztosíthatók a Szabó Lőrinc életművel kapcsolatos kutatások.

Bizonyára felbukkannak majd olyan Szabó Lőrincre vonatkozó feljegyzések, amiket Lóri bácsi félretett, mert azokkal nem volt ideje, vagy módja foglalkozni. Marianne gondozza a hagyatékot, rábukkant-e olyasmire, ami számot tarthat a szakemberek és az érdeklődők figyelmére?

DM: Számítógépében, a Készülő könyvek mappában több ilyen is van. Összegyűjtötte tervezett könyveinek témájához azokat a tanulmányait, amelyek összegzésével, kiegészítésével, átdolgozásával tervezett új köteteket. A költő nemzeti, hazafi bemutatása fontos témája lett volna.

Hadd említsem példaként az 1954-ben írt Vereség után című verset. 12 év múlva, 1966-ban, jelentette meg Képes Géza a Kortárs folyóiratban. 2010-ben pedig Imre László tanulmányában esik szó erről a Hitel folyóiratban[7], Lóránt könyve alapján.

Lukáts János közlése szerint: „A politikai hatalom éppen eléggé félt egy ´nemzeti színezetű´ elégedetlenségi hullámtól, ehhez verses segédanyagot szolgáltatni, különösen Szabó Lőrinctől, – erről 1954-ben szó sem lehetett! Ezt nyilván maga Lőrinc is tudta, de azért költői önérzet is van a világon, odaírta a kézirat alá: »Vereség után – a futball versem. Ma sem értem és ma is fáj, miért nem közölték?« “[8]

Szabó Lőrinc „balatonozásai” igali helyszínén írta a verset. Ahogyan emlegette, a Százados ének-et. Igalról utazott barátaihoz Tihanyba, hogy megmutassa nekik, s megbeszélje velük a vers várható sorsát, és az esetleges közlési lehetőségét. Az eseményről, a vers fogadtatásáról levélben számolt be feleségének: „Balatonfüred, 1954. augusztus 23.

[…]Tegnap este megint felolvasás volt Liptákéknál, egy sereg orvostanár volt itt, köztük Pommersheimék. A szokottnál is nagyobb tetszés súgta, hogy úgy éjféltájban, váratlanul kipróbáljam rajtuk a sportverset: egészen rendkívüli hatást keltett. Aztán Pommersheim hozott haza a kocsiján, mert már éjfél múlt és rajtam nem volt felsőkabát, az idő pedig, a délutáni viharos esővel, lehűlt. Szóval hát ez jó volt, egészen újszerű valami, Százados-ének.“

Amikor, vagy jó fél évszázaddal később, egy balatonfüredi emlékező kötetbe tőlem is kértek írást, ezt a verset jelentettem meg a levél kéziratával együtt. Ez 2024-ben is megjelent Kanadában a Kalejdoszkóp folyóiratban.[9]

Szabó Lőrinc az Utóiratban ezt a megjegyzést teszi: „B. szerint a versben ´alig van szó futballról, sportról; politikai vers´. ´És tíz év alatt semmi se történt, amit szóváteszek, csak Bern?´”
A Meglepetések című ciklus pedig, a forradalom eltiprását követően keletkezett. Magába fogadta a nemzet méltóságát nemzetközi méretekben láttató illyési sorokat éppúgy („És nem volt többé szégyen az, / hogy a magyar nép fia vagy”), mint a veszteség ellenében nemzeti költészetünk ikonikus megfogalmazásait: „De csak szájon csókol a perc / s jó remény némítja a jajt: / Nem! Rabok tovább nem leszünk! / És: Isten áldd meg a magyart!”. Az1956. október 23-át Miskolcon átélő Szabó Lőrinc kiterjeszti verseinek magányos narrációját a nemzet pusztulásával. Népével összeforrasztóan sújtja le az 1956-os csoda tragikus megszakítottsága, melyet édesanyja temetésére emlékezve a világ rendjét veszítő feljajdulásként sikolt világgá: „jaj nincs holnap, nincs feltámadás”. Kedvese sírjának fagyott rózsái mögött a főváros és nemzet pusztulásának okozóira történő, első indulatból fogalmazott utalás: „tipró tanktömeg”. Amely a végső változatban is ott zokog, tovább élve olvasói tudatában már metafizikus ihletettséggel: „omlás, rémület”. Emlékeztetve a keresztény világot a római parancsnok beleborzongására nagypénteki világvégi látomásban: „Valóban az Isten fia volt.”

