A 2026-os Cédrus-pályázat verseiből (Gréczi Imola, Nemes Máté, Sz. Kárpáthy Kata)

Gréczi Imola

A pohár csendje

Nézem, ahogy lassan kihuny
szemed csillogó fénye,
melyben láttam lelked tükrét –
szilánkjait keresem én.

Körülötted falak zárnak,
s nézem, ahogy közénk állnak.

A pohár mélyén keresed a csendet,
üres ígéretek,
de elvesznek a tettek.

Nem marad más, csak bor és mámor,
s egy lassan múló álom.

Arcodhoz érek – a pillanat elveszik,
s otthonunk darabokra esik.

Hiába fogom kezed –
itt vagy még… de már nem velem.

Szemed lehunyod,
és lassan tűnsz a semmibe.

S nekem nem marad –
csak a pohár csendje.

Nemes Máté

LED tükör
(A digitális szétcsúszás szextinája)

Valahol mindenkit vár
a platformon egy szellem.
Kritikus alak:
kezében led tükör,
benne egy emberi hang:
az emlékőr, az idő.

Mostohagyerek az én-idő,
kit a szomszéd lány sem vár.
Túszejtő a megmondó hang,
hipnotizált csordaszellem:
hallgat, néz, sír tükör-
ben sok görbe alak.

Posztra posztol egyenalak,
mint a rétes, nyúlik az idő-
szalag. Szemekben a tükör
más élete, nyitott vár,
megosztott szellem.
Piroska a kontent-erdőben, ordas a Hang.

Fejükben recseg egy hang:
Nálad jobb a szomszéd alak.
-Ordítja a féltékeny szellem.
Szimulált pixelidő
az ego homokvára.
Képünk pocsolya-tükör.

Véres szembe bújt szellem,
kinek börtön e tükör,
ahol befelé fordul az idő,
kiket nem zökkent ki hang,
Csak egy hús-vér alak,
ki most is vár.

Van idő?
A semmi várhat.
Súgja egy hang:
a bölcs szellem.
Fűtött tükör
sarkában fáradt alak.

A szellem, hamis mentsvár
fényes tükörben, bemattult alak,
kit leszúr az idő, s elvész a hang.

Sz. Kárpáthy Kata

törzsfőnök

MK emlékére

emlékszem nyaranta indiánosat játszottunk
te voltál a törzsfőnök én meg a sámánpapnő
szaladtunk kakastollal a hajunkban
nyitott szánkat tenyerünkkel csapkodva
harci kiáltozásokkal a szakadt labda után
és a gonosz piros kakasunk elől
mert mi modern indiánok voltunk
megittuk anyánk kávéját titokban reggel
aztán fociztunk amíg a villanyoszlop
lámpája fel nem kapcsolódott

elmúltak azok a gondtalan nyarak
és fotónk sem maradt róla
csak az emlékeimben él
az elkallódott a rongyos focilabda
anyám már rég levágta azt a kakast
a faluban betonra cserélték a faoszlopokat
és mi köszönés nélkül váltunk el
te gyárba mentél én meg egyetemre
majd dolgozni mentem
te harcolni a háborúba
én akkor sem kerestelek
te pedig eltűntél a fronton

álmomban törzsfőnök voltál
és én a sámánpapnőd megint
szaladtunk a folyó partra
kagylókat gyűjteni
ettük a vadcseresznyét
recsegett a walkmaned
a déli forróságban
szalonnasütés közben
a tűz mellett jósoltam neked
hogy nagy hős leszel
előtte mégis elveszik
árnyékodat az istenek