február 15th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
Kedves Gyuri! „Csillagdélután.” Igaz, hogy már erősen estébe hajlott, de nevezzük délutánnak. Köszönöm az érdeklődést, jelenésed. Részemről több mint
február 15th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
gyógyszeres szekrényemben a téli légy öregségben elhalt ∗ esteledik – a hóesés eltakar mindent még az éjszakát is ∗
február 13th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
és akkor a lány És akkor a lány, aki a közforgalmi sáv túloldalán állt, akkor az a lány, aki
február 7th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
[az idő bennünk] De hátha a mű őrzi a tudást? A zűrzavarról? A túlcsordulásról. Kifogy a szuszból a férfi,
február 6th, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
(meserománc) Felröppent a magasba, odaköszönt a hajnalnak, aztán megnézte magát a lassan hömpölygő Tisza tükrében. Szépnek találta hosszú, ívelt
február 1st, 2016 | by Kállay Kotász Zoltán
Körkérdést indítunk útnak a magyar költészet állapotáról: szeretnénk a Költészet és az Olvasó közötti párbeszédnek újabb átjárót nyitni, segítve az