Szabó Lőrinc fogalmazásában olvasható az Összegyűjtött versek és versmagyarázatokban[8]:

„A Tücsökzené-t én rendkívüli munkának gondolom, egészében és szerkezetében teljesen eredeti, európai alkotásnak, amelyről azonban Európa jó néhány száz évig nem szerezhet tudomást”. Nemzeti klasszikusunk teljes szöveguniverzuma 2002-től jelent meg az OSIRIS gondozásában. (Sajnos ennek már több mint két évtizede! Így a felnövekvő hazai új versszerető generációnak sincs mit kézbe vennie.) Pedig ez a költészet valóban „európai alkotás”. De hogy ismerje meg a világ?

Óriási lehetőség ehhez az internet. Persze, csak ha van mit megosztani világnyelveken, a világhálón. Kísérletbe kezdtem. Lehetőséget kaptam a Kanadában élő Dancs Rózsától, a Kalejdoszkóp c. online lap tulajdonos főszerkesztőjétől és Vargha Gabriellától, aki a lap főmunkatársa és budapesti képviselőjétől arra, hogy közöljek írásokat Szabó Lőrincről és Lórántról magyarul és angolul is.[10] Az első megjelenést követően a magyar olvasóktól kapták a kérdést: „Nemcsak Kabdebó Tamás létezik?” – Huh! – sóhajtottunk. Még lelkesebben folytattuk.

Ha volt Kabdebó emlékkonferencia a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, akkor legyen angol nyelvű emlékkönyv a Miskolci Egyetemen. A PUBLICATIONES UNIVERSITATIS MISKOLCINENSIS sorozatban. Horváth Zita, az egyetem rektora támogatta az ötletet. Sőt, felajánlotta angolul az Ünnepi tanulmányok Kabdebó Lóránt 80. születésnapjára (2016, 549. oldal) című köszöntő kiadványban megjelent, általa Lóránttal készített beszélgetést.

Lóránt származásáról, szüleiről, a szülői házról, pályaválasztásáról, kutatási témáiról, majd a kutatómunka alakulásáról, a kutatóhelyről, a ⇒szabolorinc.hu kritikai kiadással felérő weboldalról, s egyebekre adott válaszokat követően jött a beszámoló az „Emléktábla-mániáról”. Annak gyökeréről, és a megvalósításról.

Jól emlékszem arra, hogy fiatal házas korunkban Lóránt milyen meghatottan hívta fel Karlsbadban a figyelmemet az Arany János emléktáblára. Ha megörökítik a helyeket, ahol a nagy emberek jártak, akkor Szabó Lőrinc utazásainak is emléket kell állítani!

2002. június 8-án Titiseeben volt az első tábla felavatása. Következett 2004. szeptember 24-én az abbáziai (opatijai) Hotel Imperial, majd 2007. április 20-án a dubrovniki, és a harmadik horvátországi emléktábla Korculán.

Közben itthon, azaz félig itthon, Balassagyarmaton, a Templom, akkor már Szabó Lőrinc, utca végén. A régi Ipoly-híd helyén épült, funkcióját elvesztett, a trianoni és a párizsi békeszerződések által „hajózható” határfolyó hídján, amely csak ipari műemléknek, csonknak, dróthálóval elkerítetten maradt meg. Trianon Ligetet álmodtunk köré, szlovákok és magyarok. Most se lenne késő, sőt igen sokat jelentene a megvalósítása. Bár előbb utána kéne néznem, nézetnem, hogy megvan-e még?!

