Vitéz Ferenc: Van Gogh-haikuk
ヴァン・ゴッホ
Virágzó barackfa
Áprilisi szél
barackvirág szirmait
tépi hajadba.
*
Mosolygó barack-
virág angyalka-fénnyel
tarkázza kertünk.
*
Virágzó vérünk
gyönyörködik – s megriad
hajnali fagytól.
*
Két fa a kertben.
Megfakad a csönd. Virág-
lombjuk összenő.
*
Lila és fehér.
Messziről rózsa színe –
bentről sárga méz.
*
Szomorúfűz naplementében
(variációs haikuk)
Nádasban síró
fűzfacsonk az alkonyat –
kék álom, bronz fény.
*
Síró nádasok,
kéktestű fűzfaálom
az alkonyatban.
*
Fölsír az alkony.
Nádas álmodik – fűzfák
a bronz-magányban.
*
Az alkony-nádas
csonka fűzfatestbe nő –
fénylik méla kék.
*
Szomorúfüzek
rejtik el a kék magány
alkonyi csöndjét.
*
Híd – esőben
Hirtelen-zápor.
Víz alattunk s fölöttünk.
Folyik a híd is.
*
Bekeretezve
boldog esővel az épp’
illanó idő.
*
A folyó s az ég
ugyanaz a zuhanó
percnélküliség.
*
Sziklavíz – folyó –
tenger – felhő – és megint
kövek könnyei.
*
Zuhogó bánat.
Zivatarba szakadt fény. –
Az eső nevet.
*
*
Illusztráció: van Gogh-részl. fh.
Ezek is érdekelhetik!
Vörös Viktória: Keresztelő, A volt kert →
Simon Adri: Égjárat →
A Rákospalotai Irodalmi Műhely (RIM) →
