Sz. Pál-Kutas Orsolya

1974 decemberében születtem, jelenleg Tardonán élek. A könyvek szeretetével Édesanyám kiskoromban megfertőzött. Már kiskoromban is rajongtam a könyvekért, minden szabad percemet olvasásra használtam. 16 évesen vetettem papírra azt a versemet, amelyet már saját alkotásomként üdvözöltem.

Első munkahelyemen újságszerkesztéssel foglalkoztam, és ez rányomta bélyegét a további életemre. A munkám a „hobbimmá” vált. Édesanyám középiskolás magyartanárként felkarolta a költészettel próbálkozó tehetséges tanítványait, akik számára 3 verseskötetet szerkesztettem meg és adtam tanácsot a lektoráláshoz. Egy közlekedési balesetben elvesztettem páromat, akivel közösen neveltük sajátos nevelési igényű (középsúlyos értelmi fogyatékos) kisfiunkat. Ekkor újra az íráshoz menekültem, és ontottam a verseket. Az alkotás segített a gyászfeldolgozásban, és ebben találtam meg új hangomat, egyéniségemet. Kutattam a műfajokat, igyekeztem kipróbálni magam mindabban, amit elém hoztak a különböző csoportjátékok. Alkotásaim között megtalálhatóak a kötött és szabad versek is. Az írással is megpróbálkoztam, így született meg első mini-regényem, amely lakóhelyem egyik történelmi jelentőségű témáját dolgozza fel.

Voltam újságszerkesztő, oktatásszervező, rendszergazda, sőt a szépségszakmában is kiképeztem magam. 2014-től középiskolai tanárként dolgozom. Ami viszont mindig a központban volt, az a művészet és a szépség. Ez az, ami valahogy mindig előtört belőlem, bármerre is jártam. Jelenleg is több irodalmi kör tagja vagyok, és hobbiként az egyik csoportom papír alapú irodalmi kiadványát szerkesztem.

A haiku-val 2012 óta foglalkozom. Fontos számomra, hogy ne csak szabályos legyen, hanem azt az érzés is minél erősebben át tudjam adni, amely a születése pillanatában bennem volt.

Köteteim:

Táncoló lélek (2013),
Didereg (2014),
Miniregény: A Bükk bujdosója (2014)

Hangoskönyv:

A Bükk bujdosója (2017),
Kuckóversek – közös hangos gyermekversek (2017)