Morvaországban 2005. október 15-én a Brünn melletti Macocha szakadéknál, a turista szálló falára került emléktábla.

A hetedik Hafling-Avelengoban a Belvedere caffé-ristorante teraszán van. Itt született Szabó Lőrinc Búcsú Avelengótól c. verse a csodákkal telített világról. Hogy mit is jelentettek az Alföldön felnőttnek a hegyek. A kivilágított Meránra való esti letekintés, amit egy hatalmas vihar még feledhetetlenebbé tett. Különösen figyelemre méltó a vers zárása. Az „ateista verset még nem írt[ak]”-poéta a Katalin hegyi ősi templom mellett álló Krisztus képre virágot helyez: „Búcsúzó kezem / Az avelengói szent hegyen / Most enciánt és pipacsot akaszt.”

Prágában, a nyolcadik emléktábla elhelyezésére nem kerülhetett, és egyelőre sem kerülhet sor. A funkcionalista Barrandov kávéház épülete ugyanis 2006-ban, ott jártunkkor, olyan romos állapotban volt, hogy a közelébe se lehetett menni, nemhogy emléktáblát elhelyezni rá. Csoma Borbála segítségével ugyan elkezdődtek a tárgyalások és a két nemzet között meg is született a megállapodás, de közel húsz évet kellett várni arra, hogy az épület ismét eredeti szépségében pompázhasson a Moldva fölé magasodó sziklaormon, egy hatalmas, modern szállodai komplexum részeként. Az emléktáblaügyet most a technikai okokból leállított szálloda-építkezés hátráltatja. Remélem, talán még az én életemben felavatásra kerül…

KkF: Valóban nagy jelentőségük van klasszikus költőnk utazási helyszínein az emléktábláknak. Az, hogy az angol nyelvű Kabdebó emlékkönyv közreadja ezeket, ismerteti az avató ünnepségeket, s Lóri bácsi azokon elhangzott beszédeit, növeli a fontosságát. Felkeltheti az arra utazó belföldi és külföldi turisták érdeklődését.

De kedves Marianne, vajon olvashatók-e Szabó Lőrinc verseskötetei más nyelveken?

DM: Kettőről tudok. A bolgár nyelvű Szondi Györgynek köszönhető. Szófiában volt 2000-ben a bemutatója. Arra én nem utaztam el. („Szőrös gyermekünk”, Wendy kiskutyánk „unokákkal” ajándékozott meg éppen akkor.)

Rómában 2008-ban ott voltam az olasz kötet bemutatóján, melynek megjelenésről magyarul itt olvashatunk.[11]

A kötet zárszavaként jelent meg Kabdebó Lóránt tanulmánya: Szép volt a vágy, hogy Semmi Sem Elég! (Era bello il desiderio che Nieme é Mai Abbastanza!).

Meglepetés volt számomra, hogy amikor könyvtárunkban valahol elbújhatott, nem találtam, akkor kedves szomszédom tudott hozni Olaszországból.

Természetesen ezek is csak válogatások.

Most két új fordításkötet készül. Jerzy Snopek nyugalmazott nagykövet és felesége Gedeon Márta látogattak meg egy héttel Lóránt halála előtt. Megbeszélték akkor, hogy Jurek, immár magyar-lengyel kettős állampolgár, remek lengyel Petőfi és Pilinszky kötete után most Szabó Lőrinc kötetet készít Lóránt segítségével. Mert itt is közbeszólt a váratlan halál, már csak válogatott verskötet lesz, aminek egyik alapja a 2007-ben, a Magyar Napló által kiadott mű, ami Lóránt válogatása. Utószava lefordítva bevezető, vagy előszó, illetve ajánlás lehet.

A Magyar Napló-s Utószó valószínűleg bekerül a készülő horvát nyelvű kötetbe is.

KkF: 2024-ben Miskolcon jelent meg angolul a Kabdebó Lórántot köszöntő emlékkötet.[12]

Marianne felkérésére készültek a benne megjelent esszék. Egyiket éppen Marianne jegyzi, ami magyarul is megjelent a Kaleidoscope folyóirat 2024. márciusi számában Szeressük Szabó Lőrincet! címmel.[13]

Kabdebó Lóránt szobra és a dombormű Juha Richárd alkotása

DM: Ezt a könyvet, mint már jeleztem, az első lépésnek szántam. Ismerjék meg Lóránt kutatásai nyomán Szabó Lőrincet az Óperencián innen és túl. Mert nála intellektuálisabb, analizálóbb lírai géniusza nem volt a XX. századi magyar költészetnek. Szövegalkotása összecseng és összeolvasható a legjobb európai költő kortársai szövegalkotásával.

A költészet egészének értelmére Heidegger saját Wozu Dichter? kérdéseire megfogalmazta a válaszait. A monográfus Kabdebó utolsó kötetében, ami a Szabó Lőrinc pályaképe a „modern” európai költészetben alcímet viseli, bemutatja a költő válaszát, amely összefüggést keres „egy Költő Agya” és a „Mindenség” között. A teológia istenét és a mű alkotóját egymásra vonatkoztatva a maga profán apokrifját megteremve. Miközben a költő a „rettenetes”-ben él:

„A: Rettenetes. De ne törődj vele, mert mindezen nem lehet változtatni. / B: Nem lehet változtatni? Hisz ez még rettenetesebb!”

Egy beszélgetésből rögtönzött mottó 1927-ből, egy csak napilapban megjelent Szabó Lőrinc-vers bevezetője. Aztán: „Hogy rettenetes, elhiszem, / de így igaz”[14]

A Semmiért Egészen c. versről volt az imént szó, amiről Szabó Lőrinc így beszélt: „Azt hiszem a legismertebb versem /…/ A vers azonnal óriási hatást váltott ki, szüntelenül szavalták, idézték, másolták, prózában és versben és magánlevelekben polemizáltak vele.”[15]

Egyben ez egyik félre is értett alkotása. Lóránt sokszor kérte Latinovits Zoltánt, hogy szavalja el. Nagyon egyet értettem akkor LZ indoklásával: „ilyen önző verset nem mondok”. Így éreztem akkor, és még sokáig én is. Főként, amikor házastársi vitáinkat a párom a vers két záró sorával fejezte be: „és én majd elvégzem magamban, / hogy zsarnokságom megbocsásd.”

Most már belátom igazságát, amikor azt hajtogatta: „Nem vagyok önző, és nem volt Lőrinc sem az!” Szeretném, ha azt a majdani angolul olvasó, boldogságra vágyó nőtársaim is megértenék: a szerelem, a házasság „két önzés titkos párbaja”. Önzés? Nem önzés? Ki hogyan nevezi. Egy jól működő kapcsolat érdekében azonban észre kell venni, bevallva, vállalva a saját részét a férfinak, a nőnek egyaránt.

Hosszú éveken át kerestük a vasrudat a falon azaz a Non numero horas nisi serenas intelmét tartalmazó napórát. A Mozart hallgatása közben, az 1956. februárjában írt versben: „Csak a derűs órákat számolom”. Arra nem emlékezett a költő, hogy valóban látta-e, és ha igen hol, vagy a saját találmánya a magának fogalmazott bölcs tanács. Mi mást lehet tenni a rettenetes-ben? „Hektor halott, Trója lángok közt alámerül; / láttukra arcunkon mégis tragikus derű.”[16]

A derű állapot antropológiai átélése a siralomház-lét ellenében. A gyönyörködés a létezés apróbb, nagyobb csodáiban. A teremtésre, az univerzumra rácsodálkozás metafizikája. A „Hitetlen büntetése” helyett „Harc az ünnepért”.

A történelem változásai között született költészet, a mai történelmi változások, kataklizmák között élő emberiség érdeklődésére tart számot.
Ezért nélkülözhetetlenül fontos, hogy a Szabó Lőrinc kutató Kabdebó Lóránt tanulmányai kézbevehetőek legyenek világnyelveken. Különösen az utolsó két poétikai monográfiája. Júliusban megjelenik angolul a Valami történt, a posztumusz kötet. Bízom abban, hogy ezt követni fogja az utolsó kötete is.

Historia est magistra vitae (a történelem az élet tanítómestere). Nem a meghamisított, de a valóban úgy volt történelem megismerése a jelenben, kötelező tantárgy a jövő szempontjából! Ezért kell angolul Lóránt Szabó Lőrinc „pere” kötet is!

Évek óta dolgozom ezen. Keresem a lehetőségeket. Nem csak a férjemért, nem csak Szabó Lőrincért, hanem a nemzeti identitásunk bemutatásával, megismertetésével, ahogyan Barcsay Jenő nevezte, ennek a „kicsi országnak” a nemzetközi dicsőségéért.

Sürget az időm…

Jegyzetek

[1] https://matarka.hu/koz/ISSN_2062-204X/11_evf_1_klsz_2020/ISSN_2062-204X_11_evf_1_klsz_2020_249-253.pdf

[2] Osztovics Ágnes, „Máig fájó sebek”, Heti Válasz, 2012. augusztus 16. 58–59. o.

[3] Szabó Lőrinc válogatott versei 1922-1956; bev., vál. Illyés Gyula; Magvető, Bp., 1956

[4] Kabdebó Lóránt: Valami történt. Szabó Lőrinc átváltozásai. Prae Kiadó, 2022, 284 oldal,

https://www.praekiado.hu/termek/valami-tortent-szabo-lorinc-atvaltozasai/

[5] Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc „pere”, Argumentum 2006

[6] (Kabdebó Lóránt: Valami történt. Szabó Lőrinc átváltozásai. Prae Kiadó, 2022, 284 oldal,

https://www.praekiado.hu/termek/valami-tortent-szabo-lorinc-atvaltozasai/)

[7] https://epa.oszk.hu/01300/01343/00057/pdf/20061025-74416.pdf

[8] https://epa.oszk.hu/03200/03286/00071/pdf/EPA03286_palocfold_2005_4_598-600.pdf és Szabó Lőrinc: Vers és valóság, Összegyűjtött versek és versmagyarázatok, Magvető, 1990

[9] https://kalejdoszkopfolyoirat.eletunk.net/irodalom-literature/dobos-marianne-szabo-lorinc-futballversenek-bemutatasa-balatonfureden/

[10] https://kalejdoszkopfolyoirat.eletunk.net/

[11] https://litera.hu/irodalom/konyvajanlo/az-oromot-akarom-en.html

[12] Essays in memory of Lóránt Kabdebó (1936–2022)

[13]https://bolcsesz.unimiskolc.hu/uj/dok/kiadvanyok/Lorant_Kabdebo/Essays_in_memory_of_Lóránt_Kabdebó.pdf

[14] Kabdebó Lóránt: Rejtekút Szabó Lőrinc személyiséglátomásában

[15] Szabó Lőrinc: Vallomások: Naplók, beszélgetések, levelek, szerk., jegyz., utószó, életrajz Horányi Károly, Kabdebó Lóránt, Osiris, Bp. 2008, 196.

[16] W.B. Yeats: The Gyres, fordította Turczi István

Illusztráció: Szabó Lőrinc szoborfej (Borsos Miklós, 1961 – vörös márvány 33x27x36 cm, Szépművészeti Múzeum)